A Kúria szerepe a korrupció elleni küzdelemben

A magyar gazdaság tartós növekedése, a bürokráciamérséklés folyamata segíti a korrupció visszaszorítását.

Budapest, 2021. január 8. Az egykori igazságügyi palota épülete a Kossuth téren. A Hauszmann Alajos tervei alapján 1893 és 1896 között elkészült középület a Magyar Királyi Kúria és a Budapesti Királyi Ítélõtábla székháza volt a háború elõtt, majd évtizedeken át adott otthont a Néprajzi Múzeumnak is, mely 2021-ben új épületbe költözik majd. MTVA/Bizományosi: Róka László *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Róka László

A korrupció elleni harc történelmileg és nemzetközi szinten is kiemelkedő jelentőségű, a probléma folyamatosan jelen van kontinensünkön is. A harc eszköztárának egyik legfontosabb eleme az egységes és kiszámítható ítélkezési gyakorlat, ezen belül is fontos szerep hárul a legfőbb ítélkezési fórumokra.

A polgári kormány tíz esztendővel ezelőtti választási győzelme után, az Állami Számvevőszék kezdeményezését elfogadva több állami szerv, így a Kúria is csatlakozott a korrupció visszaszorítását célzó megállapodáshoz. Az aláíró felek tisztában voltak azzal, hogy a baloldal nyolcéves kormányzása – amelyről az OLAF, az unió korrupcióellenes hivatala állami és önkormányzati szintű (!) negatív bizonyítványt állított ki – gazdasági, szociális és morális válságot idézett elő Magyarországon. Az államadósság a 2002-es 52 százalékról 2010-re nyolcvan százalék fölé emelkedett, a 2009-ben hét (!) százalékkal zsugorodó gazdaság már a görög úton robogott. Megkurtították a közszférában dolgozók bérét, csökkentették a nyugdíjak vásárlóértékét, ellehetetlenítették a 2006 után már jórészt jobboldali vezetésű önkormányzatokat, növelték a vállalkozások adóit. A gazdaság állami szintű kifehérítésére irányuló folyamatok azóta jó úton haladnak, és ebben a Kúria egységes joggyakorlata is komoly segítséget nyújthat a jövőben.

A magyar bírósági rendszer legmagasabb fóruma kulcs-sz­ereplője a korrupcióellenes szervezetközi megállapodásnak. Nem titok, hogy az elmúlt években konzervatív oldalról számos kritika érte a Kúria ítélkezési gyakorlatát, ebből elemzők arra következtettek, hogy Darák Péter elnöki ciklusa nem hozta meg azt a kívánatos fejleményt, hogy jelentősen erősödjön a bírói hatalmi ág tekintélye, a bírói gyakorlat egységessége, amely pedig nélkülözhetetlen eleme az intézmények közötti összefogás céljainak megvalósításához. Az egységes ítélkezési gyakorlat jogszabályi és személyi követelményei biztosítva vannak, éppen ezért a szükséges normaháttér megteremtését követően komoly reményeket fűznek a 2021. január 1-jén hivatalba lépett András elnöki tevékenységéhez, tekintettel korábbi tudományos és vezetői tapasztalataira.

Ami a kérdéskör gyakorlati oldalát illeti, az elmúlt évek során hozott ítéleteket vizsgálva megállapítható, hogy a Kúria érdemben mintegy harminc olyan ügyet tárgyalt, amelynek korrupciós cselekmény képezte a tárgyát. Megjegyzendő, hogy korrupciós jelenségek előfordulhatnak az igazságszolgáltatás rendszerén belül is, de tényként rögzíthetjük, hogy ez semmiképpen nem jellemző a harmadik hatalmi ágra.

A Kúria funkciója a korrupció elleni általános küzdelemben kettős. Egyrészt konkrét ítélkezést folytat a hatályos magyar büntető törvénykönyvben foglalt korrupciós bűncselekményekben, másrészt biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét a szükségképpen korrupciós jellegű bűncselekményeket érintő eljárásokban. Mindezt annak fényében kell tekinteni, hogy hazánkban is érvényesül e körben a vádhoz kötöttség elve, illetve a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. Ez utóbbi megközelítés más megvilágításba helyezi egyúttal a 2010 előtti vádemelési gyakorlatot, hiszen igen sokan úgy gondolják, hogy a baloldali kormányok nagyüzemi szintre kapcsolták az állami korrupciót, sajtóinformációk szerint a szükségesnél legalább kétszer drágább autópálya-építésekkel, a PPP-beruházásnak mondott lopásokkal rendre a haverok zsebét tömték tele – érdemi következmények nélkül.

Az egykori miniszterelnök Őszödön költségvetési trükkök százairól beszélt, és maga is beismerte, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este”, ennek ellenére semmilyen joghátrányt nem kellett elszenvednie. A tárgyban született elemzések emlékeztetnek továbbá példálózó jelleggel a Kispestet széthordó Lackner Csaba önkormányzati képviselő és Gajda Péter polgármester botrányaira („Ha évente nem keresed meg a százmillió forintot, akkor hülye vagy” – Lackner), továbbá a Weiszenberger-videóra, a Zuschlag-ügyre vagy a BKV körüli botrányokra és az irracionálisan magas végkielégítésekre.

A magyar baloldal megtisztulási folyamatának hiányát jól mutatja, hogy a Budapesti Közlekedési Zrt. felügyelőbizottsága a jobboldal tényfeltárását követően vizsgálatot indított annak kapcsán, hogy a gyanú szerint egy offshore hátterű cég nyerte meg a közlekedési társaság által kiírt buszbérlési tendert. A Főpolgármesteri Hivatal politikai hárítása ellenére köztudott, hogy az offshore cégek célja adóelőny realizálása, ami szükségszerűen a költségvetési bevételek csökkenésével jár. A főpolgármester Lackner-ügyben is hárított, hiszen mint az elhíresült, egy hónapon át nem ismerte fel a Lackner Csaba-videófelvételen Lackner Csabát.

Összegezve kijelenthető, hogy a korrupció alacsony jelenléte, visszaszorultsága és az egészségesen működő gazdasági rendszer és mechanizmusok kérdése összefüggésben áll a joguralommal, az állam és a közigazgatás demokratikus jellegével. A magyar gazdaság elmúlt években mutatott tartós növekedése és tisztulási folyamatai, a megreformált adórendszer, a bürokráciamérséklés folyamata, a modern, e-alapú, transzparens ügyintézés a közigazgatási hivatalok megfelelő szintjein együttesen jobb környezetet jelentenek a korrupció visszaszorítására irányuló erőfeszítéseknek.

Csak egyetlen pozitív példa: Magyarországon a hirdetmény nélküli közbeszerzések száma a 2015. évi 3000-3500-ról napjainkra évi kétszázra csökkent.

A szerző alkotmányjogász