Falig érő bátorság

A nagy szavak mind porba hullnak...

(Keresztes Ildikó: Nem a miénk az ég)

Kezdjük egy hírrel, amely nem futott be túl nagy karriert a „függetlenobjektív” sajtóban, ami persze érthető. Arrafelé semmi sem fut be nagy karriert, ami egy kicsit is zavarja a mesterségesen felépített, amúgy soha, sehol nem létező világ kitalált valóságát, illetve amely nem illeszkedik a CIA aktuális narratívájába.

A hír április 23-i, és így szól:

„A lengyel parlament alsóháza nemet mondott a felsőház azon javaslatára, hogy tiltsák be az Oroszországból érkező LPG gáz szállítását, írja a Magyarnemzet.hu. […] Elutasította a lengyel parlament alsóháza április közepén az úgynevezett szankciós törvénynek azt a felsőház által benyújtott módosító javaslatát, mely szerint be kellene tiltani az LPG autógáz szállítását Oroszországból és Fehéroroszországból. A törvényjavaslatot a kormányon lévő jobboldali konzervatív Jog és Igazságosság Párt (PiS) és koalíciós partnerei szavazták le. Jacek Sasin, a kormánypárt miniszterelnök-helyettese szerint a javaslat káros és igazságtalan volt, és azért bukott el, mert a máshonnan beszerezhetetlen orosz LPG megvonása három és fél millió autóst érintene, akik elestek volna az olcsó üzemanyag tankolásának lehetőségétől.”

Nocsak, nocsak...

Tessék mondani, elmorzsolgathatok egy apró, kaján kis mosolyt a szájzugomban ennek hallatán?

S ha elmorzsoltam, megkérdezhetem lengyel barátainkat, hogy akkor tessék mondani, eddig tartott a bátorság? Bátorságotok a falig ér? Nagy rössel estetek a magyar kormánynak, arról a CIA meg kizárólag az amerikai érdekek ácsolta, nem létező erkölcsi piedesztálról, hogy micsoda dolog nem részt venni az oroszok elleni szankciókban, és akkor immáron vége is van az ezeréves lengyel–magyar barátságnak, a V4 is le van csinálva, hiszen mi megfúrtuk az orosz energiahordozók elleni EU-s szankciókat (a németekkel együtt), aztán az első adandó alkalommal, amikor a saját érdeketekről van szó, behúzott farokkal ódalogtok a sarokba, mert hát

a máshonnan beszerezhetetlen orosz LPG megvonása három és fél millió autóst érintene, akik elestek volna az olcsó üzemanyag tankolásának lehetőségétől.

Tényleg? Árulja már el Morawiecki miniszterelnök úr és Kaczyński elnök úr, eddig tart a bátorság és a megfellebbezhetetlen erkölcsi magasság? Mindenki más élete és vére az ukránokért – de három és fél millió lengyel autós olcsó tankolását azért már mégsem adhatják oda? Mi, magyarok döntsük be a teljes gazdaságunkat, zárjanak be a gyáraink, szűnjenek meg a magyarok munkahelyei, télen pedig fagyjunk is meg, akkor majd a lengyelek ismét emberszámba vesznek minket, de az olcsó orosz LPG gázukat azt azért nem adják?

Nos, lengyel barátaink, van erre egy velős, tömör magyar mondás, „ny”-nyel kezdődik és „asgem”-re végződik – remélhetőleg az önök budapesti nagykövetségének sajtóosztálya majd lefordítja és közvetíti önöknek.

Igen. Ez most a helyzet.

További Poszt-trauma híreink

A Momentum bejelentkezett közös kormányzásra

Ökölrázásban, handabandázásban, önsorsrontásban mindenki erőn felül teljesít, ennyi hülye már régen beszélt össze-vissza szerte az EU-ban, pedig ebben Brüsszel a legjobb ezen a világon, már ha persze nem számoljuk bele Biden elnök urat, aki már kizárólag a láthatatlan emberrel konzultál, de azért mégis… Én speciel a lengyelekről nem gondoltam volna.

És azt szívesen megismétlem, amit Kaczyński elnök úrnak üzentem még a magyarországi választások előtt, amikor Kaczyński elnök úr azt találta mondani, miszerint megvárja a magyarországi választások eredményét, és azután majd meglátja, mi lesz. Aha... Nos, elnök úr, akkor megismétlem:

Az lesz, hogy mi megnyerjük a választásokat, míg 2023-ban a PiS majd veszít, és azok a sorosista, washingtoni, deep state körök fogják őket vesén döfni, akikkel éppen most készülnek különalkut kötni, igazi árulóként, Magyarország bőrére és a V4-ek egységének megtorpedózására.

