A Corvin köztől az Apró-villáig

2016 elején Vona Gábor meghirdette a Jobbik számára a hídépítést a magyarellenes tábor irányába.

Ágoston Balázs
2021. 01. 15. 11:00
Vona Gbor
Gyõr, 2017. szeptember 20. Vona Gábor, a Jobbik elnöke, a párt miniszterelnök-jelöltje beszédet mond a gyõri Belga Étteremben tartott fórumon, ahol bemutatta a Jobbik két gyõri országgyûlési képviselõjelöltjét 2017. szeptember 20-án. MTI Fotó: Krizsán Csaba Fotó: Krizsán Csaba
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nagy utat tett meg a Jobbik, míg Ballikká züllött. Az egykori nemzeti radikális párt alakuló nagygyűlésén, 2003-ban Pongrátz Gergely, a Corvin köz 1956-os főparancsnoka adta át a zászlót az akkor még ifjú harcosoknak. A szervezetet aztán a 2006-os tiltakozáshullám és annak tanítanivalóan bolsevista vérbe fojtása repítette az Országházig, ahol 2010 és 2014 között úgy tűnt, minden harsányság, bárdolatlanság, tévedés, túlzás ellenére mégiscsak szilárd nemzeti alapon álló, konstruktív ellenzéki erő került a törvényhozásba, hűen a párt alapító okiratához: „A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból. A Parlamentben a mindenkori jobboldali kormány lelkiismerete kívánunk lenni.” A 2010–2014-es parlamenti ciklus szavazási jegyzőkönyvei tanúsítják, hogy ez jellemzően így is volt.

Ám 2016 elején Vona Gábor meghirdette a hídépítést a magyarellenes tábor irányába, és ez olyan jól sikerült, hogy 2017-ben a párt akkori szolnoki elnöke, bizonyos Szotyori-Lázár Zoltán már nyílt magyarellenes kirohanást engedett meg magának: „Az erdélyi magyarság nagyobb része – az észak-amerikai indiánokhoz hasonlóan – megvehető egy marék üveggyönggyel. Ez a marék üveg­gyöngy a kettős állampolgárság volt. Kezdem azt hinni – bármennyire is keserű kimondani –, hogy nem érdemelték meg, ugyanis köreikben még a magyarországinál is nagyobb mértékű az elhülyülésre hajlamosság” – okádta a virtuáliába a nemzet közjogi egyesítését ezek szerint politikai haszon szerint méricskélő, sértődött Szotyori-Lázár, aki a pártból való kilépése után sem békélt meg a magyarsággal. 2019 februárjában, néhány nappal a történelmi jelentőségű családvédelmi akcióterv bejelentése után ezt böffentette ki magából: „Nem tudom, ki hogy van vele, de én jobban örülnék kilencmillió minőségi magyarnak, mint 12 millió mennyiséginek.”

A nemzeti oldalról a hazaárulók közé tartó út során az említett alak keresztapja, Vona Gábor is megsértődött a magyar nemzetre. 2018 augusztusában így értékelte az az évi parlamenti választást: „Be kell vallanom, hogy én idealizáltam a magyar társadalmat. A valóság kijózanító volt.” Egy úgynevezett videó­blogban pedig ezt mondta: „A nyugat-európai országokban a demokráciának sokkal mélyebb és időben hosszabbra nyúló gyökerei vannak. […] Nincs valódi társadalmi igény a demokráciára. […] Az igazi feladat az, hogy a magyar társadalmat érzékenyítsük, érzékennyé tegyük a demokráciára.” Vagyis Vona felmondta a jól ismert SZDSZ-es leckét a lábszagú és mucsai magyarságról.

A magyarok iránti sértettség töretlen a Ballikban. A tavaly októberi időközi választás után, melyen Koncz Zsófia, a Fidesz–KDNP jelöltje úgy elverte a moslékkoalíció ballikos jelöltjét, mint jég a határt, Jakab így fortyogott: „Krumplikirály van Magyarországon, ez a helyzet, és ma koronázták meg.” Ez pedig azt jelenti, hogy az űzött tekintetű csepűrágó lenézi, megveti, élelmiszercsomagokkal megvásárolható csőcseléknek tekinti a választópolgárokat.

