Futballparadicsom helyett Paradiso

Még sokan emlékszünk a rendszerváltás környékének ikonikus vendéglátóhelyére, a Paradiso étteremre és egykori klubvezér-tulajdonosára, Vermes Jánosra. Az üzletember ma is aktív, pedig megtehetné, hogy csupán az emlékeiből él; mert azok is vannak neki bőséggel.

Az üzletember új projektje kiegészítheti a taotámogatás rendszerét Fotó: Havran Zoltán

1991. január 7-i dátumozású a hír a Népszabadságban: „A Volán SC labdarúgó-szakosztálya kivált az egyesület kötelékéből, és Volán FC néven alakult újjá. Az elnök Vermes János, sportigazgató Martos Győző, elnökségi tag Bálint László és Erdős György lett.” Ezzel Vermes az elmúlt legalább hetven évben az első magyarországi futballklub-tulajdonos lett, talán holtversenyben a veszprémi Kiss Józseffel, aki szintén a rendszerváltás környéki hősi, bár enyhén zavaros időkben vásárolta be magát labdarúgásunkba.

„Negyvenkét éves voltam, komoly vendéglátós múlttal a hátam mögött, akkor már évek óta a svábhegyi Paradiso bár és egyéb budapesti vállalkozások tulajdonosa – idézi fel a majd három évtizeddel ezelőtti időket az üzletember. – Még a régi szép időkben az Expressnél kezdtem idegenforgalmi tevékenységemet rendezvényszervezőként, miközben a vendéglátásban már 1966 óta dolgoztam. 1976-ban Magyarország rendezte az UEFA-tornát, ami az U18-as Európa-bajnokság elődje volt, 16 válogatott részvételével. Egyszer betévedtem az MLSZ-be, benyitottam egy szobába, ahol Kutas Istvánba, a szövetség akkori elnökébe botlottam. Mondtam neki, hogy az Expresstől jöttem a VIP-jegyekért, mire ő megkérdezte, hogy az Express mit vállal az UEFA-torna kapcsán. Mindent, feleltem nagy bátran, és tényleg, a mi székházunk lett a sajtóközpont, a mi buszaink szállították a csapatokat és a mi szálláshelyeinken laktak a játékosok. Nagy siker volt minden téren, második lett a magyar válogatott a Szovjetunió mögött – Rákosi Gyula szövetségi edző csapatában olyan későbbi klasszisok játszottak, mint Giron Zsolt, Péter Zoltán, Gyimesi László. Tulajdonképpen ezzel indult be a futballkarrierem, egy évre rá már technikai vezető voltam a Székesfehérvári MÁV Előre csapatánál.”

Vermes másfél évig dolgozott Fehérváron, majd belevetette magát az üzleti életbe. A Paradisót 1985-ben nyitotta meg, amely a budai társasági élet epicentrumává vált. A vállalkozó kapcsolati tőkéje hihetetlen méreteket öltött. Visszatérő vendég volt Gyárfás Tamás Nap-kelte című reggeli hírműsorában, az ország egyik legismertebb emberének számított.

„Utólag úgy látom, hogy önértékelési zavaraim keletkezhettek, mert az az érzésem támadt, én lehetek a magyar futball megváltója. Sokak – többek között Bicskei Bertalan szövetségi kapitány – kapacitálásának engedve elhatároztam, hogy Laczkó Mihály MLSZ-elnök kihívója leszek, de aztán nem tudtam végigvinni a kampányomat. Az üzletmenetnek persze nem ártott az intenzív médiajelenlét, a Paradiso népszerűbb hely lett 1990 környékén, mint valaha. Ma már tisztában vagyok vele, nem lettem volna alkalmas a szövetség elnökének, viszont 1990 végén megvásároltam az NB I sereghajtóját, a Volán SC labdarúgó-szakosztályát, és megalapítottam a Volán FC-t.”

Az üzletember új projektje kiegészítheti a taotámogatás rendszerét
Fotó: Havran Zoltán

Az idősebb futballrajongók még jól emlékeznek a klub féléves hullámvasútszerű menetelésére.

„Tök utolsók voltunk, de azt gondoltam, nem reménytelen a helyzetünk. Tizenhat játékost szerződtettünk két hét leforgása alatt, élen Coco Aires­szel, aki abban az időben – szerintem – az NB I legjobb futballistája volt, annak ellenére, hogy nem tudtuk, argentin-e vagy uruguayi, és az életkorával kapcsolatban sem voltak hitelt érdemlő információink, hiszen 1962, 1963 és 1966 is felmerült lehetséges születési dátumaként. Egy spanyol menedzserirodán keresztül szerződtettük. Volt még egy légiósunk, Dusán Fábry Szlovákiából, bár akkor még csak Csehszlovákia létezett. Mint említettem, az utolsó helyen vettem át a csapatot, nyolc pontunk volt, ehhez tizenhármat szereztünk tavasszal, és ha nincs az utolsó fordulóban a 2-0-s debreceni vereségünk, akkor benn maradunk. Azzal a meccsel kapcsolatban voltak kétsé­geim, de most már mindegy, lehet, hogy balek voltam… 21 ponttal kiestünk, a Debrecen 22-vel osztályozót játszhatott. Ha iksz, akkor nekünk van 22 pontunk, a Lokinak 21, más kérdés, hogy a DVSC aztán később kipottyant az osztályozón.”

Vermes futballkarrierje a kieséssel nagyjából véget is ért, egy rövid ideig még a Vasasnál Meszéna Miklós elnök tanácsadójaként tevékenykedett, aztán már csak a hegyvidéki vendéglátóhelyet vitte – sikerrel, miközben már elkezdte a bingó nevű szerencsejáték szervezését.

„Azt hiszem, kultikus hely volt akkoriban a Paradiso, munkakapcsolatban álltam megannyi, később komoly karriert befutó személlyel, többek között Kubatov Gáborral, a Ferencváros jelenlegi klubelnökével. Már harminc éve is tehetséges srác volt, és ma is mintaszerűen végzi a klubelnöki munkáját. De visszatérve hozzám: 1992-ig vittem az éttermemet, aztán bevezettem Magyarországon a bingó nevű szerencsejátékot, Gyarmati Dezső és Gallov Rezső akkori sportállamtitkár támogatásával. Dezső fantasztikus lobbista volt, az ő hírnevével bármit el lehetett intézni. A bingó beindítása mögött az a gondolat állt, hogy a játék bevételének adótartalmát az egyetemes magyar sport támogatására fordítsák.”

A bingó ma már történelem, legalábbis Magyarországon, de Vermes most partnereivel egy olyan feltöltőkártyás szerencsejáték-igénybevételi rendszeren dolgozik, amelynek a neve playcard lenne, s amely akár az online kereskedelemre, akár a legális online szerencsejátékra is jelentősen hathat.

„Az online szerencsejátékokat bankkártya segítségével lehet űzni, de sokan nem szívesen játszanának a kártyájukkal, több okból. Ám playcard birtokában az ember annyi pénzt tölt fel, amennyit akar vagy amennyit megengedhet magának, és csak azzal játszik.”

Vermes úgy gondolkodik, hogy a playcardon keresztül befolyó szerencsejáték-bevételek adótartalmának egy része a magyar sport finanszírozásának forrása lehet, s a taotámogatás kiegészítője mint a látványsportok finanszírozásának eszköze.