Nem sorolnám fel az elmúlt évek összes emlékezetes fogását, de mindenképp megemlítenék közülük néhányat. Elsőként a szezámmagos vörös tonhalat fafülgombás salátával. A halat fekete és fehér szezámmag elegyébe forgatták, úgy sütötték meg, kíméletesen. Jó volt hozzá a vegyes leveles salátából (radicchio, rukkola, salátanövény) és juliennere vágott répából álló köretágy, melynek harmonikus dresszingjében felsejlik a szezámolaj, a szójaszósz és némi lime. A zöldségconsommé nem egyszerű műfaj, itt is megugrották a lécet. A szép tiszta, sötét színű, koncentrált, kifejező ízű levest, vékony szeletekre vágott csiperkével és fafülgombával tálalták. A konfitált kacsacomb aszaltszilvás lilakáposztával az étlap egyik slágere, első látogatásunk óta szerepel a választékban. A comb jó ízű, kívül szépen pirult, belül rózsaszínű, jól sikerült, a lilakáposzta is jó volt hozzá. Nem bántuk volna, ha egy klasszikus köretelem is helyet kap a tányéron. A pohárban tálalt kávés panna cottahoz jól passzolt a könnyed dióhab és a karamell. A 2021 tavaszától érvényes étlapról a „borlekváros és almabefőttes kacsamáj creme brullée-t” kóstoltam, ami remek ízegyensúlyú birsraguval és erdei gyümölcsökkel érkezett a jelzett kísérők helyett, a cserét nem bántam. A főelem ízletes volt, állagán lehetne még javítani. A „csokicsoda” nevű trendi, befőttes üvegben tálalt desszert kiemelkedő volt, különféle színű és ízű csokirétegeken némi pirított édesmorzsa adta a roppanós elemet, az ízek összjátéka remeknek bizonyult.
