Vitray volt a hírvivő – a maszk kultúrája Japánban

Több mint egy évszázada, a spanyol nátha idején kezdett elterjedni az egézsségvédelem ezen eszköza a szigetországban.

2021. 07. 28. 20:04
null
Vitray Tamás, a Tanár úr értette a dörgést Fotó: MTI
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szapporó, 1972, téli olimpia. Emlékeznek rá? Nem? Sebaj. Én sem. (1971-ben születtem...)

De van egy nagy tudású barátom, aki viszont emlékezik, s el is mesélte az akkori élményeit. Gyermeki lélekkel, ifjú sportrajongóként mindent magába szívott, ami sport. Így ott ült a képernyő előtt az 1972-es téli játékok idején is mindig, amikor a televízió (akkoriban még illett így nevezni) az olimpiáról sugárzott beszámolót.

Na, mit gondolnak, ki közvetített Szapporóból? Igen, igen, tehát 1972-t írtunk. Nem, nem Szepesi... Na? Hát persze! Az – annyira már nem is – ifjú Vitray!

Akire igen csak rácsodálkozott a magyar hallgatóság és nézőközönség. Na, nem azért, mert „tudniillik”, „ámbátor”, „no hát akkor”, „elég (bocsánat, autentikusan öllég) az hozzá” és nem is Almássy Zsuzsika miatt.

Apropó – hadd csigázzam még kicsit az érdeklődést – tudják, hány magyar sportoló szerepelt – legyünk hivatalosak – az 1972-es téli olimpiai játékokon?

Hogy öt? Nem is rossz tipp! De feljebb, akarom mondani, lejjebb, lejjebb. Négy? Nem... Három? Na, még egy kicsit! Kettő? Majdnem... Igen, igen, egy!

Vitrayt egyedül a drága Almássy Zsuzsika kedvéért kommendálta – elégedett vagyok, ez egészen autentikus... – a Magyar Televízió Szapporóba. Óó, még belegondolni is rossz, mi lett volna velünk, ha a nemzet kommunikációs (bocs, akkor ezt a szót még nem ismerték) óriása, de oké, maradjon a retrofíling, televíziós személyisége nem ecseteli a dupla áxel (igen, szigorúan á-val), azaz a tartalomba ágyazott kivitel (vagy fordítva) összhatását.

Igen, a „Tanár úr” a helyszínen látta és közvetítette mindannyiunk boldogságára, hogy a nemzet Zsuzsikája ötödik lett műkorcsolyában.

Ám az én kedves, nagy tudású barátomnak nem a szakmailag nyilván kifogástalan közvetítésről ragadt meg az emlékezetében Vitray.

Hanem mert – most már kimondom – Vitray maszkot viselt! A Covid előtt negyvennyolc évvel! Erre mondják, hogy megelőzte a korát.

Hogy miért? Nagy tudású barátom úgy emlékszik – attól félek, ma már kideríthetetlen az igazság – Vitray meghűlt a szapporói télben. S nem akarván visszaélni a vendégjoggal, sokkal inkább alkalmazkodván (orr dörgölés) a helyi kulturális szokásokhoz, ezen állapotában maszkot öltött.

A közvetítés idején éppenséggel levehette volna – de ismételjük meg, mert ez kétségtelenül így igaz, Vitray megelőzte a korát. Pontosan tudta, hogy a média (bocs, akkortájt még ezt a szót sem használták, maradjunk inkább a propagandánál) ereje a hatásban rejlik. S ráérzett, milyen meghökkentő erővel bír az, ha a bejelentkezés idején felölti a maszkot.

Néztek is az emberek vidéken – mesélte nagy tudású barátom – ugyan mi lelte a Vitrayt? Tán beállt műtősfiúnak japán földön? Nem, nem tudhatták, hogy a metakommunikáció (ezt a szót végképp nem ismerhették akkoriban) ez a megjátszott fajtája micsoda hatást tud kiváltani. S igen, igen, olvadoztak a népek, különösen a mély érzésű fehér népek (akkoriban ilyet még szabad volt mondani, nem jelentett fel érte a gender rendőrség), hogy ez a Tamás, ez a Vitray milyen derék ember, nem akarja megfertőzni a szegény japánokat. (A kocsmákban talán az is előgyütt, csak szikét ne adjanak a kezébe!)

Na, kérem szépen, nincs új a nap alatt. Ne tessék lázadozni drága Covid-tagadók! A japcsik már 1972-ben viselték a maszkot. Sőt – rágugliztam – már 1918 óta viselik. A maszkos világ időszámítása a spanyol hátha (akarom mondani, nátha) idején kezdődött.

A japcsik nem csak a Covidtól félnek (írnám, hogy rinyálnak, de nem akarom őket megbántani, igazán kedves nép). Féltek ők már a H1N1-től, sőt a mezei influenzától és a szimpla takonykórtól is. Utána olvastam, Japán már 2016-ban több mint 5 milliárd maszkot importált. (Csak nem Kínából?) Vajon mekkora lehet ez a szám manapság? Aki ebben utazik, csinos hasznot vághat zsebre.

A maszk az életük része. Megóv a náthától, az influenzától, a pollenallergiától és persze Covidtól is. S ne tessenek tamáskodni (ez itt most kimondottan stílszerű)! Az eredmény kézzel fogható. Japán a várható élettartam alapján is a világ élmezőnyébe tartozik.

Vitray itt hibázta el. Nem kellett volna beérnie a színpadias gesztussal. Ha bölcsen felhívja a földhöz ragadt magyarok figyelmét a maszkviselés áldásos hatására, ma, majd ötven év múltán senki sem tiltakozna.

Ám van egy rossz hírem. Maszk fronton még a japán társadalom is megosztott. Vannak a hívők, aztán a szabálykövetők, a kényszerből meghunyászkodók, a renegátok és a lázadók. De nem akarom szítani a kedélyeket, az első két csoport a legnépesebb.

Hiányolom is a Tanár urat Tokióból. Meg nem mondom fejből, hány olimpiáról tudósított. Állandóság volt az életünkben. Korszakos egyéniség. Így igaz. Ha tetszik, ha nem.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.