Ez lesz, ez lett. De azt még én sem gondoltam volna, hogy a nem létező lengyel erkölcsi fölény ilyen hamar bele fog fulladni az olcsó orosz LPG gázba…

És akkor most itt állunk az új fejleményekkel. Vagyis, miközben Brüsszel jó nagyokat vitatkozott arról, hogy akkor most legyen-e teljes tilalom az orosz energiahordozókra (öntökönrúgás, nekifutásból, páros lábbal), aközben az oroszok szépen elzárták a csapokat, és immáron sem Lengyelország, sem pedig Bulgária nem kap orosz gázt.

Gratulálok! Ez remek! És akkor most persze lehet megint jó nagyokat nyilatkozni, mint a hülye gyerek, akit lezavarnak a focipályáról és azt dünnyögi, hogy „nem is akartam játszani”, szóval lehet nyilatkozni, miszerint „nincs is olyan nagy szükségünk arra az orosz gázra”, meg „úgyis leállítottuk volna az importot hamarosan”, meg különben is „nem ér a nevem, káposzta a fejem”, a lényeg nem itt van, hanem ott, hogy az oroszok zárták el a csapokat. És az is lehet, hogy a lengyeleknek van termináljuk, amely képes fogadni a cseppfolyós gázt (nekünk nincs), a lengyeleknek van tengeri kikötőjük (nekünk az sincs), a lengyeleknek van csövük a csehek meg a norvégok fele is (nekünk az sincs), szóval lehet, hogy a lengyelek képesek lesznek viszonylag rövid időn belül kiváltani az orosz gázt, és mi nagyon örülünk is ennek, de hadd kérdezzük meg a kötelező tisztelettel:

miért tetszenek a máséval verni a csalánt? Miért nem fogják fel, hogy nekünk mindez nem áll rendelkezésünkre? És ha mindjárt az olcsó orosz LPG gáznál odalett a nagy pofa, akkor most nem lenne itt az ideje például bocsánatot kérni?

Költői kérdés volt, nem várok feleletet.

És teljesen mindegy is.

Mert a lényeg nem ez, a lényeg sohasem a pillanat, hanem az örökkévalóság.

A lényeg talán mégiscsak az a bizonyos lengyel–magyar barátság.

Amikor Jarosławban jártam, és körbesétáltam a Ryneket, ezt írtam:

Miután körüljárta a Ryneket, tovább ballag tétován az ősz. Régi, halott barátjával, Leon Czekhowski őrnaggyal van találkája. Czekhowski őrnagy az 1848–49-es magyar szabadságharc egyik lengyel hőse volt, az erdélyi lengyel légió gyalogságának parancsnoka. 2001-ben állított emlékére kopjafát a krakkói magyar főkonzulátus. A krakkói konzulátus azóta bezárt – örök szégyenünkre!–, de Chekhowski őrnagy kopjafája áll még a jaroslawi lengyel–magyar barátság emlékművénél. Az emlékműre Stanislaw Worcell gyönyörű sorait írták:

Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.

És még ez: „Tisztelet a függetlenségért harcoló lengyel és magyar hősöknek.”

Igen… Tisztelet. S most esély van arra is, hogy a hősök áldozata nem volt hiábavaló. S talán az egészségesebbnek látszó lengyel tölgy ereje átragad miránk is. Megérdemeljük – mindannyian…

Igen, azt hiszem, mindezeken jottányit sem változtat a pillanat. S ne feledjük, amikor Hitler arra kérte Horthyt, hogy zárja le a határt a lengyel menekülők elől, a kormányzó azt válaszolta, magyar ember ezt nem teheti meg a két nép ezer éves barátságára tekintettel.

Nos, ami nem ment Hitlernek, az nem fog menni Zelenszkijnek sem. Az összes mai farizeus, szemforgató hülyének sem. Akkor sem, ha Morawiecki miniszterelnök úr és Kaczyński elnök úr most beállt abba a sorba. Nem fog menni, mert „Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy”. A jó olcsó orosz LPG gázt fel sem veszi…

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Getty Images)

...

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!