Konfliktusveszély Romániában

A százéves Trianon apropója sok politikus számára igazi csemege. Lásd a szociáldemokrata Titus Corlățean ötletét a trianoni döntés egyfajta új ünneppé nyilvánítására.

Az utóbbi egy-két esztendőben a magyar–román viszony alakulásának hullámzása döntő mértékben összefüggött a bukaresti politikai instabilitással. Távol állunk attól, hogy Romániában kiszámítható hatalmi viszonyokról beszéljünk, de a szociáldemokrata kormány bukása után bizalmat kapott Ludovic Orban-féle jobbközép kabinet és Klaus Johannis államfő magabiztos újrázása az elnökválasztáson abba az irányba mutat, hogy a jövő ősszel esedékes parlamenti választásokig a bukaresti hatalmi politika irányítását kizárólag Johannistól várhatjuk.

Mire számíthat a magyar kormány a Johannis által meghatározott román külpolitikától? Várhatóan folytatódik Románia nagyfokú elköteleződése Washington és Berlin irányába, ami azt is jelenti, hogy a magyar–amerikai, illetve a magyar–német viszony minőségét árgus szemekkel figyelik majd Bukarestben, s részben ez utóbbiak alakulása alapján árazzák be a magyar–román kapcsolatot.

Hogy nem teljes az összhang a külpolitikai kérdésekben a Johannist támogató, kormányon lévő Nemzeti Liberális Pártban (PNL), azt jól jelzi az Ursula von der Leyen európai bizottsági elnökjelölt személye körül kialakult vita.

Rareș Bogdan, a PNL magyarellenes kirohanásairól is ismert strasbourgi frakcióvezetője a berlini sajtó írásai­ra hivatkozva plagizálással vádolta meg a német politikust, de arról nem beszélt, hogy egy olyan négy évvel ezelőtti ügyről van szó, amelyben végül tisztázták az exminisztert. Ludovic Orban PNL-elnök elhatárolódott Bogdantól, leszögezve: Ursula von der Leyen szakmai és erkölcsi felkészültsége megkérdőjelezhetetlen.

Folyamatosság van a Magyarországnak kiemelten fontos migrációs kérdés bukaresti kezelésében. A Krónika című erdélyi napilapnak a román álláspontot ismertető Migrációs Főfelügyelőség azt nyilatkozta, hogy a bevándorlás ügyében Románia továbbra is elutasítja a kötelező kvótákat, az automatikus elosztást, illetve az uniós tagállamok szankcionálását. A hatóság szerint Bukarest számára ezek „vörös vonalakat” képeznek a téma kezelésében.

Hozzátették ugyanakkor, hogy Románia konstruktívan vesz részt minden olyan többoldalú egyeztetésen, amely az önkéntes vállalásra helyezi a hangsúlyt. Johannis elnök ez irányú hozzáállásában aligha lesz várható változás, az államfő ugyanakkor érezhetően kerüli a nyilatkozatokat, nyilvános állásfoglalásokat a migrációs témával kapcsolatban. A visegrádi csoport (V4) államaival ellentétben a román elnök nem kívánja kiemelten kezelni a bevándorlás ügyét, és kerüli a nyílt közösködést a V4 országaival. A Washington-barát, illetve oroszellenes éllel megerősített román–lengyel kapcsolat viszont kiemelt jelentőségű Bukarest számára, s várhatóan az is marad.

Jót tehetnek a magyar–román együttműködésnek azok a gazdasági intézkedések, amelyek várhatóan kedveznek a külföldi, elsősorban amerikai projekteknek. Lendületet kaphat a fekete-tengeri gázkitermelés és a Romániát Magyarországgal összekötő gázvezeték építése. A magyar–német, valamint a magyar–amerikai kapcsolatok javuló tendenciá­ja, Bukarest érdekeltsége a schengeni övezethez való csatlakozáshoz és egyéb olyan, a kelet-közép-európai térséget érintő uniós téma, amelyben Románia Magyarországgal közösen léphet fel, kiszámíthatóbbá teheti a kétoldalú államközi viszonyt.

