Van olyan meccs, ami nehezebb az olimpiai döntőnél is

Keményebb dió az olimpiai selejtezőtornán ki-ki mérkőzést játszani, mint finálét magán az ötkarikás játékokon? Bizonyos szempontból igen, derül ki Bíró Attila, a női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya szavaiból. Pólós hölgyeink a január 19-én kezdődő trieszti kvalifikációs versenyen a még kiadó két kvóta egyikének megszerzéséért ugranak medencébe.

Trieszten keresztül vezet az út Tokióba Fotó: Mirkó István

– Ha egy évvel ezelőtt ültünk volna le beszélgetni, ugyanerre a tornára, és utána – remélhetőleg – az olimpiára készültek volna éppen. Az élet máshogy hozta, és várniuk kellett egy évet. Hogy élték meg a halasztást?

– Egy évvel ezelőtt, mondhatjuk, sikeresen szerepeltünk az Európa-bajnokságon. Az akkori bronzérem szerintem jó eredmény, még úgy is, hogy a spanyolok elleni elődöntőben egyetlen gólon múlt az olimpiai kvalifikáció. Sajnálom, hogy tavaly márciusban nem tudtuk a selejtezőt lejátszani, jó formában volt a csapat, lendületből hoztuk volna a tornát.

– Decemberben azt nyilatkozta, a legfontosabbnak azt tartja, hogy edzőmeccseket tudjanak játszani más csapatokkal, ezt azonban nem tudták megvalósítani, így csaknem egy éve nem játszottak tétmérkőzést. Mennyiben nehezítette meg ez a felkészülést?

– Más ország válogatottja ellen semmilyen mérkőzést sem tudtunk vívni február óta, de ez a többi csapatnak is gondot jelent. Több edzőtábort is megszerveztem, végül egyikből sem lett semmi, akinek ez nem volt létkérdés, az nem vállalta a rizikót. Az egymás közötti edzőmérkőzésnek átverés jellege van. Úgy érezhetjük, hogy „de jók vagyunk”, aztán a tétmeccsen kiderül, hogy ez nincs így. Játszottunk a KSI, az UVSE serdülő fiúcsapataival, ami komoly értékmérő, hiszen a tizenhat éves, 190-200 centiméter magas, 90-100 kilogrammos fiúk ellen már egy faultot is nehéz csinálni. De már az ilyen mérkőzéseket sem lehet megkockáztatni, nem lehet az egész uszodát leteszteltetni. Az olasz válogatott karácsony előtt játszott az olasz serdülőválogatottal, és a mérkőzést követően valakinek pozitív lett a vírustesztje. Az ünnepeket így együtt töltötték karanténban. Ilyen rizikót nem vállalnék. Pedig nekem is segített volna a tizenöt fős utazókeret kijelölésekor, ha látom a lányokat meccskörnyezetben. Sok jó formában lévő játékosom van, és remélem, hogy nem a vírus fogja összeállítani a csapatomat.

– Úgy véli tehát, hogy jó állapotban van a csapat a torna előtt?

– Abszolút. Jó a sorsolásunk, az első mérkőzést, az Izrael ellenit a buszról leszállva is meg kell nyernünk. Kazahsztán ellen is kötelező lesz a győzelem, viszont a kazahok nem gyengék, élesben gyakorolhatunk ellenük. Utána Görögországgal játszunk, ez a meccs a csoportelsőség, a csapatépítés szempontjából lehet fontos. Egyébként sok jelentősége nincs, mert szinte mindegy, kivel játsszuk a ki-ki mérkőzésünket az elődöntőben. A holland csapat játékosállományban kicsivel erősebbnek tűnik, de az olaszok otthon játszanak, és a hazai pálya előnyt jelent.

– Hogy látja az erőviszonyokat? Mint tudjuk, csak két hely kiadó.

