Még fiatalkorú volt 2006-ban, amikor Mészöly Géza becserélte a Megyeri úton a Honvéd elleni bajnoki mérkőzésen. Korcsmár Zsolt kisvártatva alapember lett Újpesten, 96 mérkőzést húzott le a lila-fehéreknél, mielőtt belevágott a sorsfordító külföldi kalandba. A norvégiai Bergenben ismerte meg gyermekei, az idén hatéves Martin és a másfél éves Viktor édesanyját. Bergen után a német másodosztályú Fürth és egy újabb meghatározó élmény következett. – Németországban szakadt el a keresztszalagom, és azután sosem lett már a régi a térdem. Egy-egy megerőltető futás után mindig éreztem, de tudtam vele játszani, és a Vasasban, majd a dán Midtjyllandban is jól ment a futball. Csak az utolsó évemet játszottam fájdalommal, de akkor kiderült, hogy ilyen szinten nem bírom sokáig. Nem volt más választásom, az egészségem érdekében abbahagytam a profi futballt – mondta lapunknak a 32 éves labdarúgó. Hozzátette, ha újrakezdhetné, akkor sokkal több időt töltene a konditeremben, elsősorban a törzsizomfejlesztő gyakorlatokból végezne többet, és ennek biztosan látná a hasznát. De fiatalon nem érezte át ennek a jelentőségét, mindent a saját kárán tanult meg.
Korcsmár Bergen mellett telepedett le, a norvég negyedosztályú Os Turn csapatában futballozgat, de már az edzői karrier felé kacsint. Tizenhárom éves gyerekekkel foglalkozik, úgy érzi, a helyén van. – Még nem döntöttem el, hogy itt, Norvégiában vagy esetleg otthon folytassam az edzői tanulmányokat. Mindkettő mellett szólnak érvek. A norvég közeg befogadó, már megismertem a futballistaképzés jellegzetességeit: itt kevesebb az akadémia, a gyerekek a saját környezetükben fejlődnek, viszonylag későn, 14-15 éves korban kezdik el a magasabban jegyzett csapatok összeválogatni a tehetségeket. Erling Håland az abszolút kedvenc, minden gyerek olyan akar lenni, mint ő – mesélte a komlói születésű játékos.
A 2009-ben rendezett U20-as vb-n bronzérmes csapat tagja egészséges távolságot tart a magyar futballtól. A reflektorfény nem hiányzik neki, élvezi a nyugalmas életét, a futball és a család kitölti az idejét, de megtalálja a módját, hogy a családi vállalkozás keretében üzemeltetett webshopon is rajta tartsa a szemét. Haza egyelőre nem vágyik, korábbi klubja, az Újpest kálváriája elkeseríti. – Remélem, kilábal a csapat a hullámvölgyből, mert a jelenlegi szereplés nem méltó a klubhoz – érvelt a lila-fehérekkel kétszeres ezüstérmes védő. Korcsmár többek között Egervári Sándornak is sokat köszönhet, az ő irányításával nyert bronzérmet 2009-ben az U20-as vb-n, és később nála debütált a felnőtt válogatottban. – A svédek itthoni legyőzése a legszebb emlék a válogatott időszakból, a 2011-es Eb-selejtezőn nyertünk 2-1-re.
A másik végpont az amszterdami 8-1-es vereség a hollandok ellen 2013-ban: akkor éreztem azt, hogy az egyéni képességek terén tényleg nagyon le vagyunk maradva – emlékezett a pályafutása egyetlen trófeáját a dán Mydtjillanddal 2018-ban elhódító védő. Arra a kérdésre, hogy ha öt év múlva kapna egy kedvező ajánlatot a magyar első-, vagy másodosztályból, hazatérne-e, Korcsmár így válaszolt. – Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy otthon vállaljak munkát, de öt év nagy idő, lehet, hogy addig megváltozik a véleményem.
