Közel százévesen is ujjongva figyelték Fiola gólját

A 98 éves Szabady Tibor és felesége, a 93 esztendős Ibolya a televízión figyelték a szombati Magyarország–Franciaország labdarúgó Európa-bajnoki mérkőzést.

Szabady Tibor és a felesége ugyan nem ugrottak fel a fotelből, de így is ujjongva ünnepelték Fiola gólját és a magyar válogatott értékes döntetlenjét, majd boldogan tértek nyugovóra szombaton este. A két, hetven évvel ezelőtt végzett testnevelőtanár veterán csak azért búslakodhatott, hogy az ő korukban már nem látogathattak ki a Puskásba, azt viszont tapasztalhatták, hogy a magyar válogatott tagjai arról a kitartásukról tettek tanúbizonyságot, amire egykor a diákjaikat nevelték.

A hagyományokat követve idén is jubileumi diplomákat adnak át néhány nap múlva a Testnevelési Egyetemen, amit 1951-ben, amikor Szabady Tibor és Kelemen Ibolya itt végzett, még Testnevelési Főiskolának neveztek. Mindketten igyekeznek eleget tenni a megtisztelő meghívásnak, ami a 98 esztendős Tibor bácsinak várhatóan kicsit nehezebb lesz, de ahogy eddig mindig, most is számíthat a házaspár Piroskának, a lányuknak az odaadó segítségére.

A Szabady házaspár

A testnevelőtanári szakma két veteránja már otthonában őrzi az arany-, a gyémánt- és a vasdiplomáját is, 70 évvel a pályakezdésük után most a rubin díszoklevél átvételére készülnek. Mindig is a sport szerelmesei voltak, amit Szabady Tibor tavaly – 97 évesen – bátorságával is bizonyított.

Vízen, havon, nyeregben és levegőben

– Vállalkozó szellemű fiatalként fél tucatnál is több sportágban próbáltam ki magamat, ünnepelt bajnok ugyan nem lett belőlem, de a mozgásban, a teljesítményem fejlesztésében és a kihívásokban mindig is az örömömet leltem. A második világháborúban pilótaként szolgáltam, ezért folytattam a felhők közötti kalandozásomat vitorlázó repülővel, de az öttusa, a síelés, a lovaglás is nagyon közel állt a szívemhez. A sportolás megszállottja voltam, és az is maradtam még a nyugdíjas éveim alatt is. A vitorlázásba még a főiskolás éveim alatt szerettem bele, az utolsó balatoni vízi utamra tavaly, a 97. születésnapomon a legénység tiszteletbeli tagjaként egy Tornado típusú katamaránnal indultam el – mesélt hosszú és kalandos életéről Szabady Tibor, aki először Budán, a Krisztina téri általánosban tanított, majd évtizedeken át az Attila úti iskolában.

Kalóz bajnok amazon

Szabady Tibor 1951-ben együtt végezett a Testnevelési Főiskolán leendőbelijével, Kelemen Ibolyával, aki hozzá hasonlóan több sportágban is bizonyította a tehetségét. Akkoriban kevés olyan amazon természetű fiatal hölgy akadt, aki a férfi versenyzőkkel is bátran összemérte az erejét.

– Azokban az időkben, amikor még pályakezdő testnevelő tanár voltam, kevés nőtársam próbálta ki magát azokban a sportágakban, amelyek nekem nagyon megtetszettek. Fiatal lányként bátran versenyeztem díjugrásban, a főiskolai tanulmányaim előtt és alatt pedig sportlövész voltam. Többször nyertem Hadsereg Bajnokságot a térdelő testhelyzet versenyszámban és kispuskában is. Ennek köszönhetően kaptam jutalombeutalót a balatonföldvári Honvéd vitorlásklubba, ahol már a nyaralásom első napján beleszerettem a hajókázásba. Több magyar bajnokságot is nyertem a kalóz hajóosztályban. Amíg tehettem, a síelésnek is hódoltam. Hosszú életünket a vérbeli sportember férjemmel együtt annak is köszönhetjük, hogy a rendszeres mozgás az életünk részévé vált, azt pedig mind a ketten a szerencsénknek mondhatjuk, hogy ugyanazt a sportos hívatást választottuk.

Szabadyné Kelemen Ibolya tanított az Újpesti Polgári Iskolában, aztán a budai Várban a Táncsics Mihály elemi iskolában, majd egy iparitanuló-iskolában, ami később a Kulich Gyula Szakközépiskola és Technikum lett. Itt dolgozott a nyugdíjazásáig, de a munkával eltöltött évei után szabad idejének jelentős részét férjéhez hasonlóan ő is a sportolásnak szentelte.

…

Kövesse a magyar válogatott szereplését és az Európa-bajnokságot ITT!