– Nem tudjuk, hogy az elmúlt egy év milyen hatással volt a holland, a görög vagy az olasz válogatottra, ahogy azt sem, hogy más problémák előfordultak-e náluk. Velünk kiegészülve ebből a négyből kerülhet ki a két kijutó. A játékosaim klubszinten meccsben vannak, a többiek talán kevésbé, ez pici előnyt jelenthet nekünk. Mi a körülmények ellenére mentálisan erősödtünk, még ha ezt meccsek híján eddig nem is tudtam lemérni. Most Csernus Imrével vannak mentális tréningen a lányok. Ritka egy sportoló életében, hogy négy-öt év munkája egy kapufán, egy gólocskán múlik. Emiatt talán ez lesz az egyetlen olyan világesemény, ahol a második helyet is azonnal aláírnám. Majdhogynem mindegy, hogy első vagy második helyen végzünk-e. Az olimpiai sorsolás szempontjából van jelentősége, de oda először ki kell jutni. A férfiválogatott volt utoljára ilyen selejtezőn négy éve. A riói olimpia előtt fordított volt a felállás a mostanihoz képest: akkor mi nyertük az Eb-t, a fiúk a harmadik helyen végeztek és selejtezőt játszottak. Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnokként azt mondta, hogy egy olimpiai döntőnél is keményebb egy ilyen selejtezős ki-ki mérkőzés. Itt a mindent vagy semmit elve érvényesül, míg az olimpiai döntő, esetleg bronzmeccs elvesztése esetén is elmondhatjuk, hogy legalább ott voltunk az olimpián. A férfiak 2016-ban Németországgal játszották azt a ki-ki mérkőzést, ahol sokkal esélyesebbnek számítottak, de a végén, egygólos magyar vezetésnél a németek telibe találták a kapufát, a kapus pedig csak nézte a lövést. Ha behullik, akkor bármi megtörténhetett volna. Itt még az esélytelenebb csapatnak is sokkal nagyobb esélye van, mint máskor.

Trieszten keresztül vezet az út Tokióba
Fotó: Mirkó István

– Egy korábbi nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy az aktuális mentális állapot fog dönteni valamelyik csapat javára. Más tornákon is ezt mondaná vagy a mostani helyzet miatt gondolja így?

– A mentális erő mindig nagyon fontos, de ez most hatványozottan igaz, mi is nagyobb hangsúlyt fektettünk az ilyen irányú felkészítésre. Ez főleg a selejtező miatt alakult így, de a járvány is ráerősített. Nagy a bizonytalanság, most is tesztelésről jöttünk. Stresszt okoz, hogy mi lesz a teszt eredménye. Ahogy a lányoknak a csapatkijelölés is. Folyamatosan próbálok az edzéseken is olyan szituációkat kialakítani, hogy kimozdítsuk őket a komfortzónából, hogy felkészüljenek a felkészülhetetlenre.

– Az ünnepek alatt sikerült elvonatkoztatni az önre váró feladattól vagy csak ez járt a fejében?

– Sikerült elvonatkoztatni. Az a szerencsém, hogy van egy családi vállalkozásunk, borászatunk Egerben. Másfél napra lementem a legkisebb fiammal a szülői házba. Gyakorlatilag fél napot a pincében töltöttem édesapámmal, kóstolgattuk a tavalyi szüret terméseit. Ennél jobb kikapcsolódás nincsen. Az egri borospincékben nincs koronavírus, nincs járványhelyzet. Itthon, családi körben kisebb kirándulásokra mentünk, szolid volt a karácsony, szilveszter. Sportolgattam is, ez ugyan nem előírás, de szeretem, ha a stábom fitt.

– Volt-e olyan új évi fogadalma, hogy a válogatottal kijutnak az olimpiára?

– Nem volt fogadalmam. 2019 őszén voltunk Franciaországban, a Champagne borvidéken egy világliga-meccsen. Van onnan egy gyönyörű pezsgőm, amelyet az olimpiára való kijutásra tartogattam. Ki fogom bontani, megünnepeljük az eredményt itthon, baráti körben. Ez a francia pezsgő az, ami…

– Motiválja?

– Azért több is motivál, de jót ünnepelhetünk. Bízom benne. Fontos lenne a kijutás a női vízilabdának, de a magyar sportnak is. Megvan a feszültség, a teher, de megvan ennek a bája is. Izgalmas dolog, függetlenül attól, hogy nem azt kívántuk, hogy szurkolók nélkül rendezzenek meg egy ilyen eseményt. Olaszországban is jobb lett volna nézők előtt játszani. Februárban és márciusban lesz két világliga-selejtezőnk, de kétlem, hogy ott lehetne közönségünk. Pedig komoly szurkolótáborunk van, a Carpathian Brigade, amely a futballválogatott meccseire és a női vízilabda-válogatottéra jár. Jó lett volna a továbbjutást vagy olimpiára való kijutást hazai közönség előtt megünnepelni.

Két kvóta

A torna A csoportjába Hollandiát, Franciaországot, Olaszországot és Szlovákiát sorsolták, a B négyesbe Magyarország mellé Görögország, Izrael és Kazahsztán került. Nem lesznek kiesők, a csoportmeccsek után negyeddöntőkkel folytatódik a viadal, majd az elődöntők győztesei szereznek kvótát az olimpiára.