– Borzasztóan nehéz a kosárlabdára fókuszálni, noha a liga nyilván mindent elkövetett azért, hogy biztonságban tudja a csapatokat a bajnokság lezárására. Ám akadnak apróságok, amelyek szokatlanok és amelyekhez alkalmazkodni kell. A legfontosabb kérdés, hogy ez kinek sikerül a legjobban. Csütörtökön busszal úgy négy órát utaztunk, ami nem vészes. Muszáj volt már ilyen hamar ideérni, ez is a protokoll része volt. Az elmúlt hat napban kétszer teszteltek minket a koronavírus-járvány miatt, szerencsére senkinek az eredménye nem lett pozitív. Azóta itt vagyunk bezárva a szállodában, sokan már most feszültek emiatt. Mintha luxusbörtönben lennénk. Mivel senkinek sincs tapasztalata az ilyen jellegű rendezésben, kissé kezdetleges a helyzet, napról napra változnak a szabályok. Persze emellett is próbálunk pozitívak maradni és a játékra koncentrálni, de nehéz. Gyakorlatilag a szobánkon és az éttermen kívül sehol sem tartózkodhatunk, az étkeztetés pedig roppant macerás. Maszkban megyünk le az étterembe, nem nyúlhatunk az ételekhez, pincérek szolgálnak fel egyesével, de lassan, mert az egyéni kéréseknek engedelmeskednek, azaz én elmondom, mennyi salátát kérek és milyet, ő pedig szedi – viszont az öntetet már én öntöm rá, azaz megfogom a kancsót, amit ők és mindenki más is… Ha a döntőig eljutunk, három hétig így élünk, ami miatt persze nem szabad nyafogni, ugyanakkor zavaró és szokatlan.
