A hazai munkaerő becsülete

Régóta bajlódunk azzal a problémával, hogy miért van az, hogy szakmunkásaink egy része más országokban vállal munkát, miközben idehaza ismét megjelent a „hiányszakma” fogalma.

A cégek jó része nem rendelkezik a megrendelések teljesítéséhez szükséges számú munkavállalóval Fotó: Havran Zoltán

A legjobb munkaerő a hazai munkaerő, mert tudása, energiája itthon, a saját javunkra kamatozik, minket szolgál. Ez jutott eszembe a május 11-i lapszámukban olvasható cikkről (Pintér Balázs: Hazacsábítják a vállalatok az építőipari szakembereket), amely arról számol be, hogy az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) erőfeszítéseket tesz a külföldön dolgozó magyar munkaerő hazacsábítására. A magyar mérnöktársadalom képviseletében néhány bátorító gondolatot fűznék ehhez a nagyszerű és időszerű kezdeményezéshez.

A munkaerő szabad áramlása az Európai Unió egyik nagy értéke, mert a közösség tagjai részesednek egymás munkakultúrájának tapasztalataiból, egyedi értékeiből. Ez a mostani kezdeményezés, amely Építőipari hazahívó címmel egy közösségi oldalon is toboroz, mellyel a magyarországi építőipari mérnök- és szakmunkáshiányt kívánja mérsékelni, a magyar munkaerő és munkáskéz anyagi és erkölcsi megbecsülésére irányul. Természetesen arra is, hogy itthon, a patrióta gazdaságban hasznosuljanak a képességei, azok is, amelyek külföldi tapasztalataiból származnak.

Régóta bajlódunk azzal a problémával, hogy miért van az, hogy szakmunkásaink egy része más országokban vállal munkát, miközben idehaza ismét megjelent a „hiányszakma” fogalma. Ez káros mindnyájunkra nézve, mert rombolja a szakmai morált és bizalmatlanságot kelt a polgárokban. A külföldön, főként a nyugatabbra munkát vállalók a biztosabb alapokon nyugvó, szervesebb fejlődéssel létrejött gazdaságokban jobb fizetést kapnak, ezt tudjuk mindnyájan, de azt is tudjuk, a kinti munkavállaló sohasem érzi igazából sajátjának azt, amit ott elvégez. A kereset tehát korántsem minden, és a külföldön dolgozók nagy többsége is jó vagy kevésbé jó tapasztalatokkal, sikerek után vagy kiábrándultan egyszer, reményeink szerint, hazatér.

Az ÉVOSZ – több építőipari vállalkozás által támogatott – akciójának a célja, hogy (ismét) itthon vállaljanak munkát építőipari szakembereink, nekünk pedig az a dolgunk, hogy megbecsüljük és megtartsuk őket, perspektívát adjunk nekik a munkájukban és a magánéletükben. Mérnökszemmel, kamarai vezetőként úgy látom, hogy a gazdasági céljaink eléréséhez ez fontos lépés lehet. Ez a megtartás és megbecsülés azonban mindnyájunkra feladatokat ró az irányító hatóságoktól kezdve a munkaadókig, az érdekvédelmi szervezetektől, kamaráktól és sok egyéb közvetítőn keresztül a médiáig, mert vissza kell állítani a bizalmat a magyar munkaerőpiac és munkaerő iránt, tudva azt, hogy ezzel az építőipar összes szereplőjének az önbizalma is nő. Továbbá megfelelő szociális ellátórendszert és financiális feltételeket kell teremteni a hazai iparosságnak, a műszaki dolgozóknak, növelni kell a képzés hatékonyságát, a foglalkozási ágak, tevékenységi körök presztízsét.

Ne feledjük, hogy a patrióta gazdaság teljesítőképességét sok tényező együttese határozza meg, kezdve a gazdaságpolitikai tervezéstől a jogi, közgazdasági környezeten át a mérnöki, műszaki tervezésig és kivitelezésig; az egyik leglényegesebb azonban a megvalósításban a hazai irányítómérnöki és munkáskéz alkotóereje. A szakmák képviselőiben megvan a készség és képesség az alkotómunkára, ennek sokszor adták tanújelét építőink. Minden év június első vasárnapján az építők napját ünnepeljük, ahol megemlékezünk az építőiparban legjobb teljesítményt nyújtó szakemberekről. Ez jeles ünnep az építésügyben dolgozóknak, amikor az egész ország köszönti és kitünteti azokat, akiknek áldozatos szellemi és kétkezi munkájától függ épített környezetünk minősége. Mi a mérnöki kamarában támogatunk minden kezdeményezést, amely a szakmai elhivatottságot erősíti, így az Építőipari hazahívó rokonszenves programját is.

A szerző a Budapesti Mérnöki Kamara elnöke, a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke