Győzelem

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója az Origón elemezte a Fidesz-KDNP európai parlamenti választásokon elért győzelmét.

Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint a morál ismeretlen kategória a balliberális pártokban Fotó: Havran Zoltán

Mondják, hogy a győzelmet nem kell magyarázni. Hogy ilyenkor a győztesek vicceket mesélnek, a vesztesek pedig elemeznek. Most mégis úgy érzem, szólni kell a május 26-ai EP-választás eredményéről, azon belül is kiemelten a kormánypártok győzelméről. Az egy dolog ugyanis, hogy a valóságtól rendszeresen és rugalmasan elszakadó ellenzéki oldal megpróbálja elértékteleníteni, eljelentékteleníteni a Fidesz „nem is kétharmadát”, de a jobboldalon is többekben felmerült a kérdés: „most tényleg győztünk?”. Igen, győztünk.

És lássuk akkor a tényekkel vegyes nagyképet! A Fidesz-KDNP jelölőszervezet listája a 2019. május 26-án tartott magyarországi európai parlamenti választáson hozzávetőlegesen 1,8 millió szavazatot, a leadott voksok 52,6%-át kapta. Mielőtt rátérnénk ennek választástörténeti jelentőségére, érdemes egy lomha szempillantást vetni a tágabb politikai látképre. Nem is beszélve most a kiemelkedő részvételi arányról (43,3%, csúcs a hazai EP-szavazások tekintetében), érdemes figyelembe venni azt a tényt, hogy mindez a Fidesz-kormányzás kilencedik évében történt. Ha nem is lenne más, ha ez az 52,6% valóban „csak” egy „átlagos” eredmény volna, önmagában az, hogy egy országban a regnáló politikai erő 9 év után a szavazatok több mint felét megszerzi egy tisztán listás választáson, kiemelkedő választói bizalomról árulkodik – egy „időközi” EP-voksolást a választók ugyanis tipikusan a hatalmon lévők „büntetésére” szokták használni, protestszavazataikkal jelezve, hogy „lassan a testtel ott a kormányrúdnál!”.

Az eredmény, a fideszes győzelem pedig korántsem bizalmatlanságról tanúskodik: ez a bizalom az országban kialakult politikai és gazdasági stabilitásnak szól, és azt üzeni, hogy az elmúlt 9 év sokszor valóban konfliktusos, hazai és nemzetközi vitákkal, támadásokkal és ellentámadásokkal terhelt politikai teljesítményét a szavazók több mint fele értékeli.

A részvételi kérdéseken túllépve és rátérve magára a Fidesz-KDNP-s eredményre, először is szögezzünk le valamit. Azt, hogy zsinórban (!) ez volt a 11. (tizenegyedik) országos szavazás, melyet a jelenlegi kormánypártok megnyertek: 2006, önkormányzati választások 2008, „szociális népszavazás” 2009, EP-választás 2010, országgyűlési választás 2010, önkormányzati választás 2014, országgyűlési választás 2014, EP-választás 2014, önkormányzati választás 2016, „kvótanépszavazás” 2018, országgyűlési választás 2019, EP-választás.

Akit ez sem nyugtat meg, és azzal tamáskodik, hogy „a választók majd’ fele (47,4%-a) a kormánypártokkal szemben szavazott”, annak ajánlom figyelmébe az alábbi tényeket, melyeket természetesen a magyar politikum rendszerváltás óta meglévő polarizáltságának, megosztottságának prizmáján keresztül érdemes értelmezni. És nyilván ennek ismeretében úgy, hogy tudjuk: az a politikai teljesítmény, ami egy széles, az aktív választópolgárok közel/több mint felét egy táborba terelte, kivételes úgy idehaza, mint Európában.

Tehát nézzük akkor a matematikai rögvalóságot: Európai parlamenti választáson számszerűen soha ennyien nem szavaztak még egy pártlistára. A közel 1,820,000 voks felülmúlja a Fidesz 2009-es 1,632,309 szavazatszámmal elért eddigi rekordját. A kormánypártok EP-képviselőinek száma a 2014-19-es ciklushoz képest eggyel, 12-ről 13-ra növekedett. Országgyűlési és EP-választások szavazatszámainak – a részvétel gyökeres eltéréséből fakadóan – nincs értelme. Azt viszont látni kell, hogy a 2018-as 49,3%-os szavazati arányokhoz képest a Fidesz-KDNP listája közel 3,5%-ot javított. Ekképpen a százalékos listás teljesítménye nemcsak a második legmagasabb az eddigi EP-választások tekintetében (a rekord továbbra is a Fidesz által 2009-es elért 56,4%), de a rendszerváltás óta a harmadik legmagasabb eredmény (vagy a második, amennyiben a még feldolgozandó szavazatokkal meghaladná a 2010-es országgyűlésin elért 52,7%-ot).

Európai dimenzióban sem elhanyagolható mindemellett az eredmény: A Fidesz-KDNP-t a szavazati arányok tekintetében egyedül a Máltai Munkáspárt (54,3%) előzi meg. Az Európai Néppárton belül messze a Fidesz-KDNP a legnépszerűbb tagpárt, jócskán megelőzve a 34,6%-ot elérő ÖVP-t. Sőt, jelenlegi 13 fős delegációjával a Fidesz az egész Európai Parlament 14. (Brexit esetén 13.) legnagyobb ereje lesz, a Néppárton belül pedig a 3. legnagyobb a képviselők számát illetően.

Akinek tehát szemernyi kétsége is lett volna, a kormányzó magyar pártszövetség minden tekintetben az EP-választás győztesének számít. Természetesen nem lehet hátradőlni, az eredményt nem szabad felül-, de alulértékelni sem. A jobboldali bázisnak ezt a „nehézséget” kell megértenie, helyén kell kezelnie az eredményt, és látnia kell azt is, hogy az összeomlóban lévő ellenzéki oldalon (újabb) átalakulás indulhat be.

A teljes tartalom ITT érhető el.