Oké, ez történelmi, megalázó vereség – no és akkor mi van?!

Visszaköszönő szavak a szégyen és a katasztrófa az orosz sajtóban a labdarúgó-válogatott szerdai 5-0-s belgrádi veresége után, de a helyi média mégsem döngöli földbe Sztanyiszlav Csercseszov szövetségi kapitány alakulatát, és nem követeli a szakvezető fejét. A szurkolók már nem ennyire megértőek.

Ezt maguk az orosz játékosok sem hiszik el, de megtörtént Forrás: Intsagram/teamrussia

Labdarúgó-válogatottunk a törökök 2-0-s legyőzésével az első helyen zárt a Nemzetek Ligájában a B divízió 3. csoportjában, de ehhez az is kellett, hogy az oroszok a két utolsó mérkőzésüket elveszítsék. A szbornaja szerdán este ráadásul hatalmas pofonba szaladt bele, hiszen Belgrádban 5-0-ra kikapott a szerbektől.

Az orosz labdarúgás legendás történetei közé tartozik – bár Oroszországban ezt nem feltétlenül így emlegetik… – az a 2004 októberi vb-selejtező csoportmérkőzés, amelyen a szbornaja 7-1-re kikapott a portugáloktól Lisszabonban, Georgij Jarcev szövetségi kapitány pedig meg sem várta a meccs végét, egyszerűen otthagyta a kispadot és a csapatát. S persze felajánlotta a lemondását, de végül csak 2005 áprilisban távozott a posztjáról. Az orosz együttes ezt megelőzően 1912-ben szenvedett súlyosabb vereséget: akkor a németektől kapott ki 16-0-ra. Szerdán Belgrádban újabb szomorú nap jött el, mert az 5-0-s vereség a lisszaboni csapás óta az oroszok legkínosabb fiaskója, és a találkozó után a sajtótájékoztatón a Sport24.ru portál újságírója előhozta a régi sztorit, Sztanyiszlav szövetségi kapitányhoz fordulva: „Nem fordult meg a fejében, hogy még a meccs vége előtt feláll a kispadról, mint Jarcev tette annak idején?” Amire a szakvezető lakonikusan a következőt mondta: „Fiatalember, különös hangulatban van, haladjunk tovább, kérem a következő kérdést.”

Csercseszov a kevésbé provokatív, esetleges távozását firtató felvetésre azt a választ adta, hogy a döntés nem az ő kezében van; vagyis ő maga nem szándékozik felállni a kispadról. Jellemzően az orosz sajtó sem döngöli földbe a szövetségi kapitányt, bár az elkeseredettség érthetően nagy. „Kudarc-2020” – harsog a Szport-Ekszpressz címlapjáról. A sportnapilapban a belgrádi 5-0-s vereség a „megalázó” jelzőt kapta, a lap szörnyűségnek és katasztrófának nevezi a történteket.

Az oroszok veresége egyúttal azt jelenti, hogy a 2022-es vb selejtezőcsoportjaink sorsolásakor nem a második, hanem a harmadik kalapban lesznek. A sors fintora, hogy még a belgrádi nagy zakó ellenére is a második kalapban maradtak volna, ha az Észak-Írország–Románia találkozón a vendégektől Bikfalvi Erik Cosmin – aki az orosz Ural légiósa – a 81. percben nem egyenlít ki 1-1-re. A románok a pontszerzésükkel kipöckölték az oroszokat a második kalapból, akik így velünk együtt a harmadikban lesznek.

Az oroszok számára azért is érthetetlen a súlyos belgrádi vereség és főleg az első félidőben kapott négy gól, mert a szerbektől három alapember, Milinkovics-Szavics, Kolarov és Tadics is hiányzott, és az ellenfél mostanában amúgy sem acélos csapat. A Szport-Ekszpressz cikkírója megemlíti, hogy a szerbek az Eb-pótselejtezőjüket – ami nekik az év fő meccse volt – is elveszítették a skótokkal szemben, pedig ők még náluk is gyengébbek, csak egy komoly futballistájuk van, a liverpooli Robertson. S igaz ugyan, hogy Jovics a Real Madrid játékosa, de ott csak a kispadon ül, és már alig várják, hogy megszabaduljanak tőle – olvashatjuk a portálon. Jovics most mindenesetre kétszer is bevette az orosz kaput.

Oroszországban elillant a varázs, amit a 2018-as, náluk rendezett vb-okozott a szbornaja negyeddöntőbe jutásával. A válogatott a Nemzetek Ligájában szeptemberben otthon 3-1-re legyőzte a szerbeket, majd 3-2-re nyert ellenünk a Puskás Arénában is, azóta viszont a hat találkozóján – volt közte két barátságos is – három döntetlent és három vereséget jegyzett. A két utolsó tétmeccs, az isztambuli 2-3, de főleg a belgrádi 0-5 pedig felszínre hozta a gondokat, a gyenge játékosállományt. Példának okaként a bal szélen azért kell a 37 éves Zsirkovnak játszania, mert nincs más, aki helyettesíthetné. (A Zenit labdarúgójának a mostani volt a 100. fellépése a válogatottban, nem lett szép a jubileuma...)

Ezt maguk az orosz játékosok sem hiszik el, de megtörtént
Fotó: Intsagram/teamrussia

Az orosz sajtó azonban óva int attól, hogy most ugyanaz a hangulat uralkodjon el, mint a 2016-os Eb-n, amikor az utolsó csoportmeccsükön 3-0-ra kikaptak a walesiektől, és egyetlen ponttal a csoportjuk utolsó helyén végeztek. Ekkor sokan szélnek akarták ereszteni a válogatottat, ami nagy hiba lett volna, mert a 2018-as vb-szereplésük hatalmas siker lett; a 16 között 11-esekkel kiverték a spanyolokat, és a negyeddöntőben csak büntetőpárbajban maradtak alul a horvátokkal szemben.

„Csercseszov nem hibáztatható a válogatott vereségért” – jelenti ki a Sportsdaily.ru portál cikke címében, és kiemeli, hogy a szakvezető – a vb sikerkapitánya – intelligens szakember, aki képes megoldani a problémát. A Szovjetszkij Szport szerint az 5-0-s vereség persze nagyon rosszul hangzik, de az elemzésnél nem szabad túlzásokba esni. „Emiatt a vereség miatt – ami az elmúlt 16 évben a legnagyobb – a Nemzetek Ligájában a csoportunkban a második helyen végeztünk, és nem jutottunk fel az A osztályába. És akkor mi van? Két évvel ezelőtt ugyanígy jártunk, akkor az utolsó meccsünkön kikaptunk a svédektől, akkor azért nem jutottunk fel. Viszont utána az Eb-selejtezőket sikerrel vettük, a tíz meccsünkből nyolcat megnyertünk” – szögezi le a sportlap.

Az elemzések megemlítik, hogy Belgrádban az orosz válogatottból is hiányoztak alapemberek, mint Golovin, Dzjuba és Zobnyin, az együttes néhány nap leforgása alatt háromszor játszott idegenben, és a sok utazás, a transzferek is megviselték a játékosokat. A szurkolók körében már vegyesek az érzelmek, és jó néhányan nem olyan megértőek, mint a média: „Csercseszov, légy férfi, és tűnj el, mert még az Eb-n is megszégyenülünk veled!” – emeli ki az Rsport.ria.ru portál az orosz válogatott Intsagram-oldaláról az egyik nagy tetszést arató hozzászólást. De az a bejegyzés is nagyjából ugyanennyi lájkot kapott, amely szerint nem az számít, hányszor esünk el, hanem az, hogy mindig fel tudjunk állni.