Karácsony, a felfelé bukott ember

Mindent elterveztek előre, ám főként egy tényező zavart bele a képbe: a kibukott nyelvtudás-hiány.

Fotó: Havran Zoltán

Nem szeretnék senkit sem elkeseríteni, de a Karácsony Gergely mögött álló háttérerők már nagyon akartak valami hasonló kravált kavarni, mint amit a főpolgármesternek a miniszterelnököt ízléstelenül, sunyin becsmérlő szavai kiváltottak. Igaz, nagy valószínűséggel nem szerepelt a terveik között, hogy a Párbeszéd nevű fiktív párt elnökének krónikus nyelvi analfabetizmusára is fény derül, de összességében ebből is megpróbálnak valami számukra kedvezőt kihozni.

Az ugyanis eléggé nyilvánvaló sokak előtt, hogy Karácsony otromba és igazságtalan megjegyzése Orbán Viktor testalkatára kiszámított sértés volt. Még ha egy tévéinterjú során hangzott volna el, akkor valamivel talán hihetőbb lett volna az a védekezés, hogy csak hirtelen támadt vicces megjegyzés volt. De itt az írott sajtónak, a szélsőliberális The Economistnak adott interjúról volt szó, ahol a megjelent változatot annyiszor változtathatta volna meg, amennyiszer úri kedve diktálja. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy KariGeri nem tud angolul, tolmács segítségével beszélgetett a globalizációs zászlóshajó lap munkatársával, vagyis még ott is volt bőven ideje korrigálni a suttyóságát. Nyugaton a bodyshaming különösen tapló tempónak minősül, úgyhogy erre az újságírónak is figyelnie kellett volna.

De hát tudjuk mindannyian, hogy az a fals megjegyzése, miszerint Orbán alacsony és kövér, ő pedig magas és vékony, éppen azt a célt szolgálta, hogy bedobja ezt a tematizációt a kommunikációs erőtérbe, a közbeszéd részévé tegye. És ebből ugye csakis jól jöhet ki, mert mindenki majd röhögcsél a mondáson, győztesen kerül ki az egészből, miután ráirányul a reflektorfény, hogy ő bezzeg milyen előnyös kinézetű. Legalábbis arra gondoltak, hogy ez lesz a fogadtatás. Csakhogy az egész erőltetett ócsárlási hadművelet visszatetszést szült, nem pedig szimpátiát. Nemcsak más külsejének a leszólása nem kelt rokonszenvet az emberekben, hanem a nárcisztikus öndicséret, öntömjénezés sem. Márpedig Karácsony pontosan ezt tette, elég bumfordi, átlátszó módon.

Természetesen az is bele volt kalkulálva az akcióba, hogy majd kritizálni fogják a vágybeli miniszterelnök-jelöltjüket a bunkóságáért. Ezért aztán látszatból elnézést kért az úgymond meggondolatlan mondataiért. Ez azonban csak amolyan félmosollyal előadott, cinkosan kikacsintós, felemás szánom-bánom volt. Valójában azt a célt szolgálta, hogy ha ezek után még mindig a szemére hányja az otrombaságát valaki, akkor az illetőt közmegvetés sújtsa. Hisz olyan szépen elnézést kért ez a Gergő, pedig nem is kellett volna! Mégis megint páros lábbal száll bele a gonosz jobboldal – ilyesfajta reakciókat vártak.

Csakhogy nem jött be. Azért sem, mert az emberek érzékelték, hogy az öntetszelgő úrhatnám Párbeszéd-társelnök a kormányfőtől egyáltalán nem kért bocsánatot és a róla leadott hamis leírását sem vonta vissza. Csak annyit mondott a szokásos semmitmondó balos formulával, hogy „elnézést kérek mindazoktól, akik a rossz tréfámat sértőnek találják, igazuk van”. Értsd: csak tréfa volt, de ha valaki túlérzékenykedő mégis sértőnek találta, hát akkor vagyok olyan jó fej és nagylelkű, tessék: elnézést. De hogy attól kérjek bocsánatot, akit sértegettem? Szó sem lehet róla!

