Nem kell tovább kétségek közt gyötrődnünk. Márki-Zay Péter végre mélyrehatóan ismertette migránsügyi elképzeléseit. Egy ország, sőt a teljes haladó világ várta már lélegzet-visszafojtva a nagy gondolkodó téziseit, amelyeket hamarosan aranyfonállal hímeznek majd az asztalterítőkbe, nyomtatnak a jobb kebabozók szalvétáira, függesztenek ki arany képkeretben a Telex mellékhelyiségében. Kiválóan ért a bevándorláshoz ez az Amerikából szalajtott ember. Ahhoz is. (Ahogyan a fideszes politikusok hálószobáiba is belát röntgenszemeivel.)
A baloldal legújabb messiásának gondolatfüzéreiből csak úgy záporoznak a magyar nemzetért hullajtott szeretetkönnycseppek. Míves mondataiból napnál világosabban ragyog, hogy a magyarságnál csupán egyvalakiket szeret jobban: mindenki mást. Bármely afrikai–ázsiai vadidegent Mogadishutól Kandahár alsóig. Közülük is leginkább azokat, akiknek úri kedvük támad Magyarországra „menekülni”. Jöjjenek csak bátran – hívogatja őket Péter. Az idegen szép.
Átadom a szót Magyarország vágy-miniszterelnökének, Márki-Zay Péternek, fejtse ki a saját szavaival, milyen sorsot szánna édes-bús hazánknak, ha megkaparintaná a kormányrudat. „Amiben én változtatnék, az lényegében a gyűlöletkampány felszámolása és az emberséges bánásmód a menekültekkel szemben, akárhonnan is érkezzenek hozzánk.” Ezt a CNN-nek mondta. Szóval „akárhonnan” jöhetnek. Pedig csökkent felfogóképességű honfitársaink is tudják: addig menekült valaki, míg el nem jut az első biztonságos országba; ha onnan továbbáll, akkor már gazdasági migráns vagy szervezett népvándorló a pontos titulusa. Esetleg: nyugati segélyre vágyó élősködő. Olykor pedig alvó terroristasejt. De semmi esetre sem menekült. Ám Márki-Zay szerint jöjjenek csak akárhonnan és – gondolom – akármennyien. Hiszen annak idején Angela Merkel is megmondta: a befogadásnak nincs felső határa. Ebbe aztán beleremegett a kontinens (meg Merkel). Mi is tele vagyunk elosztogatható pénzzel, másra sem vágyunk, mint életük végéig etetni-itatni a zömében analfabéta, dolgozni és beilleszkedni nem akaró, viszont könnyen fanatizálható és bűnözésben rendkívül tehetséges jövevényeket.
Egyébként is vegyük tudomásul, hogy a határainkon átcsörtetni, a drótkerítést átvágni, alatta ürgelyukat vájni, fölötte létrával átmászni: univerzális emberi jog. Olyan jog, amelynek megsértéséért a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága sokmilliós kártérítést ítél meg a legutolsó Iszlám Állam-harcosnak is. Mint ahogy a közelmúltban a Magyar Helsinki Bizottság egyik pakisztáni patronáltjának is, aki 2016-ban illegálisan betört Magyarországra, s ezért a magyar rendőrség visszaszállította őt a határ túlfelére. Strasbourg viszont kimondta, súlyos embertelenség történt, rettenetes állami terror. Nyilván Márki-Zay is az ilyen esetekre utalt, amikor „emberséges bánásmódot” követelt. Ha netán hatalomra jut, nem lesz majd visszaszállítás, nem lesz határvédelem. Gondolom, kerítés sem.
Zárójelben: a szlovák állampolgárságától megfosztott Tamás Ilonka nénit persze elzavarta Strasbourg, tudniillik neki nem jár állampolgárság és kártérítés, mert ő csak egy százéves felvidéki magyar tanító néni (volt). Neki egyvalamihez van joga az emberi jogok „papjai” szerint: állampolgárság és társadalombiztosítás nélkül lapítani a saját szülőföldjén, s eltűrni, hogy egy ma is hatályos törvény (Beneš-dekrétum) kollektív bűnösként kezelje őt és minden felvidéki magyart. Ennyit tehát az őslakosok emberi jogairól. A hajunkra kenhetjük.
Vissza Márki-Zayhoz! Hiszen a jeles amerikai porszívóügynökbe még rengeteg migránsügyi bölcsesség szorult, s ezeket nem is óhajtja magában tartani. „Összességében inkább pozitív, mint negatív hatást gyakorolt a nagyszámú, egy időben történő bevándorlás egy adott térség gazdasági fejlődésére” – ezt már Kálmán Olgának nyilatkozta, aki 2019-ben píárkönyvet írt szerény személyéről. (Kálmán Olga akkor még híresen független és objektív vala, s fölfortyant, mikor baloldali elfogódottsággal vádolták.) Szóval összességében jót tenne Magyarországnak a bevándorlás – duruzsolta Péter. Sőt az egyidejű és nagyszámú bezúdulás lenne a legkellemesebb, attól aztán meglódulna a gazdaság. Lám, Nyugat-Európa sem fuldoklik a több millió munkanélküli, kiemelt segélyen éldegélő újeurópaitól, a szaporodó no go-zónáktól, dehogy! Nyilván tök véletlen, hogy a gazdaság mégis Közép-Európában szárnyal, nem pedig Nyugaton.
