A sokoldalú zsenit nem teszik boldoggá az ezüstérmek

Vasárnap Wout van Aert győzelemmel zárta le a tavaszi idény rá eső részét. A belga kerékpáros a sportág legösszetettebb versenyzője, akit szinte bármilyen viadalon az esélyesek közé kell sorolni. A huszonhat éves van Aert pályafutása eddigi íve alapján a kerékpársport történelmének a legnagyobbjaihoz csatlakozhat a következő években.

Forrás: Getty Images

– Halló, Eddy Merckx vagyok, csak gratulálni szeretnék neked – így kezdődött a telefonbeszélgetés, amelyből Wout van Aert megtudta, hogy 2020-ban ő kapta Belgium legnagyobb presztízsű sportolói elismerését, a Nemzeti Trófeát. Szimbolikus értékű, hogy a huszonhat éves Van Aert éppen a nagy elődtől, a sportág berkein belül a valaha volt legjobb kerékpárosnak tartott Merckxtől hallotta a jó hírt.

A kerékpár egyik szépsége, hogy sok különböző versenyzőnek nyújt lehetőséget a nagy sikerekre. Van, aki az időfutamban a legjobb, mások elképesztő végsebességgel a mezőnyhajrákat tudják megnyerni, egy harmadik csoport pedig a hegyekre ér fel hamarabb, mint a mezőny nagy része. Pályafutása csúcsán, 1970 körül Merckx mindenben kiemelkedő volt, a Giro d’Italián és a Tour de France-on is győzött úgy, hogy ugyanabban az évben megnyerte a pontversenyért és a legjobb hegyi menőnek járó trikót is. Az egynapos klasszikusoknak éppúgy a Kannibál a legsikeresebb versenyzője, mint a háromheteseknek.

Az örökség tehát nem könnyű, és Van Aert még a közelében sincs hasonló eredménysornak. A sokoldalúság viszont belőle sem hiányzik: tavalyi teljesítménye alapján szinte már papírforma, hogy idén is nyert két rangos egynapos viadalt (Gent–Wevelgem, Amstel Gold Race), az egyhetes Tirreno–Adriaticón viszont azt is megmutatta, hogy már a legjobb hegyi menőkkel is felveszi a versenyt, mindössze a Tour de France tavalyi győztese, a szlovén Tadej Pogačar előzte meg összetettben.

– Ez volt az első alkalom, hogy az összetett győzelemért szálltam harcba többnapos viadalon, és csak egy Tour-bajnok vert meg. Azt hiszem, nem rossz kezdés, mindenképpen fogok még ezzel próbálkozni a jövőben – mondta az olaszországi verseny után Van Aert. A vasárnapi Amstel-győzelem után kis pihenő következik a belgának, aki a Tour de France-on a múlt évhez hasonlóan nem saját magáért, hanem csapattársa, a kétszeres Vuelta-győztes Primož Roglič sikeréért teker majd. Igaz, a hegyi szakaszok iramának a diktálása mellett tavaly is belefért neki két szakaszgyőzelem, és ha kicsit nagyobb szabadságot kap, versenyben lehetett volna a pontverseny győztesének járó zöld trikóért.

Van Aert saját magával szemben támasztott elvárásait jól mutatja, hogyan értékelte a tavalyi, imolai országúti világbajnokságot, ahol az időfutamban és a mezőnyversenyen is ezüstérmet szerzett.

– Csalódott vagyok, nagyon fáj a második hely. Nehéz feldolgozni, hogy két ezüst jutott nekem.

A világbajnoki dobogón idén hazai pályán, Belgiumban léphet eggyel feljebb. Van Aert sok idei célja közül ezt nevezte meg a legfontosabbnak, emellett az olimpiai időfutamot is megcélozza.

– A nehezebb pálya nekem kedvezhet a világbajnokkal, Filippo Gannával szemben, bár ő is bizonyította már, hogy nem ijed meg a hegyektől. Viszont az olimpia különleges cél, hiszen a többi versennyel ellentétben az ötkarikás játékokon nem kapok jövőre esélyt a javításra – fogalmazott Wout van Aert.