Gazdaság, migráció, ráció

Az illegális bevándorlást pártolók sokszor hivatkoznak a gazdaság kielégítetlen munkaerőigényére, miközben a nagyobb összefüggések távlati elemzésétől elzárkóznak.

Tóth Gy. László
2019. 07. 10. 10:00
Migrants sit next to a bus after it was stopped and turned back by the police, near Konjic
Migrációs nyomás alá került a nyugat-balkáni állam Fotó: Reuters
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

António Guterres, az ENSZ főtitkára szerint „A migráció nem a probléma, hanem a megoldás.” Felfogása szerint a migráció egy pozitív világjelenség, ami megoldja a demográfiai folyamatokból adódó problémákat is. Klaus F. Zimmermann, a CEU vendégprofesszora szerint jóléti veszteség éri azokat az országokat, amelyek lemondanak a migrációban levő előnyökről, mert „Migráció nélkül még magányosan ücsörögnénk a fákon, senki sem lenne körülöttünk”. (HVG, 2019. július 4.)

E tárgykörben sok vitatható álláspont került nyilvánosságra, ám ezek jelentős része politikai-ideológiai elfogultságot tükröz. Tekintsünk el most ezektől, és próbáljunk tisztán gazdasági kérdésként tekinteni e jelenségre.

2015-ben német vállalkozók és politikusok egy csoportja másfél millió illegális bevándorló befogadásában látta a munkaerőhiány megszüntetésének lehetőségét. (Ma sem tudjuk, hogy e tömeg hány százaléka menekült.)

Az azóta lezajlott társadalmi és piaci folyamatok még indokoltabbá teszik a kérdést: miért fogadjon be Európa más vallású és kultúrájú embercsoportokat, miközben a már itt lévők nagy részét sem sikerült integrálnia? Meddig terhelhetők a nyugati jóléti rendszerek több százezer – munkára alkalmatlan – illegális bevándorló eltartásával?

De a legfontosabb kérdés mégiscsak az, hogy az európai vezetők miért nem a kontinensen élők átcsoportosításával próbálják megoldani (például) Németország munkaerőhiányát? Németországnak állítólag évi háromszázezer fő új munkaerőre van szüksége.

Az illegális bevándorlást pártolók sokszor hivatkoznak a gazdaság kielégítetlen munkaerőigényére, miközben a nagyobb összefüggések távlati elemzésétől elzárkóznak. Csak Németországban jelenleg hárommillió a munkanélküliek száma, ugyanis a németek jelentős része nem hajlandó az alacsony bérezésű és presztízsű munkák elvégzésére. De a munkanélküliek döntő többsége ma is alulképzett és migráns hátterű. Angela Merkel és társai 2015-ben végeredményben tovább növelték a munkavégzésre alkalmatlanok számát. Ma már az is kimondható, hogy a migránsok egy része nem akar sem dolgozni, sem beilleszkedni.

Néhány évvel ezelőtti adatok szerint az átlagos munkaerőköltség az unióban óránként 25 euró. Németországban 32, Svédországban 41, Romániában, Bulgáriában és Magyarországon hét euró. Ezzel szemben a bevándorlók már négy-öt euróért is hajlandók dolgozni. Ekkora különbségek mellett szigorúan gazdasági alapon sokakban keletkezhet az a tévképzet, hogy a bevándorlás hosszabb távon mindenképpen kifizetődő. De ez csak a munkaerőt foglalkoztatókra érvényes, ugyanis a letelepedéssel, az átképzéssel, a szociális ellátással és a beilleszkedéssel járó hatalmas költségeket nem a munkáltatóknak, hanem az állampolgárok adóját elköltő államnak kell állnia. A bevándorlás okozta problémák kezelése társadalmi szinten nyilvánvalóan ráfizetéses. A megélhetési feltételek, az átképzések, valamint a szociális ellátórendszerek elérhetőségének biztosítása óriási kiadásokkal jár, ami tovább növeli a korábbi, többnyire sikertelen integrációs folyamatokra költött összegeket.

