Alaposan fel kell kötni a gatyát!

Rövid pályás gyorskorcsolyázóink az elmúlt négy évben valamennyi világbajnokságról éremmel jöttek haza, férfiváltónk tavaly győzött az olimpián, a világkupa-állomásokat is nézve pedig huszonkét egymást követő nagy versenyen született magyar dobogós helyezés. A huszonharmadikon, a ma kezdődő szófiai vb-n azonban nem lesz könnyű folytatni ezt a sorozatot.

A tavalyi év sportolója úgy gondolja, hogy 500 méteren a legjobbak az esélyei a vb-n Fotó: Damir Sagolj Forrás: Reuters

Rövid pályás gyorskorcsolyázóink taroltak az Év sportolója gálán. Az persze nem is lehetett kérdéses, hogy az egyéni sportágak csapatai között a Phjongcshangban történelmi, első téli olimpiai aranyunkat bezsebelő férfiváltónk (Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor) viszi el a pálmát, nagyjából az is borítékolható volt, hogy az edzők között karöltve a két sikerkovács, Csang Csing „Lina” és Bánhidi Ákos kapja a legtöbb szavazatot, bónuszként pedig a férfiaknál Liu Shaolin futott be az első helyre.

A válogatott immár Knoch nélkül sem vett vissza a tempóból, férfiváltónk novemberben a Calgaryban rendezett világkupán világcsúccsal győzött, januárban pedig a dordrechti Eb-n Magyarország zárt az éremtábla első helyén négy arannyal, négy ezüsttel és egy bronzzal.

Február elején azonban a drezdai vk-n Liu Shaoang kéztörést szenvedett, csak szurkolóként van jelen a ma kezdődő szófiai vb-n, így az egyéni számokban a két éremesélyes versenyzőnk egyikét elveszítettük. S ezzel Liu Shao­lin is veszített, jó néhány példát láttunk már az elmúlt években arra, hogy a két testvér milyen tökéletes összhangban tudja segíteni egymást, ha azonos futamba kerülnek. Azt pedig mondani sem kell, hogy a fiatalabb Liu fivér hiánya mennyire érzékeny veszteség a váltónknak.

A tavalyi év sportolója úgy gondolja, hogy 500 méteren a legjobbak az esélyei a vb-n
Fotó: Reuters

– Megéltem több olyan világbajnokságot, amikor a mostaninál csonkább volt a csapatunk – jegyezte meg Bánhidi Ákos. – Arra, hogy a női váltónk itt legyen ezen a világbajnokságon, kiváltképp azok után, hogy Sziliczei-Német Rebeka lesérült, reálisan kevés esély volt. Az sokkal inkább fájó, hogy Liu Shaoang sincs itt velünk. Mi nem vagyunk Kanada vagy Dél-Korea, mi Ádó kiesése után nem tudunk előrántani a mellényzsebünkből egy hasonló kvalitású versenyzőt.

S hogy a válogatottól most mire számíthatunk? – Érmet szerezni egy világversenyen hatalmas teljesítmény. Nekünk huszonkét versenyen sikerült egymás után, és ez óriási szám, leginkább azért, mert mindegyik siker mögött hatalmas munka és küzdelem áll. Ha ne adja isten, megszakadna a sorozat, akkor sem leszünk kevesebbek – szögezte le Bánhidi Ákos.

A teher, hogy ne szakadjon meg válogatottunk nagy sorozata, egyértelműen Liu Shaolin vállán van, amivel ő maga is tisztában van: – Nagyon fel kell kötnöm a gatyámat, hogy érmet szerezzek, amire szerintem ötszáz méteren lesz a legnagyobb esélyem, itt a legkisebb szerepe a taktikának, sokkal inkább a gyorsaság számít. Az utolsó két világkupa tulajdonképpen már egy speciális felkészülés volt számomra, hogy egyedül is megálljam a helyem – jegyezte meg versenyzőnk, aki nyilván akkor sem lenne szomorú, ha az 1000 vagy az 1500 méteres táv eredményhirdetése után integethetne a dobogóról.