Márki-Zay az Olga-könyvben azt is fölvázolta, milyen országot akar a mostani Mucsa helyett: „Egy kanadai típusú, szereteten és elfogadáson alapuló társadalomra lenne szükség Magyarországon is, hogy legkésőbb egy generáció múlva sokkal befogadóbb legyen a társadalom, és a vegyes házasságból született gyerekek is lelkes hazafiakká váljanak.” Kínoz a kérdés: ha annyira csodálatos hely Kanada, miért nem maradt ott Péter? Hiszen ott szolgált évekig. Visszaküldték helytartónak, vagy mi?
Szóval befogadóbb társadalom kellene, ugye? Látjuk, Nyugat-Európában is milyen pompásan be tudnak és akarnak illeszkedni a népvándorló muszlimok és különféle hottentották. Csupán „elszigetelt jelenség”, hogy néhanapján fölrobbantják, kamionnal elütik, lefejezik, megerőszakolják, ablakon kihajítják, megkéselik, fölgyújtják, agyonütik, kirabolják az őslakosokat. Márki-Zay szerint mégsem elég pusztán befogadnunk az érkezőket – mindjárt velük is kell hálnunk, hogy sok kis félvérrel szórhassuk tele az unalmasan fehér Kárpát-medencét. Ők aztán – mint azt mindenki tudja – rövid időn belül nagyon lelkes hazafiak lesznek, igazi turbómagyarok. Pont, mint a Márki-Zayék. És mivel előbbiek olyannyira hasonlítanak majd utóbbiakra, véletlenül rájuk is fognak szavazni.
Amúgy erről szól az egész. Ez van a porhintés mögött. Az irányított népvándoroltatás valójában: baloldali szavazóimport.
Ennek az ellenséges operatív hadműveletnek az egyik porszívóügynöke Márki-Zay Péter. Aki olyan böszme nagy keresztény meg katolikus, hogy keblére ölelné a teljes muszlim világot, nagy szeretetében ránk eresztené mindahányat. Mert azt állítja: ez a keresztény szeretet. Nem elég szeretni a szomszédban lakó Gizi nénit, Jóska bácsit meg a fölötted dübörgő Lakatos családot – be is kell őket költöztetned magadhoz a szoba-konyhádba! Különben nem vagy igazi keresztény. Nem úgy, mint Péter.
A végére hagytam a legbölcsebb, legkeresztényibb Márki-Zay-idézetet. Ha ezért nem kap Nobel-békedíjat, semmiért. „Én azt szeretném, hogy ha Magyarországon – ahol már most is nagyon sok külföldön született ember él – mi az integrációban lépnénk előre, és gondoskodnánk arról, hogy ezek az emberek ugyanúgy, mint a 100-150-200-300 évvel ezelőtt Magyarországra beköltözött svábok, szászok, ukránok, ruszinok, tótok, vagyis szlovákok, románok, oláhok, szerbek, rácok, tehát ahogy ezeket az embereket tudtuk évtizedek, évszázadok alatt, generációk alatt integrálni, nekünk az a fontos, hogy egy befogadó, szeretetteljes társadalom legyünk, ahol ezek az emberek magyarrá válnak legkésőbb egy-két generáció múlva.”
Micsoda ragyogó meglátás! Lám, milyen pompásan integrálódtak például az „egy időben” és „nagy számban” befogadott oláhok a történelmi Magyarországon! Ők az integráció iskolapéldái. A saját anyanyelvükön tanulhattak Erdélyben, választott hazájuk nyelvét, a magyart meg sem kellett tanulniuk (1908-ig). Minek? Háborítatlanul gyakorolhatták vallásukat, saját képviselőt küldhettek a magyar Országgyűlésbe. Aztán jött 1918. december elseje, a gyulafehérvári román gyűlés, ahol közölték: Erdély és a Partium mostantól Romániához tartozik. Remekül sikerült az integráció. Ja, nem. Valószínűleg még nagyobb számban kellett volna Erdélybe telepíteni és márki-zayos hevülettel keblünkre ölelni őket…
Amilyen gügye, Márki-Zay végül maga szállította a legjobb példát arra, hogy a tömeges migráció Trianonhoz vezet, öngyilkosság. Ezért öngyilkosság jövőre erre az alakra szavazni.
Borítókép: Balogh Zoltán