2020-ra pedig nemcsak Pongrátz Gergely portréját hajították ki a pártelnöki irodából – ez érthető, hiszen a legendás ’56-os hős átható tekintete még fényképről is nyilvánvalóan égette az operett-Szamuely hátán a gerinc helyét –, hanem négykézlábra ereszkedve felkúsztak az eredeti tulajdonosaitól erőszakkal elkobzott, majd új vezetőjük oldalbordájának véreskezű bolsevik nagypapája által megkapott Apró-villába. A Gyurcsány–Dobrev páros életét bizony minden nap, minden percben belengi a kommunista diktatúra bűze.

A Vona Gábor által a Spinoza-házban megpurgált, Jakab által végül a fent említett duó alfelébe szuszakolt Ballik pedig így lett a hazafiatlan népfront egy frakciócskája, amely ziháló hatalomvágyában közönséges bűnözőkkel szövetkezik. Magának Gyurcsánynak arról van bírósági papírja, hogy bűncselekménye elévült. A DK-s Borka-Szász Tamás VII. kerületi önkormányzati képviselő tavaly áramtolvajlással bukott le, Legény Zsoltot, az MSZP volt parlamenti képviselőjét, az MSZP országos etikai és fegyelmi ügyek tanácsának elnökét, a párt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területi szövetségének elnökét december elején cigarettacsempészésen érték tetten a magyar–ukrán határon, az MSZP 2010-es dunaújvárosi önkormányzati választási jelöltjét, B. Lászlót egy közismert nő meggyilkolásával vádolják, Deme Gábort, az MSZP sikkasztó politikusát pedig jogerősen el is ítélték a 2009 januárjában történt brutális csepeli kettős gyilkosságban való bűnrészességért. A gazdasági bűncselekménybe keveredett Sápi Attila zuglói MSZP-s önkormányzati képviselő pedig 2016. január 5-én nyomtalanul eltűnt.

És persze ott van a moslékkoalícióban a világból semmit nem értő szegény Nem Lehet Más a Politika, ott van a színre lépése pillanatában szégyenteljessé vált külföldi eredetű képződmény, a remélt-vágyott magyarországi olimpiát kizárólag budapesti gyűlöletkampánnyal megfúró bizonytalan szavatosságú, teljesítmény nélküli médiatermék, a Momentum, melynek VI. kerületi polgármestere „jegyescsomagot” osztogat az egynemű pároknak, és amelynek New Yorkban született elnökségi tagja, Daniel Berg legutóbb nem kevesebbet ígért híveiknek, mint a horvátországi földrengés okainak kivizsgálását.

És ott van még a dologtalan heréknek az adófizetők pénzéből zsebpénzt, úgynevezett alapjövedelmet ígérgető úgynevezett Párbeszéd. Ez talán még primitívebb kommunista demagógia, mint a Ballik nemzeti szuverenitást csorbító, a hazai kkv-kat garantáltan tönkretevő béruniós hagymáza. A Ballik egyébként a Nem Lehet Mással, a földrengés-kivizsgálókkal és az ingyenpénzesekkel nemrég még mint XXI. századi pártokkal számolt. Olyannyira, hogy az operett-Szamue­ly tavaly februárban sok-sok számmal nagyobb mellényéből azt bugyogta kifelé a ballibsi 24.hu propagandaportálon, hogy „az egyik cukrászmester, Gyurcsány Ferenc azt mondta, legyen egy nagy, összellenzéki torta, amiben a DK a mazsola. […] Az a megoldás, hogy a Jakab pékmester süt egy másik tortát, amiben nincs mazsola.”

Eltekintve attól a ténytől, hogy a pékmesterek kenyeret, kiflit, zsömlét és más effélét sütnek, a torta a cukrászmesterek felségterülete (ennyit az Országházban rendre a „melósok” fogadatlan prókátoraként ordibáló, fröccsöntött Marosánnak a munka világát illető ismereteiről), erősen úgy tűnik, hogy a mazsola kéjesen megette a pékmestert. Ne legyen kétségünk: a lenyelés után következik az emésztés, végül – hogy minden és mindenki a helyére kerüljön – az ürítés az Apró-villa mellékhelységeiben.

A szerző újságíró

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.