Előfordul, hogy még Tom Hanks sem garancia a sikerre

Paul Greengrassnek semmit nem kell bizonyítania, számos alkalommal letette már a névjegyét, igazi remekművet azonban a Tom Hanks főszereplésével készült, 2013-as Phillips kapitány óta nem rendezett. A közepes Jason Bourne után, az Utoya szigetén történt tragédiát feldolgozó 22 July-t készítette el, mely korrekt lett, de a norvég változat (Utoya, július 22) mellett eltörpült. A kapitány küldetésé-ben ismét Hanks-szel dolgozott, a várt remekmű sajnos mégsem jött össze – írja az Origó.

Részlet a filmből Forrás: YouTube

Az amerikai polgárháború után járunk öt évvel, Jefferson Kyle Kidd (Tom Hanks) veteránként igyekszik tisztességes munkából megélni. Texas állam városait járja és a regionális újságokból olvassa fel a híreket a helyieknek. Egy nap találkozik egy indiánok közt élő, német származású kislánnyal, Johannával (Helena Zengel) aki magára maradt a pusztaságban. Hősünk eltervezi, hogy otthont talál az árvának.

Részlet a filmből
Fotó: YouTube

Hiába Greengrass és Hanks neve, ez a történet messziről szaglik a sablonoktól, ráadásul a valószerűtlen páros, ilyen-olyan okokból átvág a vadnyugaton felállás sem túl egyedi, elég csak A félszemű-re, A kelletlen útitárs-ra vagy a Slow West-re gondolni. A különbség annyi, hogy bár A kapitány küldetése is megvillantja a vadnyugat sötét oldalát, alapjáraton a westernekről nem a felemelő, kedves darabok jutnak eszünkbe. Greengrass alkotása ellenben minden ízében az, mely egyszerre válik előnyévé és hátrányává.

Hanks kvázi önmagát játssza, noha azt kifogástalanul. ő a sokat látott, megfontolt kisember, aki nem fél nagy döntéseket hozni, s képes életeket megváltoztatni a karizmájával.

Ettől válik feddhetetlen jellemű kősziklává, amolyan mindenki apukája karakterré.

A cselekmény a bevett formulát követi, megismerjük Kidd kapitányt, majd a nomád körülmények közt élő kislányt. Kettejük kapcsolata döcögősen indul, nem csak a kommunikációs nehézségek miatt, hanem a tanácstalanság okán is. A cél adott, el kell jutni az árva még élő rokonaihoz. A vadnyugat persze nem ok nélkül viseli a vad előtagot. Párosunk lépten-nyomon belebotlik valakibe, legyen az jó, vagy ártó szándékú ember. Ezek a szegmensek kissé repetitív hatást keltenek, noha tény, hogy a lassabb történetvezetés ellenére mindig történik valami a filmben. A hangos felolvasások, a nyelvtanulás, a feszült macska-egér harc az útonállókkal mind tartogatnak remek pillanatokat.

A gond csak az, hogy Greengrass mindenbe csak belekóstol, de semmibe nem áll bele ténylegesen. Az Erath városában tartott beszédben, vagy Kidd személyes tragédiájában is több volt annál a kissé felszínes körítésnél, amit kaptunk. A befejezés szintén kikövetkeztethető, a giccstől sem áll messze, de kár lenne tagadni, hogy jól eső érzés nézni az utolsó jelenetsort, így teljes mértékben megbocsájtható a szentimentálisabb stílus.

Ezek alapján okkal feltételezhető, hogy A kapitány küldetése gyenge darab, de ez egyáltalán nincs így.

Képes izgalmas, szórakoztató és hangulatos lenni, árad belőle egyfajta melegség, mely nagyon szerethetővé teszi. Egy kedvesen naiv film, kár, hogy ahhoz túl sablonos és súlytalan, hogy maradandó élménnyé váljon. A Greengrass, Hanks duótól pedig urambocsá' többet vár az ember, mint egy tisztességes iparosmunka.

Az eredeti cikket ITT érheti el.