A szűk keresztmetszetű gazdasági logikánál maradva nem tekinthetünk el attól, hogy az unión belül Olaszországban, Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában minden második fiatal munkanélküli. Esetükben nem beszélhetünk áthidalhatatlan vallási és kulturális különbözőségekről. Viszonylag képzett, Európában szocializálódott munkanélküliekről van szó, még sincs olyan racionális, átfogó uniós elképzelés és program, amelyik ezeknek a fiataloknak munkába állításával próbálná megoldani a néhány országban hiányzó munkaerő pótlását. Nyilvánvalóan ez sem egyszerű, de még mindig racionálisabb és költségkímélőbb kísérlet lenne, mint több millió más vallási és kulturális hátterű, többségében képzetlen bevándorló integrálása. Érthetetlen, hogy az Európai Unió alacsony szellemi színvonalú vezetői miért nem Európában keresik a megoldást a kontinens problémáira.

Közhely, hogy a multikulturális társadalmakban nagyon eltérő szokású és vallású emberek kerülnek egymással kapcsolatba. Egy Franciaországban végzett felmérés szerint a cégvezetők 23 százaléka találkozott már vallási-kulturális különbségekből adódó problémákkal. Az ortodox zsidók a kóser étkezést hiányolják, a muzulmánok nem fognak kezet a nőkkel, nagyon nehezen fogadják el a női vezetőket, a napi ötszöri ima biztosítása sok munkáltatónak megoldhatatlan feladat. Külön kérdés a radikalizálódó muzulmánokhoz való viszony kialakítása. Hogy a kérdés nem elméleti, azt jól mutatja, hogy Samy Amimour, a Bataclan klub egyik öngyilkos merénylője korábban a párizsi tömegközlekedési vállalatnál buszsofőrként dolgozott.

Az elmúlt években több millió illegális bevándorló érkezett Európába. Ennek következménye, hogy Európa józanabb vezetői egyre többet beszélnek arról, hogy csak a valódi menekülteket kívánják befogadni, a gazdasági bevándorlókat ki akarják toloncolni. De még mindig tartja magát az a nézet, hogy az idegenek nagyszámú befogadása és átképzése hosszabb távon gazdaságilag nyereséges vállalkozás.

Nagyon sok adat utal arra, hogy az alulképzettség nemzedékről nemzedékre öröklődik, és a nyugati iskolarendszer nem képes a különbségek eltüntetésére. Ausztriában a török származású gyerekek akkor is rosszabbul teljesítenek, ha már ott születtek, és anyanyelvi szinten beszélnek németül. Angela Merkel és társai valószínűleg a német tőkések érdekeit, és nem a kereszténydemokrata elveket képviselik, amikor ennyire határozottan kiállnak a folyamatos bevándorlás mellett. Közvetve erre utal egy korábbi kijelentése: „egy párt nem vallási közösség, a vallás helye a templomokban és családokban van.” (Népszava, 2014. december 13.). De a legirracionálisabb kijelentés Wolfgang Schäuble volt német pénzügyminisztertől származik, aki szerint azért van szükség tömeges bevándorlásra Afrikából, mert a belterjesség miatt genetikai eredetű degenerálódás fenyegeti Európát…

Az Európai Unió területén körülbelül ötszázmillió ember él. Senki sem kérdezte meg Wolfgang Schäuble urat, hogy akkor vajon mi van az itt élő, többnyire csak egymással házasodó etnikai-vallási kisebbségekkel?

A migráció támogatása mögött Európában nyilvánvalóan a keresztény fehér rassz elleni támadások, illetve politikai és társadalomátalakító elképzelések állnak. Ilyenek a világszerte megbukott multikulturalizmus koncepciója, az egyenlőségre való utópisztikus törekvések, a nemzetállamok, a hagyományok és a tradicionális életvezetés elleni támadások, a de­viáns kisebbségek fetisizálása, valamint a kevert népességű Európa létrehozásának kísérlete.

A szerző politológus

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.