A büszkeség már biztos

Pénteken Olaszország ellen idegenben, hétfőn Horvátországgal Szombathelyen játszva zárja a világbajnoki selejtezőit a magyar férfi-kosárlabdaválogatott. A legjobb magyar játékos, Hanga Ádám ezúttal sem lehet tagja a keretnek, de ez nem rajta vagy a kapitányon múlik.

Az olaszok és a horvátok elleni meccsnek is Hanga (középen) nélkül kell nekivágnunk Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov

Lehet boldog és büszke, de lehet szomorú és büszke is – hamarosan kiderül. Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány nyilatkozta ezt, tehát a büszkeség már biztos, a többi pedig a következő két meccstől függ. Ha sikerülne kijutni a világbajnokságra, ami a magyar férfikosárlabda-válogatottal még sohasem fordult elő, akkor a boldogság szó talán ki sem fejezné az érzéseket, ehhez ugyanis komoly csodára is szükség lenne. Sőt, csodákra. Elsőként pénteken le kellene győzni a sportágban nagyhatalomnak számító Olaszországot, másodszor hétfőn a hasonlóan tekintélyes horvátokat, és közben a lengyeleknek kétszer is muszáj lenne kikapniuk, előbb Horvátországban, majd otthon a hollandoktól.

Utóbbi kettő nem a magyar csapaton múlik, az első kettő annál inkább, viszont ezeknek a kétségkívül legjobb, Európában klasszisként nyilvántartott játékosunk, nélkül kell nekirugaszkodni. Ő legutóbb másfél éve, az Európa-bajnokságon ölthette magára a nemzeti színű mezt, a világbajnoki selejtezőket nélküle harcolta végig a válogatott, amelyre tényleg büszke lehet a kapitány, hiszen már az is bravúr, hogy az utolsó két kör előtt még van némi esélye a kijutásra.

Visszatérve Hanga Ádámra: nem Ivkovics Sztojan felejti el őt azóta is meghívni a szombaton spanyol kupát nyert Barcelonából, ő lenne a legboldogabb, ha Hanga felbukkanna az edzőtáborban vagy a mérkőzések színhelyén. Ezt úgy tette egyértelművé már évekkel korábban, hogy kijelentette: ha a játékos egy órával a soros meccs előtt toppan be az öltözőbe, akkor is játszani fog.

Az olaszok és a horvátok elleni meccsnek is Hanga (középen) nélkül kell nekivágnunk
Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov

Szóval ez nem a mindenkori kapitányon és nem is Hanga Ádámon múlik, az ok két szervezet, az ULEB és a FIBA között zajló állóháborúban rejlik. Az előbbi rendezi 2000 ősze óta a legrangosabb európai klubok sorozatát, az Euroligát, ami az, ami a futballban a Bajnokok Ligája. Független szervezet, tizenegy ország alapította, a legjobb csapataik játszanak egymással, amelyek vonzzák a nézettséget és vele együtt a szponzorok, a televíziós társaságok pénzét.

A nemzetközi szövetség, azaz a FIBA így jobb híján csak kisebb rangú kupákat indíthat el, és szervezi a világ-, valamint kontinensbajnokságokat. A két szervezet gyakorlatilag szóba sem áll egymással, a két versenyprogram a selejtezők idején fedi egymást, az euroligás klubok pedig nem engedik el a játékosaikat a válogatottakba, amelyek pedig engedelmeskednek, hiszen onnan kapják a nem elhanyagolható mértékű fizetésüket.

Ugyanakkor bármennyire furcsa, ez az olyan országoknak, mint a miénk, szerfelett kedvez. Nekünk csak Hanga Ádám hiányzik, de az olasz vagy a horvát válogatott krémjét Euroligában, mi több, NBA-ben szereplő kosarasok alkotják, így a selejtezőkön csak a második vonalba tartozókat tudják bevetni, ami kiegyenlíti az erőviszonyokat. Más szempontból viszont ez rossz, mert így klasszis csapatok maradnak le például az idei világbajnokságról – így jár például az Európa-bajnoki címvédő Szlovénia is –, és a világsztárjaik nélkül szegényesebb lesz a mezőny és kisebb a torna vonzereje.

Nekünk és a szövetségi kapitánynak a szomorúságot nyilván az jelentené, ha a csapat nem jutna tovább, különösen úgy, hogy nem nyer pénteken és/vagy hétfőn. Ám ne tévesszük szem elől a papírformát: az olaszok tartalékjai is roppant erősek, itthon is csak megszorítani tudtuk őket. Természetesen a győzelem szándékával kell pályára lépni Varesében, de az sem lebecsülendő cél, hogy a büszkeség csorbítatlan maradjon.