Lovrencsics már tavaly decemberben tudta, hogy lemond róla a Fradi

Az FTC távozó csapatkapitánya, Lovrencsics Gergő terjedelmes interjút adott a Nemzeti Sportnak. A 32 éves labdarúgó elmondta, hogy a Ferencvárosból szeretett volna visszavonulni, de az élet felülírta a terveit. Még nem tudja, melyik klubban folytatja a pályafutását, egyelőre a nyári Eb-szereplésre koncentrál a válogatottal.

Az Albert-szobornál többször is volt jelenése Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Két nappal a Honvéd 2-1-es legyőzése és a bajnokavatás után az FTC a hivatalos honlapján jelentette be a szezon végén a csapat távozó játékosainak a névsorát. Isael, Marcel Heister, Michal Škvarka mellett a csapatkapitány, Lovrencsics Gergő sem marad a nyártól az Üllői úton.

A labdarúgó NB I utolsó fordulója előtt is lehetett sejteni, hogy a Ferencváros nem feltétlenül ragaszkodik Lovrencsicshez, a 2016-ban a lengyelorszégi Lech Poznań csapatától igazolt játékos a szezon második felében alig kapott lehetőséget Szergej Rebrovtól. A 39-szeres válogatott labdarúgó a Nemzeti Sportnak elmondta: tavaly decemberben közölték vele a klubnál, hogy a szerződése lejárta után a nyártól már nem számítanak rá.

Lovrencsics tovább áll, de továbbra is bizonytalan, hogy hova. Ugyan több forrás szerint is a Honvédhoz igazol, de a jobbhátvéd ezt nem erősítette meg, jelenleg a nyári labdarúgó Európa-bajnokságra koncentrál, azért dolgozik, hogy bekerüljön a magyar válogatott szűkített keretébe.

Lovrencsics Gergő öt évet töltött a Ferencvárosnál
Fotó: MTI/Czagány Balázs

Lovrencsics Gergő a Nemzeti Sportnak elmondta, hogy mindkét ferencvárosi edzőjével, Thomas Dollal és Szergej Rebrovval megtalálta a közös hangot, az Üllői úton töltött öt év legszebb pillanata a Molde elleni hazai gól nélküli döntetlen, ezzel az eredménnyel harcolta ki a Ferencváros a Bajnokok Ligája-csoportkörös szereplést. A csapatkapitány legkeserűbb emléke a Vasas elleni kupadöntő volt 2017-ben. „Még most is kiráz a hideg, ha visszagondolok rá: a kisfiam háromnapos volt, a feleségem még a kórházban, amikor az a szörnyű ütközés történt. Utána három percig feküdtem eszméletlenül a gyepen. A felvételeken látszik, hogy amikor levisznek a hordágyon, felemelem a kezem, és jelzem, minden rendben. Bevallom, erre a mai napig nem emlékszem, csak a videón láttam, hogy tényleg csináltam ilyet. Csak az rémlik, hogy amikor a mentőben kinyitottam a szemem, hat fej volt felettem, és azt kérdezték, jól vagyok-e. Le voltam szíjazva, de az első reflexem az volt, hogy a lábamhoz nyúltam. Próbáltam mozgatni, kicsit ütögettem, figyeltem, hogyan reagál. Amikor láttam, hogy mozog, és nem bénultam le, azt feleltem, jól vagyok. Utólag mondták az orvosok, hogy súlyosabb következményei is lehettek volna az esetnek, az ütközésnél ugyanis a negyedik nyaki csigolyám megsérült. Ha Murka Benedek nagyobb lendülettel érkezik, vagy én erősebben fejelek hátra, és az a csigolya összeroppant volna, teljesen lebénulok. Akkor most nem a sikerekről beszélgetnénk. A videófelvételeken is látszott, semmi szándékosság nem volt a mozdulatában. Amikor harmadnap bejött hozzám a kórházba, már én nyugtattam őt, hogy lépjen túl a történteken, tudom, hogy nem akart sérülést okozni” – emlékezett a labdarúgó.

Arra a kérdése, hogyan emlékeznek majd rá a szurkolók, a távozó játékos így válaszolt: „Ezt elsősorban tőlük kellene megkérdezni. A sikereket csapatként értük el, mindenesetre jólesik, hogy a hétfői bejelentés óta rengeteg üzenetet kaptam. Bízom benne, a Fradi-család nem csalódott bennem.”

A teljes interjút ITT lehet elolvasni.