Abban a szerencsés helyzetben vagyok tehát, hogy idézni tudok a saját írásaimból, melyek a Felföldi által felvetett kérdésekre reagálnak. 2016. december 31-én jelent meg egy írásom a Magyar Időkben Háborúban álló világnézetek címmel, s ott a következőkkel kezdtem a cikkemet: „A XXI. század második évtizedére kialakult a globális piac és a nemzetállam, illetve a globalizmus és a demokrácia közötti törésvonal. A globális elit egyszerre áll konfliktusban a nemzetállammal és a demokráciával, s a megoldást a nemzetállamok feletti, nemzetközi intézmények uralmában képzeli el. Véleményük szerint a nemzetállamok háttérbe szorítása, hosszabb távon azok megszüntetése, illetve nemzeti demokráciák helyett egy új globális uralmi rend létrejötte lenne a megoldás a világ összes konfliktusára.”
Egy kicsit későbbi, Univerzális népi–urbánus ellentét című írásomban (Magyar Idők, 2017. február 4.) azt hangsúlyozom, hogy a mi százéves vitánk magában hordozta annak az ellentétnek a csíráit, ami ma már univerzális szinten jelentkezik, s leginkább a globalista és a nemzeti szuverenista látásmód konfliktusában ragadható meg. A XX. század húszas-harmincas éveiben, a Válasz és a Szép Szó szerzői – az egyik oldalon Illyés Gyula, Németh László, Féja Géza, Veres Péter, a másik oldalon Ignotus, Fejtő Ferenc, Hatvani Dániel, Zsolt Béla és még sokan mások – olyan kérdésekről vitatkoztak, amelyek napjainkban is jelen vannak, mint például Európa, polgárosodás, nemzet, embereszmény stb. Ami fontos: a territoriális város–vidék ellentét már a népi–urbánus vitának is csak egy vetülete, kifejeződése volt, talán nem is a legfontosabb az elvi, világlátásbeli különbségekhez képest.
Akkori cikkemet így fejeztem be: „Sokáig úgy tűnt, hogy ez egy tipikusan magyar vita, tele szokásos szélsőséges indulattal, meg nem értéssel és gyűlölettel; mára azonban azt tapasztaljuk, hogy ami minket szabdalt évtizedeken át és a rendszerváltás után is, az immáron a világ nyugati típusú részén globális konfliktussá és totális szembenállássá változott. Elmondhatjuk, hogy ez a világnézeti szembenállás kegyetlen, keserű és nehezen feloldható.
Magyarország jelen állás szerint úgy orvosolja a problémát, hogy a nemzeti oldalnak szavaztunk elsöprő többséggel bizalmat, s felhatalmaztuk arra, hogy demokratikus keretek között tegye azt, amit értékrendje diktál. Most Európa és Amerika jön.” (Megjegyzem: azóta 2018-ban és 2022-ben is megadtuk ezt a felhatalmazást.)
Összegezve: nincs közöttünk vita abban, hogy a konzervatív-kereszténydemokrata Fidesz–KDNP vidéki fölénye és a főváros balliberális többsége önmagában bizonyítaná a népi–urbánus vita „némileg módosult” (Felföldi) tovább élését, ugyanis valóban szerte a világban megfigyelhető jelenség a liberális nagyváros és a konzervatív falu, kisváros ellentéte. Ám ennél sokkal többről van szó: két látásmód, két világlátás ütközéséről a XXI. században, amelynek egyik oldalán a globalisták állnak, akik az esetek többségében valóban liberálisok, baloldaliak (de léteznek már globalista „konzervatívok” is, lásd az EP-ben a néppárti frakciócsoportot), míg a másik oldalon a nemzetiek vannak, akik többnyire konzervatívok, kereszténydemokraták, de már itt is találunk antiglobalista, patrióta baloldaliakat, liberálisokat is (például hazai pályán Schiffer András LMP-je ide tartozott, de korábbról a szlovák Fico-kormány vagy most a dán szociáldemokrata kormány is idesorolható).
Vagyis úgy látom, a mi száz évvel ezelőtti népi–urbánus vitánk egyszerre elavult és nagyon modern. Elavult, mert egy egészen más kor kihívásait tükrözte vissza, ilyen volt például a parasztpolgárosodás kérdése, illetve az antiszemitizmus, ami – egyetértek Felföldivel – hála istennek már nem jellemzi a globalista–nemzeti konfliktust. És egyetértek azzal is, hogy a Fidesz–KDNP tizenkét éve nem „népi” politikát folytat az „urbánusokkal” szemben, hanem XXI. századi nemzeti politikát, amelyben a nemzeti szemléletbe beilleszthető urbánus szempontok is jelen vannak – nagyon helyesen. Viszont nincsenek benne sem a száz évvel ezelőtti urbánus, sem a mai globalista világlátás elfogadhatatlan szempontjai, például a Nyugat mintáinak, divatjainak kritika nélküli átvétele, a nemzettudat és a nemzeti szuverenitás semmibevétele.
Nos, éppen ezért nincs „örök béke”: a Fidesz–KDNP jó értelemben „urbanizálódott”, ha tetszik, „népi-urbánussá” vált, de nem vált globalistává. Szerencsére. A konfliktusaink ebből fakadóan pedig, akárhogy nevezzük is azokat, a mai Nyugattal nem oldódtak fel, sőt.
