Kopasz Bálintot is legyőzte, mégis lemarad az olimpiáról

Kétszer is legyőzte idén a világbajnok Kopasz Bálintot. Előbb egyesben a szegedi világkupán, majd kettesben az olimpiai válogatón. Eme felütés után joggal várhatnánk a folytatást valahogy így: s nagy tervekkel készül a tokiói játékokra. De nem, Noé Bálint kimaradt az olimpiai csapatból. Egy kiváló kajakos, egy remek sportember, akinek a pályafutása valamiért nem tudott kiteljesedni. Nem csak rajta múlott. Kissé szomorkás történet a csupán a csillogásról ismert magyar sikersportágból.

Noé Bálint és Kulifai Tamás gratulál egymásnak a válogató megnyerése után Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi

Az 5000 méter kajakban más, mint mondjuk atlétikában. Nem klasszikus hosszútáv, sokkal inkább egy kemény, tömör résztávos edzés, életre-halálra. Kis túlzással azt is mondhatjuk, iskola az ezer méterhez. Aki itt jól megy, azzal ezren is számolni kell. Nem olimpiai szám – sajnos, tegyük hozzá, mert talán a legizgalmasabb verseny. Mindezt azok is tudják, akik csak felszínesen foglalkoznak a kajak-kenuval. Az viszont kevésbé ismert, mennyire nagy a presztízse. Ken Wallace, Max Hoff, Fernando Pimenta, Aleh Jurenyija – íme, csak a világbajnoki aranyérmesek névsora. Egytől egyig a sportág veretes klasszisai.

Az 5000 méter specialistája

Noé Bálint a szegedi világkupán és a poznani Európa-bajnokságon is megnyerte az 5000 méteres versenyt
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Időnként is odaáll az ötezer egyeshez. 2019-ben például győzött az Európai Játékokon, idén pedig második lett a szegedi világkupán. Utóbbi versenyen honfitársa, Noé Bálint mögött. Aki, mondhatni, a szám egyik specialistája. A jelentős hazai konkurencia ellenére 2017 óta minden évben ő vívta ki a jogot arra, hogy a világbajnokságon képviselje a magyar színeket. S erre az évre végre beérett a munka, nemcsak a szegedi világkupán, hanem a poznańi Európa-bajnokságon is győzött. Többek között Pimenta és Jurenyija előtt.

A leírtak önmagukban is elegendők annak alátámasztására, hogy Noé Bálint kiváló kajakos. Kiváló, de nem éppen szerencsés. Hogyan másként is jellemezhetnénk azt a sportolót, aki ugyan megnyerte a hazai olimpiai válogatót – K–2 1000 méteren Kulifai Tamással –, mégis lemarad az olimpiáról?

Noé Bálint vérbeli kajakoscsalád sarja. A bátyja, Milán (aki 1990-ben született) és az öccse, Zsombor (1995) is kajakos. Ő maga 1993-ban jött világra, de mert a labdával is ügyesen bánt, szeretett focizni, később kezdett el kajakozni, mint a nála fiatalabb Zsombor fivére. A klasszikus váci iskolán, Babella László elvei jegyében nevelkedett. Ifjú korában rótta a szigetköröket (ami természetesen a Szentendrei-szigetet jelenti).

Négy szigetkör egy hét alatt

– Az évek során ötvenszer biztosan megkerültem. A bátyámmal egyszer rekordot állítottunk fel, egy héten belül négyszer is megcsináltuk. A negyedik már nagyon szenvedős volt – idézi fel a kezdeteket.

De megérte a kínlódás, miként az is, hogy tizenhét éves koráig telente versenyszerűen úszott, mindennek köszönhetően kiváló állóképességre tett szert. Már fiatalon megmutatkozott a tehetsége, a korosztályos világversenyeken a magyar hagyományoknak megfelelően ő is szorgalmasan gyűjtötte az érmeket, a bátyjával, Milánnal 2012-ben K–2 500-on például győzött az U23-as Eb-n. A következő pedig évben aranyérmes lett Kolumbiában 21,5 km-en a világjátékokon.

Aki 500 méteren és 21,5 kilométeren is versenyképes, az előtt lényegében minden kapu nyitva áll a sportágban. Noé Bálintnak valamiért mégsem sikerült betörnie. Noha már a londoni olimpián tartalék volt, nem jutott ki a riói játékokra, mint ahogy Tokióról is lemarad.

– Igen, én is kisebb csalódásként éltem meg, hogy nem jutottam ki Rióba. Magyarázatként talán azt hozhatom fel, hogy 2013-ban elkezdtem a jogi egyetemet, s az első válogatókon, hiába próbáltam a kettőt összeegyeztetni, a teljesítményem rendre megsínylette a tanulást – fejtegeti az érdeklődésünkre.

Az eddigi legnagyobb siker, az Európa-bajnoki aranyérem
Fotó: facebook/mkksz

Aztán berobbant Kopasz Bálint, ami tovább nehezítette a dolgát. Ő is igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, immár két éve sportpszichológus és dietetikus is segíti a felkészülését. Fejlődött is, 2019-ben 500 és 1000 méteren is második lett az országos bajnokságon az ifjú klasszis mögött, a világbajnokságon mégsem indulhatott olimpiai számban. Majd egy év múlva – ő maga is így okoskodott.

