Lengyel felesége Lovrencsicsnek szurkol a közelgő vb-selejtezőn

Három nap szabadság. A magyar labdarúgó-válogatottnak az itthon, az NB I-ben szereplő játékosainak ennyi jutott. Mondhatni január eleje óta először. Mától beköltöznek Telkibe, ahol megkezdődik a felkészülés a világbajnoki selejtezők első felvonására, a sorrendben Lengyelország, San Marino és Andorra elleni mérkőzésekre. Lovrencsics Gergőt, a Ferencváros csapatkapitányát különösen erős szálak fűzik első ellenfelünkhöz, hiszen négy éven át a Lech Poznańban futballozott, és a felesége is lengyel.

Lovrencsics Gergő szerint a magyar válogatott egységesebb, mint a lengyel Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

– Mire volt elég a mögöttünk hagyott három nap?

– Három? Nem csak kettő? Gyorsan elröpült… Január óta nagyon sűrű a program, szinte minden héten két meccsünk volt. Igaz, hozzá vagyunk szokva, az ősz is így telt, ráadásul hét közben nem úgynevezett népszerűsítő mérkőzéseken léptünk pályára… Hogy mivel telt a szabadság? A szokásosnál több idő jutott a családra. Ha tehetjük, megyünk a természetbe, most is sétáltunk nagyokat az erdőben, s pecázni is voltam a gyerekekkel. Szép lassan belenőnek az édesapjuk hobbijába.

– Családon belül hogyan kezelik a lengyelek elleni meccset? Évődnek egymással vagy ellenkezőleg, kínosan kerülik a témát?

– Viccelődünk. Magyar, lengyel tényleg két jó barát. A sors úgy akarta, hogy most összekerüljünk. Oda-vissza megtapasztaltam, hogyan viszonyul egymáshoz a két ország, a két nép. Nagyon sajnálom, hogy ezt a mérkőzést is szurkolók nélkül kell lejátszani, az egymással szintén jó viszonyt ápoló két tábor biztosan felejthetetlen hangulatot varázsolt volna a stadionba.

– Nem ússza meg a választ. A felesége kinek drukkol?

– Nekem. Öt éve itt élünk, ő is nagyon megszerette Magyarországot. Természetesen tartja a kapcsolatot az ottani szeretteivel, barátaival, ragaszkodik a hazájához, de a magyar futballt immár jobban ismeri és kedveli.

– A korábbi csapattársaival ilyenkor sűrűbb az üzenetváltás?

– Öt korábbi csapattársam is tagja a mostani lengyel keretnek. Jan Bednarek ma már a Southampton, Bartosz Bereszynski a Sampdoria, Tomasz Kedziora a Dinamo Kijev, Karol Linetty a Torino, Dawid Kownacki pedig a Düsseldorf játékosa. Ez is veretes névsor, a lengyel keretből a többség valamelyik topbajnokságban szerepel. A meccs után biztosan beszélgetünk majd, valamelyikükkel mezt is cserélek, miként azt Kedziorával megtettem a Fradi–Dinamo Kijev BL-meccsen. A mérkőzés előtt azonban nem ugratjuk egymást, nem üzengetünk, szerintem jobb ez így.

– Egyre többet cikkeznek arról, az edzőjük, Szergej Rebrov is beszélt róla, hogy a bajnokságban a Ferencváros hatalmas előnye óhatatlanul elaltatja a motivációt. Másfelől ön viszont után Henry Wingo személyében újabb vetélytársat kapott. Hogy éli meg ezt a helyzetet?

– Idén valóban volt egy-két gyengébb meccsünk, lehetséges, hogy a nagy előnynek is van ebben szerepe. Nem tudom. Én a magam részéről addig nem merem kijelenteni, hogy bajnokok vagyunk, amíg matematikailag ledolgozható a különbség. Elkényelmesedni pedig biztos nem lehet. A pályafutásom során megtanultam, hogy mindig a csapat érdekét kövessem. S igen, innen nézve jobb, ha egy posztra legalább két hasonló képességű játékos van.

Valamivel kevesebbet játszom, mint korábban, de ez talán még a javára is válik a teljesítményemnek, nem vagyok túlterhelt, frissen, erőtől duzzadva lépek pályára minden alkalommal. Ráadásul, ahogy Botka és Henry Wingo, én is több poszton is tudok játszani.

Az egészséges rivalizálás mindenképpen a csapat javát szolgálja.

– A lengyelek elleni vb-selejtezőre gondolva mit diktál a szíve és mit az esze?

– Mindkettő győzelmet, természetesen, legfeljebb az eszem azt mondja, nehéz győzelem lesz. Az ősszel bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk ilyen fontos mérkőzéseket is megnyerni. Ezt szeretnénk folytatni, ezért is örülök, hogy meghosszabbította a szerződését. Rendkívül profi edző, tudja, hogyan lehet a válogatottból a legtöbbet kihozni. Egyénileg a lengyelek talán jobb játékosokból állnak, csapatként viszont mi most egységesebbek vagyunk. A lengyeleknél kapitányváltás volt, Paulo Sousa kiváló edző, de kevés ideje volt, hogy megvalósítsa az elképzeléseit.

– Ahogy már utalt rá, ezt a meccset is zárt kapuk mögött rendezik. Már megszokták?

– Ezt nem lehet megszokni. Az általános járványhelyzet miatt is szomorú vagyok, de nekünk, futballistáknak is egyre nehezebb hétről hétre nézők nélkül játszani. Pedig a Fradinak és a válogatottnak is csodás szurkolótábora van. Nem tehetünk mást, ezt el kell fogadnunk, és bízunk benne, hogy csak visszatér a világ a megszokott kerékvágásba.