Aranyszalag halételek Kárpát-medence hagyomány akasztó halascsárda

Aranyszalagos halételek Akasztón

Az Akasztói halascsárda rusztikus, nádtetős, kandallós, autentikusan népi, rendkívül hangulatos.

Borbély Zsolt Attila

2021. 07. 30. 10:01

A 2002-es választási vereség után Orbán Viktor arra hívta fel a Fideszre szavazó nemzetben gondolkodó választókat, hogy alakítsanak polgári köröket. A gombamód szaporodó, valóban civil szerveződések közötti spontán kapcsolatfelvétel és együttműködés eredményeként 2004 és 2010 között számos nemzetpolitikai előadást tarthattam a magyar Alföld különböző városaiban egy kiskunhalasi polgári kör alapítója, Kis Zoltán jóvoltából, aki egyébként szoftverfejlesztéssel foglalkozik azóta is. Az előadások után jellemzően beültünk a helyi szervezőkkel egy csárdába vagy étterembe, ahol késő estébe nyúlóan cseréltünk eszmét a magyarság sorskérdéseiről, történelmünk viharairól, az erdélyi helyzetről és persze zenéről, gasztronómiáról. Eme előadássorozatnak köszönhetem, hogy 2007-ben eljutottam az Akasztói halascsárdába, ahová azóta is visszajárok, s mely vendéglátó egység lassan kedvenc halászcsárdámmá avanzsált.

Itt minden is együtt van, ahogy a Kárpát medencei mindennapos közhasználatba beivódott székely vicc mondja: a komplexum keretében működik az ország egyik legjelentősebb halgazdasága, panzió, kemping, strand és horgászpark is. A csárda rusztikus, nádtetős, kandallós, autentikusan népi, rendkívül hangulatos. A halastóra néző terasz is impozáns a nádtetős, házikószerű egymástól kellő távolságra elhelyezett asztalaival. A nád meglepően kellemes, hűvös árnyékot ad a rekkenő hőségben is, ez a múlt századok emberének alighanem közhely volt, de mi itt tapasztaltuk először.

A honlapról megtudhatjuk, hogy a helyi alapanyagokra alapoznak, elsősorban a saját halgazdaságban tenyésztett halakra. Ezek között külön említést érdemel a saját nemesítésű Akasztói Szikiponty, mely 2016-ban megkapta a legrangosabb minőségi védjegyet, a Magyar Gasztronómiai Egyesület által odaítélt Aranyszalagot. Maguk tenyésztik a racka juhot, a környékbeli termelőktől veszik a marhahúst. Pontyon kívül tenyésztenek amurt, a busát, a süllőt, csukát, szürke harcsát, kárászt és keszeget. Mint írják a bemutatkozóban, „teljes üzemű gazdaságként a keltetéstől a piaci méretű nevelésig minden folyamatot helyben végzünk, ezzel is garantálva az egészséges és minőségi állományt.”

1/8 20210615_193314

Klasszikus csárdakonyhát visznek, a hagyományos magyar halételek (halászlé, haltepertő, sült halak, harcsa- és pontypaprikás) mellett kínálnak sokféle húsételt is, de egy-egy alapanyagot nem variálnak erőltetetten, mint azt teszik más csárdák. Szerepel az étlapon többek között magyaros harcsamáj bazsalikommal, pacalpörkölt csontozott körömmel, libacomb párolt káposztával. Desszertként palacsintákat és „lütyüket” kínálnak.

Az árak értékarányosak. Az előételek 1390 és 5300 (utóbbi a saját nevelésű tokhal ikrájából készült kaviár), levesek 660 és 1350, halászlevek 1290 (halhús nélkül) és 3490, főételek körettel együtt 2500 és 5500, desszertek 600 és 1090 forint között kaphatóak.

Az itallap csárda-szinten kiemelkedő. Közel negyvenféle bort tartanak a környékről, valamint az országosan ismert termelőktől, kifejezetten kedvező áron, a szorzó a szaküzleti árhoz képest jellemzően kettes alatti. Néhány kivétellel minden bort kimérnek decire is. A sörválaszték nagyipari, szép viszont pálinkakínálat. Az árak itt is meglepően kedvezőek, két pálinka kivételével valamennyi gyümölcspárlatból 4 cl 1000 forint alatt marad, ami 2021- ben étterem- és csárda-szinten egyaránt ritka.

Kiszolgálás személyesség tekintetében pincérfüggő, de formálisan mindig udvarias.

A pontyot nemcsak halászlében, paprikásként és sütve kínálják, hanem füstölik is. A füstölt változat vásárolható elvitelre is, a tokhalkaviár, a pontypástétom a bajai gyufatészta és a hallé mellett. Jó állagú, kellemesen füstízű, nem túlsózott, remek előétel ez, amit helyben fogyasztásra tökmagolajos salátával tálaltak midőn legutóbb rendeltük, ezidőtájt brindza- salátával adják. Másik stabil, többször is rendelt fogásunk a haltepertő volt, melyhez a pontyot vékony csíkokra vágták, lisztbe forgatták, majd ropogósra sütötték. Kiváló sörkorcsolya. A halászlé is stabil pont, amit talán fél tucatszor is rendeltünk, érdekes, hogy más halászcsárdákkal ellentétben, melyek évtizedeken át pontosan ugyanolyan halászlét kínálnak, itt karakterében és minőségében is változó volt ez a kultikus magyar fogás, a jótól a katartikusig terjedt a minőség. A hal persze mindig friss és jó állagú, a lé a változó tényező. A birkapörkölt is volt már tökéletes, a hús tartására, a szaft sűrűségére, fűszerezésre egyaránt és volt, hogy kissé bő lére eresztették. Desszertet ritkán ettünk, egy ízben kipróbáltuk a mákos lütyüt, mely lényegében egy mákos guba-átirat volt, amit fagylalttal, átlagos (bevallottan pudingból készült) vaníliamártással és tejszínhabbal tálaltak.

Az Akasztói halascsárda olyan intézmény, amit a magyar halételek kedvelőinek úgyszólván kötelező meglátogatni. Bizton állíthatom, nem éri őket csalódás.