Forró hangulatú matiné az aranyérmesekkel

Két héttel az Európa-bajnoki cím bravúros megszerzése után a magyar férfivízilabda-válogatott visszatért a Duna Arénába. No, nem a medencébe, hanem az első emeleti nagyterembe.

Jansik Szilárd is lendületesen osztotta az aláírásokat Fotó: Teknos Forrás: Teknős Miklós

Két héttel az Európa-bajnoki cím bravúros megszerzése után a magyar férfivízilabda-válogatott visszatért a Duna Arénába. No, nem a medencébe, hanem az első emeleti nagyterembe, ahol a sajtófogadásokat szokták tartani. Csak vasárnap délelőtt a szurkolókat várták randevúra közönségtalálkozón.

És a szurkolók jöttek is szép számmal, már a tízórás kapunyitás előtt ott toporogtak a csípős időben, aztán szép türelmesen kivárták odabent, amíg sorra kerültek. A pólós hősök pedig alaposan felkészültek a találkozásra, mindegyikük előtt az asztalkán tucatszámra hevertek az előre aláírt fotók. Ám a rajongók ennyivel nem érték be, sokan közös szelfit kértek, és meg is kapták, továbbá névre szóló írásos üzeneteket a fotókra. – Büszke vagyok rá, hogy én találtam ki ezt a közönségtalálkozót, hétfőn indulunk Franciaországba a világligameccsre, előtte még belefért ez a rendezvény – mondta Märcz Tamás szövetségi kapitány, akit játékosai­hoz hasonlóan megrohantak a drukkerek. – És Vámos Marciékat sem kellett noszogatni, örömmel jöttek el erre a matinéra.

Az említett balkezes bombázó kissé sápadtan, de boldogan állta a rajongók rohamát. – Nem vagyok még „százas”, volt egy felső légúti megfázásom, azért is nem játszhattam a minap az OSC elleni Bajnokok Ligája-rangadón – panaszolta az FTC-Telekom vezéregyénisége. – Az ilyen közönségrandevúknak azonban gyógyító hatása van, kimondottan élvezem. Már a győzelmünk utáni órákban is meghatódtam a közönség szeretetétől, amikor alig akartak hazaengedni bennünket. Annak azért örülök, hogy néhányunknak nem kell hétfőn Franciaországba utazni, mert ránk fér egy kis pihenés.

Jansik Szilárd is lendületesen osztotta az aláírásokat
Fotó: Teknős Miklós

Hárai Balázs asztalkájánál két kissrác tartott egy vízilabdát, amit természetesen alá is írattak az OSC centerével. – Én magam is vízilabdázom, Vecsésről jöttem ide édesapámmal és Ádám öcsémmel, nem hagytam volna ki ezt a lehetőséget – közölte a tizenegy éves Bence, akit kézilabdázó öccse is elkísért, hiszen neki mindegy, hogy milyen labda, csak a magyarok győzzenek, ahogy el is mondta. – Sajnos az Európa-bajnoki döntőre már nem kaptunk jegyet, de otthon mindegyik meccset néztük a tévében. A helyzet az, hogy messzebbre is elmentünk volna egy ilyen értékes aláírásért, mint a Duna Aréna.

Egy „sarokkal” odébb hirtelen megsokasodtak a hölgyrajongók. Kiderült, a csődületnek az volt az oka, hogy csapatkapitánynak át kellett cserélnie a pólóját a hivatalos trikóra, mert fotót csak abban lehet készíteni „Dumiról” a szponzori feliratok ­miatt. Emiatt pedig fél percig látni lehetett a világ hivatalosan is legjobb vízilabdázójának kidolgozott felsőtestét.

Még mondja valaki, hogy a vízipóló nem látványsportág!