A gyökerek maradtak

Harminc szál gyertyát kellene ma elfújniuk az ünneplőknek az MSZP születésnapi buliján. Vajon lesz-e elegendő szuflája az elfekvőben nyögdécselő társaságnak?

Harminc szál gyertyát kellene ma elfújniuk az ünneplőknek az MSZP születésnapi buliján. Vajon lesz-e elegendő szuflája az elfekvőben nyögdécselő társaságnak? Hiszen ne szépítsük, igen rossz bőrben van a felekezet, szinte hálni jár belé a lélek. (Valószínűleg a hajdani elnökre, Kovács Laci bácsira hallgattak, ő mondta: „Merjünk kicsik lenni!”) Ott tart a gyülekezet, hogy az esedékes voksolásokon már a miniszterelnök-jelöltet és a főpolgármester-aspiránst is kölcsönöznie kell – Brüsszelben pedig mindössze az egy szál Ujhelyi István árulja a hazát.

Csak a gyökerek maradtak.

Csoda-e, ha az idősebbek bepárásodott szemmel nosztalgiáznak? Hogy volt… Tényleg, hogyan kerülhettek hatalomra az elődök? Kommunista módszerekkel. A szovjet „felszabadítók” ajánlották figyelmünkbe az elvtársakat, akik aztán kék cédulák segítségével előbb hatalomra, majd teljhatalomra kerültek. Ha nincs szovjet „ajánlás”, nincs kék cédula, a kismaccsból sem jön ki az élcsapat.

A mostaninál még az 1989-es pártszakadás után is jobban állt a brigád. Akkor, amikor az MSZMP XIV. kongresszusa az osztódás mellett döntött. (Testvériesen. A tőke a marxista csapatból kivált MSZP-nek jutott, a maradó Munkáspártnak Marx.) Igaz, később újult erőre kapott a szocialista párt, három cikluson át megint szédíthették az országot. Azt bizonygatták, szociáldemokrata értékek náluk vannak. (Talán lenyúlták boldogult Kéthly Anna nyakláncát, karóráját?) Hogy később végleg a lejtőre kerültek, az már az őszödi habzóborász hervadhatatlan érdeme – de hagyjuk most Láriferit! A mai nap az ünnepé: harmincéves az MSZP. Kibírtuk.