Hiányos ultimátum

Nem kukacoskodásképpen, de beleírhatták volna az ultimátumba azt is, miért nem Gyurcsány pártelnök úr országlása alatt jutott eszükbe az uniós valuta bevezetése.

Most meg az euró azonnali bevezetését követeli a Demokratikus Koalíció. Öblös jajkiáltásukból idézek: „Mi, európai magyarok nem akarjuk tovább húzni az időt, nem akarjuk tovább Orbán Viktornak kiszolgáltatni az országot. A magyarok érdekét az szolgálja, ha mielőbb csatlakozunk az eurózónához, és így védjük ki a miniszterelnök ámokfutásának köszönhető gazdasági katasztrófákat.”

Nem kukacoskodásképpen, de beleírhatták volna az ultimátumba azt is, miért nem Gyurcsány pártelnök úr országlása alatt jutott eszükbe az uniós valuta bevezetése. Talán úgy kerekebb lenne a kép… Csak nem azért, mert a Láriferi-években sikerült csődközelire legatyásítani a hazai gazdaságot? („Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.”) „Mi, európai magyarok” – aposztrofálja magát az eurót követelő túlmozgásos ember pártja – nem akarjuk tovább húzni az időt…” Mi, magyarországi magyarok viszont nem felejtjük, hogy – miközben a baloldal 2002-ben egy feltöltött államkassza kulcsát vette át a Fidesztől – ámokfutásuk végén már nem az euró volt a beszédtéma, inkább a gazdaság totális összeomlása. Ehhez képest most szaval gazdasági katasztrófáról az elvarázsolt ember pártja. Akkor, amikor még a kritikus Brüsszel sem vitatja, hogy bővül a magyar gazdaság, nő a foglalkoztatottság, folyamatosan csökken az államadósság, a kitettség, emelkednek a fizetések, a megtakarítások. Az unión belül a magyar gazdaság nőtt a legnagyobb mértékben.

Savanyú lehet a szőlő a habzóborásznak.