A jég hátán megélünk, a havas terep nem igazán a mi világunk

Javában benne vagyunk a téli sportágak versenyszezonjában, egymást érik a világbajnokságok, egy év múlva ilyenkor azonban már túl leszünk az év fő versenyén, a pekingi téli olimpián, amit 2022. február 4. és 20. között rendeznek meg. Összeállításunkban megnézzük az oda vezető utakat, és azt, hogy mire számíthatunk a kvalifikációban.

Tarolt a két fivér, ahogy látható, Shaoang egy ezüsttel jobb volt Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Három éve Phjongcshangban hat sportágban (alpesisí, gyorskorcsolya, műkorcsolya, rövidpályás gyorskorcsolya, síakrobatika, sífutás) 19 versenyzőnk indult, de az élmezőnyben – ahogyan arra számíthattunk – csak rövidpályás gyorskorcsolyázóink végeztek. Ők viszont legelöl, férfiváltónk (Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor) őrületes végjáték után szerezte meg első téli olimpiai aranyunkat.

Női váltónktól is remek volt a negyedik hely, míg az egyéni számokban Liu Shaolinnak két ötödik hely (500 és 1500 méter) jött össze. Két sportolónk azért még bekerült a híradásokba: a női műkorcsolyázók között Tóth Ivett unikum volt a vagány, rockerszerelésben előadott rövid programjával; a síakrobaták között pedig a honosított Swaney Elizabeth azzal, hogy messze ő volt a legügyetlenebb, félszegen csúszkált a félcsőben, és rajtunk élcelődött a fél világ. A Magyar Síszövetség később azzal védekezett, hogy nem látták versenyezni, de mivel a – szerény – kvalifikációs feltételeket teljesítette, így benevezték…

Azt azért ne gondoljuk, hogy a téli olimpián boldog, boldogtalan elindulhat, de kétségkívül több sportágban a ranglisták végéről is be lehet csusszanni a mezőnybe, hogy nőjön a részt vevő országok száma.

A rövidpályás gyorskorcsolyázásban nem ez a helyzet, az olimpián a férfiaknál és a nőknél is csak nyolc váltó indulhat. S bár erre ma már kevesen emlékeznek, férfiváltónknak bizony neccesen lett meg a phjongcshangi kvótája. A kiindulási helyzet most ugyanaz, a pekingi kvótákat két-két ázsiai és európai világkupaverseny eredményeinek összesítése alapján osztják ki, de a kvalifikáció csak az ősszel kezdődik. Az persze nem mindegy, hogyan szerepelünk március 5–7. között a hollandiai vb-n, hiszen a vk-versenyeken a futamok beosztását a világranglista alapján készítik el.

Januárban a gdanski Eb nem sült el jól a számunkra, váltónk a negyedik lett, s csak egyetlen érmet szereztünk, 1000 méteren a honosított John-Henry Krueger másodikként zárt. Ő amúgy a phjongcshangi olimpián is ezüstérmes volt 1000 méteren, még amerikai színekben. Nagy erősítés, hogy továbbra is megéljünk a jég hátán, váltónkban ő helyettesítheti a visszavonult Knochot. Arra ne is gondoljunk, hogy a stafétánk elbukik a kvalifikációban, de ha mégis így történne, három egyéni indulónk kijuthat az olimpiára, s ez a helyzet a nőknél is. Újdonság, hogy Pekingben már a vegyes váltó is szerepel a programban, tizenkét kvartett indulhat majd.

Tavaly a debreceni Eb-n taroltak a Shaoang egy ezüsttel jobb volt
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A korcsolyázók úgy számolnak, hogy Phjongcshang után Pekingben is érdekeltek leszünk a nagy pályás gyorskorcsolyázók és a műkorcsolyázók versenyein is.