Ám elhalasztották az olimpiát, aminek hírére, elismeri, kissé lankadt a lelkesedése, ráadásul újabb vetélytárssal kellett számolnia, igaz, Varga Ádám feltűnése őt lepte meg a legkevésbé, hiszen együtt készültek. Ötszázon így is második lett Kopasz mögött az ob-n.

Elismeri, hogy Kopasz Bálint és Varga Ádám jobb nála

Az idei válogatón 1000 méteren egyesben ő lett a harmadik a két kiválóság mögött, ami azért is jelentős eredmény, mert csupán hárman juthattak a döntőbe.

– Nincs, nem is lehet bennem hiányérzet, kettejük párviadalába esélyem sem volt beleszólni. Kopasz Bálint és Varga Ádám nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi mezőnynek is kiemelkedő alakja, drukkolok nekik, hogy ezt az olimpián is megmutassák – értékeli a versenyt sportszerűen.

Noé Bálint és Kulifai Tamás gratulál egymásnak a válogató megnyerése után
Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi

Párosban viszont a Nádas Bence, Kopasz Bálint duó előtt győzött Kulifai Tamással. Ez is kevés volt ahhoz, hogy bekerüljön az olimpiai csapatba. Hogy miért, azt hosszasan lehetne taglalni. Hogy a pótkvalifikációs világkupát megelőző erőpróbán még nem találták a ritmust Kulifai Tamással, hogy a szegedi világkupán, csakúgy, mint 2020-ban, nem indulhatott el K–1 500-on, így nem mérhette össze magát Nádas Bencével, aki tulajdonképpen kiszorította a keretből. Mindez, az Eb-n elért eredményekkel együtt – amelyek egyenlege egyértelműen mellette szól – csupán közvetett versengés, amit így is lehet magyarázni meg úgy is.

A végeredmény a lényeg. Hüttner Csaba nem tartotta szükségesnek pótválogató kiírását, azt javasolta a Magyar Kajak-kenu Szövetség szakmai bizottságának, hogy Kopasz Bálint, Varga Ádám, Béke Kornél, Csizmadia Kolos és Nádas Bence alkossa a tokiói csapatot, amire a testület egyhangúan, majd az elnökség heves vita után, szoros szavazattal bár, de szintén rábólintott.

Lehetetlen volt igazságosan dönteni

A csupán hat kvótát persze nehéz volt nemhogy igazságosan, de még objektívan is szétosztani. A kapitány és az elnökség végeredményben úgy okoskodhatott, hogy Csizmadia Kolosnak K–1 200-on több sansza van, mint Noénak és Kulifainak K–2 1000-en. Mert legyünk őszinték, azok után, hogy az éveken át közösen készült négyes védett egységként a világkupán és az Eb-n leszerepelt, még a döntőbe sem jutott be, ebben a számban semmilyen összetételben nem lehetnek vérmes reményeink.

Noé Bálint és Kulifai Tamás – ha tehetünk különbséget, akkor különösen előbbi – lett a tárgyalóasztal mellett meghozott döntés vesztese.

Noé Bálint nem lázongó fajta. Abba is hosszas gondolkodás után ment bele, hogy egyáltalán teret kapjon az ő sorsa, véleménye.

– Tudom, hogy lehetetlen volt igazságosan dönteni. Azt sajnálom, hogy az elért eredményeink dacára sem kaptunk lehetősége arra, hogy a vízen, versenyben dőljön el a kérdés

– mondja szerényen.

Csak ez az év biztos, a folytatás nem

Hogyan tovább? Noé Bálint immár 28 éves, idén végez a jogi egyetemen, s noha a következő olimpiáig csak három évet kellene kitartania, a program további szűkülése – Párizsban már csak három férfi kajakos szám lesz – neki sem kedvez.

– A távolabbi jövővel egyelőre igyekszem nem foglalkozni. Technikai tartalékként Kulifai Tamással továbbra is edzésben vagyunk. Az olimpia után lesz még országos bajnokság és világbajnokság is, ezt az évet becsületesen végig akarom csinálni. Most még nem tudom megmondani, folytatom-e, de nagyon nehéz lenne abbahagyni – teszi hozzá.

A neki járó Gerevich-ösztöndíjból mindenesetre nehéz bátran tervezni, Noé Bálint szerencsére támogatóként a honvédségre és egyesületére, a Budapesti Honvédra is számíthat.

Ha úgy dönt, végleg leteszi a lapátot, biztosan nagyon hiányzik majd neki a kajakozás. Hogy a kajakozásnak hiányzik-e – hiányozna-e – Noé Bálint, az egy másik kérdés. Amire nem neki kell felelni. Hanem azoknak, akik nem biztosítottak mindenben egyenlő feltételeket. Tanulságként legalább ezt lehetne leszűrni. Mert éppen a feltételek egyenlősége lenne a sport lényege.