Mindent elterveztek előre, ám főként egy tényező zavart bele a képbe: a kibukott nyelvtudás-hiány. Ahogy mondani szokás, aki szelet vet, vihart arat, s így KariGeri saját csapdájába esett. Megjegyzendő: ez a kínos hibája nyílt titok volt jó ideje, most csupán újból felszínre került. Talán nem is kell külön hangsúlyozni: itt is kommunikációs szarvashibát vétett. Megkísérelte menteni a menthetetlent, azt sejtetni, hogy ő mégiscsak bírja az angolt, legfeljebb csupán középfokú nyelvvizsga szinten. Hamvába holt erőlködés és még hazugságban is marad, hisz minden jel szerint ilyen papírt sem tud felmutatni. Nagy biztonsággal megjövendölhető: ebből is azt igyekeznek majd kihozni, hogy lám, megint támadják a főpolgármestert, mert veszélyesnek tartják.

Ez a sajnáltatási manőver azonban nem hozhat sokat a konyhára, mert Karácsony tényleg nem tud sem angolul, sem más idegen nyelvet, miközben az ellenkezőjét érzékeltette. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy egy olyan személyről van szó, aki csak többedszeri nekifutással tudta helyesen leírni a dolgozószobája szót egy bejegyzésében, mert először ly-nal, majd lj-vel sikeredett, vagyis a magyar nyelvnek sem ura tökéletesen, akkor még gyengébbek a pozíciói a főpolgármesternek. Mindezt toldjuk meg azzal, hogy szégyenszemre eltanácsolták a doktorátustól, továbbá többedszerre sem sikerült jogosítványt szereznie.

Az általuk ájulásig csodált Egyesült Államokban a bebizonyosodott hazugság egyébként eleve kizáró ok egy elnökjelölt, de még üzletember esetében is. Mint ahogy olyan sem fordul elő sohasem, hogy egy bukott, a versengésben alulmaradt elnökjelöltet még egyszer indítsanak. Karácsony pedig 2018-ban már méretes nagyot perecelt az országgyűlési választásokon összbaloldali miniszterelnök-jelöltként. Ez akkor is el kellene gondolkodtassa a mögötte álló álló háttérhatalmakat, ha ismerjük az ötletszegény, fantáziátlan liberálbalosok vonzódását ahhoz az irracionalizmushoz, hogy mindig ugyanazzal próbálkoznak mániákusan a kifulladásig, a sikertelenségek, kudarcok ellenére is.

Úgy gondolják persze, hogy iméntiek nem számítanak, mert az ő szavazóik csakis azokból a médiumokból tájékozódnak, amelyek mindezen baklövéseiről egy mukkot sem szólnak, írnak, vagy ha mégis, kommunikációs győzelemként állítják be azokat. A választók megalázó lebecsülése azonban törvényszerűen visszaüt. Másoknak is szemet szúrhat, hogy Karácsonyt pártállami módszer szerint rendszeresen fölfelé buktatják. Mindig elfuserálja az ügyeket, ezért viszont jutalomképpen egyre magasabb pozíciókat célozhat meg. Ő aki kissé ügyefogyott, elbénáz, elbaltáz mindent, ám sikeresnek láttatják. Olyan, mintha a baloldalon alkalmatlansági, nem pedig alkalmassági vizsgát rendeznének.

Egy oka mégis van, hogy egyes körök favorizálják nevezettet. A liberálbaloldalon a kiválasztás fő szempontja, hogy valaki elég brutálisan, durván nekimegy-e Orbánnak, a kormánynak és a jobboldalnak. Ha nincs túl sok esze és tehetsége, az nem érdekes. A másik fő szempont viszont az, hogy Karácsony a zavarodott vigyorgásai közepette állandóan üldözötti pózban mutogathassa magát. Ő ugyanis mártír, a gonosz kormány üldözöttje, akit a jobboldal folyton csak sérteget. Ha így van, akkor megindulhat a sajnáltatási projekt az egész arcvonalon. Ezt a komédiát akarják eljátszani most éppen a többszörösen, pártelnökként és zuglói polgármesterként is bukott politikussal. Pusztán sajnálatból azonban még sosem választottak meg senkit kormányfőnek.

(Borítóképen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere. Fotó: Havran Zoltán)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!