Vardanjan Gurgen ágazati sportigazgató szerint arra, hogy a jövő évi olimpián legyen magyar páros, kilencven százalék esély van, ugyanez a női versenyző esetében ötven százalék, míg férfi egyéniben és jégtáncban tíz-tíz százalék.

Alpesisíben és sífutásban a világranglistákról ezúttal is jó eséllyel juthatnak ki magyar versenyzők az olimpiára, míg sílövészetben szabadkártyában reménykedhetünk. Bár az nem fest jó képet rólunk, hogy a múlt héten a Pokljukában megrendezett vb-n egyetlen indulónk, Gyallai Soma a tíz kilométeres sprintversenyben és húsz kilométeren egyaránt utolsó előtti lett (103., illetve 100.), s mindkét számban magasan nála volt a legtöbb lövőhiba (tízből hat, húszból kilenc). Hozzá képest Cortina d’Ampezzóban az alpesisí-vb-n nyolcfős válogatottunk legjobbja, Kékesi Márton egyenesen sziporkázott, műlesiklásban a százfős mezőnyben 25. lett; de a képet némileg árnyalja, hogy az első futamban rögtön 45-en kiestek, s végül csupán 37-en fejezték be a versenyszámot.

Az Oberstdorfban tegnap megkezdődött északisí-vb-n hat fővel képviseltetjük magunkat, s a tíz kilométeres selejtezőben Kónya Ádám és Lágler Kristóf is teljesítette az olimpiai nevezési szintet. Ez egyelőre azt jelenti, hogy Pekingben a nemzet jogán legalább egy sífutónk ott lehet. A vb-n női síugrásban indul az ugyancsak olimpiai részvételre hajtó Vörös Virág is, aki az előző szezonban több világkupán is pontszerző volt, amíg nem szenvedett súlyos térdsérülést. Síugrásban legutóbb az 1968-as téli olimpián volt versenyzőnk, akkor kettő is; mondani sem kell, hogy akkoriban ezt a műfajt még csak a férfiak űzték.

A hódeszkások között felkartörése után az Európa-kupa-győztes, húszéves Fricz Botond lehet az első magyar, aki szerepelhet olimpián, ha sikerrel jár a jövő januárban záruló kvalifikációs sorozatban. S curlingben is történelmet írhatnánk, ha vegyes párosban összejönne a kvóta. A Palancsa Dorottya, Kiss Zsolt páros 2013-ban és 2015-ben egyaránt világbajnok volt, de akkoriban ez a szám még nem szerepelt az olimpia műsorán, azóta pedig meghatványozódott a riválisok száma. Áprilisban az aberdeeni vb-n a legjobb hétben kell végezni a pekingi részvételhez, később pedig még két kvótát osztanak ki.

Fricz Botond nem akármilyen kunsztokra képes:

Összeállításunkban mindenképpen rögzíteni kell, hogy jégkorongban még férfi és női válogatottunk is kijuthat az olimpiára, ám ez igazi „téli álom”. A férfiaknak augusztusban a rigai kvalifikációs tornán a franciákat, az olaszokat és a letteket is meg kellene előzniük; a nőknek pedig novemberben Csehországban a házigazda mellett a norvég, valamint egy selejtezőből érkező válogatott lesz az ellenfele. A realitás az, hogy Phjongcshang után Pekingben is húszfős körüli magyar csapatlétszámban bízhatunk, s rövidpályás gyorskorcsolyázónkra alapozva abban is, hogy a jövő olimpiáról sem jövünk haza üres kézzel.

Az elmúlt húsz évet nézve 2002-ben Salt Lake Cityben 25, Torinóban 19, Vancouverben 15, Szocsiban 16, Phjongcshangban 19 fős volt a magyar csapat. Ha egy jégkorongcsapat is kijutna, akkor nagy, rekordot jelentő, 45 fős körüli is lehetne a magyar különítmény; az eddigi csúcsunkat az 1964-es, innsbrucki játékokon állítottuk fel, azon 28 versenyzővel vettünk részt.