A magyar–román viszony minőségét a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) pozíciója is meghatározza. Az elkövetkező egy évben nem várható a magyar párt kormánykoalíciós szerepvállalása, de a közeledés a PNL-hez már zajlik, együttműködési megállapodás is született. A bukaresti PNL-kormány esetleges jóindulata csak annyit ér, amennyit a jelenlegi parlament megszavaz belőle.

A jelenlegi helyzet az, hogy a Szociáldemokrata Párt épp bosszút állna az RMDSZ-en a korábbi cserbenhagyás miatt, a Momentum romániai kedvencének számító Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) a magyarok voksaira pályázik, tehát ellehetetlenítené az RMDSZ-t, a Népi Mozgalom Párt pedig lassan az új szélsőjobboldal zászlóshajójává vált.

Nehezen lehet elképzelni olyan pillanatot a román törvényhozásban, amikor többség alakulhatna ki egy magyarkérdést érintő RMDSZ-javaslat támogatására. Közben a „független” román igazságszolgáltatás ismét tett egy lépést a magyar–román ellentétek szítása felé.

A Marosvásárhelyi Táblabíróság első fokon érvénytelenítette a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium 2018-as újbóli létrehozását elrendelő miniszteri rendeletet. A döntés nem jogerős, de ha majd másodfokon is hasonló döntés születik, egy végleg lezártnak hitt konfliktusos kérdés nyílik meg újra. Ha jól időzítik, éppen a romániai helyhatósági megméretés kampányában.

A néppárti PNL és a liberális USR holdudvarában, elsősorban a két párthoz közel álló sajtóban megnyilvánuló fóbia a magyar miniszterelnök politikájával kapcsolatban is nehezíti az államközi kapcsolatok javulását.

A Johannisékért rajongó bukaresti média már jó ideje felgyűrt ingujjal gyalázza Orbán Viktort és a „Putyin-barát, illiberális” budapesti vezetést. A PNL és az USR holdudvarába tartozó elemzők papagájként ismétlik minden adódó alkalommal „a jogállamot semmibe vevő” magyar kormány „revizionista” törekvéseit. Az utóbbi időben felerősödött az erdélyi gazdákat segítő magyarországi támogatások elleni médiaoffenzíva.

Ezt követte Marius Lazurca budapesti román nagykövet békéscsabai, finoman fogalmazva sem udvarias fellépése, amikor egy ünnepinek szánt eseményen, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara magyar–román tagozata megalakulásának 20. évfordulóján tartotta időszerűnek tudatni, hogy a magyar kormány nem folytatott előzetes, részletes tárgyalásokat a román kabinettel az „úgynevezett” erdélyi gazdaságfejlesztési programról, s azt kétoldalú megállapodás sem előzte meg, holott az „természetes lenne”.

A diplomata szerint a program csakis a bukaresti hatóságok közreműködésével valósulhat meg átláthatóan és diszkriminációmentesen. Nehezen lehet ezt másként értelmezni, mint úgy, hogy az új román kormány távolról sem barátkozós viszonyra törekszik Magyarországgal. Úgy tűnik, a hatalomra került nemzeti liberálisok valóban valamiféle veszélyt látnak Orbán Viktorban.

A magyar–román kétoldalú viszonynak nem kell feltétlenül barátinak lenni. Bőven elég a kölcsönös tiszteleten, érdekek menti együttműködésen és párbeszéden alapuló kapcsolat. Ez utóbbi vágy megvalósulására még van esély. A kétoldalú egyeztetés, kibeszélés egyetlen alternatívája az üzengetés és az odamondás. Utóbbi annyit ér, mint a Facebookon beszólogatók véleménye: felheccel, de semmit nem ér. 2020-ban két választás is lesz Romániában: helyhatósági és parlamenti.

A százéves Trianon apropója sok politikus számára igazi csemege. Lásd a szociáldemokrata Titus Corlățean ötletét a trianoni döntés egyfajta új ünneppé nyilvánítására. Lehet-e méltó módon megemlékezni úgy, hogy azt az újabb választások előtt álló Romániában ne kísérje politikai haszonszerzés céljából bevetett magyarellenesség? Ennek megválaszolása is a magyar–román államközi viszony alakulásán múlik.