Konzervatív demokráciát teremtünk

Konzervatívként a konzervativizmus győzelméért kell dolgoznunk. Nem a dogma, hanem a nemzet és annak tagjai érdekében. A normalitás, a teremtett világ védelmében.

Gombos, 2017. március 25. Asszonyok gombosi népviseletben a nyugat-bácskai Gombos Szent László-templomában 2017. március 25-én, a Gyümölcsoltó Boldogasszony napján tartott bûnbánati zarándoklaton. MTI Fotó: Molnár Edvárd Fotó: Molnár Edvárd

Olyan időket élünk, amikor magukat konzervatívnak, kereszténydemokratának valló politikusok is liberális nézőpontból érvelnek és liberális értékeket kérnek számon például Magyarországon.

Az Európai Néppárt számos politikusa is erre példa: a liberális média, valamint a liberális politikusok nyomására támadják a valóban konzervatív magyar kormányt. Sőt mi több, nemrég CDU-s politikusoktól is olvastam olyan nyilatkozatokat, hogy a német kereszténydemokratáknak nem szabad „jobbra fordulniuk”, és inkább a zöldekkel, liberálisokkal kell koalícióképesnek lenniük.

Egyik maradandó személyes élményem, amikor az Osztrák Néppárt ifjúsági szervezetének tagjával beszélgettem, és ő azzal érvelt ellenem a vitában, hogy „liberális nézőpontból” nincs igazam.

Én meg csak néztem, mint borjú az új kapura, hogy most akkor mégsem egy konzervatív párt ifjúsági szervezetének tagjával beszélgetek? Ilyen esetekben mindig elgondolkodom: ezek az emberek miért nevezik magukat konzervatívnak?

Semmi olyan érvet nem tudok felhozni, amely alátámasztaná, hogy maradt bennük akár egy fikarcnyi konzervativizmus is. Támogatják az azonos neműek házasságát, beengedik a bevándorlókat, aláássák a biztonságot szavatoló hadsereget és rendőrséget, és hosszan lehetne még sorolni. Hol vannak a jobboldali értékek?

Az lett a benyomásom, hogy csak én megyek szembe az autópályán, és el is bizonytalanodtam: lehet, hogy a világ visszafordíthatatlanul liberális irányba halad, és aki konzervatív, az legjobb esetben is csak tűrheti ezt? Szerencsére nem így van.

Az elmúlt időszakban számos olvasmányélmény, beszélgetés nyugtatott meg, hogy nemcsak Magyarországon, de a világ számos országában vannak még olyanok, akik bátran képviselik a konzervatív értékeket, és nem a liberálisok által meghatározott keretek között gondolkodnak.

Az egyik ilyen élmény Yoram Hazony izraeli konzervatív filozófus magyarországi látogatása volt, melynek során egy beszélgetésen találkoztam vele.

Hazonyt röviden úgy lehet jellemezni, hogy bátran konzervatív. Azokat a mondatokat is kimondja, amelyek a liberálisok által uralt nyugati elitben tabunak számítanak.

Tudja, miről beszél, hiszen hazáján kívül több amerikai egyetemen is oktat, így első kézből értesülhet a szólásszabadság és a jobboldal elleni durva támadásokról.

A téma természetesen a liberális fölény megtörése volt. A gondolatai alapján arra a következtetésre jutottam, hogy hiteltelenek azok a névleg konzervatív pártok, amelyek belesimulnak a liberális rendbe és nem képviselik az elveiket.

Nem a dogmatikusan konzervatív gondolkodás hiányzik, hiszen a dogmák nem a politikába valók, ezt a történelem sokszor megtanította nekünk. Annál inkább szükség lenne azonban arra, hogy a jobboldali pártok politikájának markánsan konzervatív vezérfonala legyen.

Hazony a Konzervatív demokrácia című tanulmányában arról ír, hogy van egy hatalmas, alapvető eltérés a konzervativizmus és minden más ideológia (különösen a liberalizmus, a marxizmus és a fasizmus) között.

Ez a különbség nem más, mint annak az elfogadása, hogy minden országnak, minden nemzetnek megvannak a saját hagyományai. És valóban: minden országban mást jelent konzervatívnak lenni, hiszen minden országban mások a konzervativizmus által megőrzendőnek tartott hagyományok.

Eközben a liberálisok, marxisták és fasiszták a világ minden pontján ugyanazt képviselik, és mindenhol ugyanazt az egy kaptafára készült megoldást akarják erőltetni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan elemei a konzervativizmusnak, amelyeket általánosan minden konzervatív képvisel, de e gondolkodás alapja mégis az egyes nemzeti kultúrák, hagyományok tiszteletben tartására épül.

Az egyik leghatékonyabban elterjesztett liberális dogma az értéksemleges állam koncepciója. Ezt azt jelenti, hogy az állam minden nézetet egyformán kezel, és semmilyen módon nem védi az adott ország hagyományait. Mindez persze elsőre jól hangzik, hiszen miért is ne lehetne engedni, hogy mindenki képviselje, amiben hisz?

Ha csak ennyi lenne a kérdés, nem is lenne gond. Az értéksemleges állam azonban hazugság, nem létezik. Ezen álarc mögé bújva a progresszív elit a liberális államot építi fel, amely nem a különböző gondolatok megtűrésére, hanem a liberális ideológia előnyben részesítésére épül. Mostanában egyre nyíltabban vállalják is ezt, hiszen azt állítják: a demokrácia szükségszerűen liberális.

Megpróbálják tehát kirekeszteni a demokratikus államból a jobboldaliakat, illetve mindenkit, aki nem liberális. Ez bizony messze áll az értéksemlegességtől, azonban önmagában nem ez a baj.

Egy konzervatívnak sem az értéksemlegességre kell törekednie, hanem a liberális állam helyett, a liberális keretek közül kitörve a konzervatív államot vagy, ahogy Hazony fogalmazott, a konzervatív demokráciát kell megteremtenie.

A magyar kormány és az Országgyűlés éppen ezt teszi: az alaptörvény nyíltan szakít az értéksemlegesség hazug délibábjával, és bátran, őszintén kiáll a magyar nemzet keresztény kultúrája, közös hagyományaink mellett. A keresztény kultúra védelme áll a kormány politikájának középpontjában: ezért védi meg az országot a bevándorlók özönétől, ezért támogatja a családokat és ezért történtek reformok az oktatásban is.

Erre a határozott politikára szükség is van: a progresszívek ugyanis nem állnak le, mindig többet akarnak. Bizony nincs helye kompromisszumnak azokkal, akik dogmatikusan képviselik például a genderőrületet, hiszen minden kisebb engedmény után többet követelnek. Megfigyelhető, hogy az elmúlt hónapokban hazánkban is egyre hangsúlyosabban jelent meg a „transzneműek” témája.

A liberális média több cikkben is úgy mutatta be ezt a kérdést, mintha az egyik legfontosabb megoldatlan probléma lenne a „transzneműek” jogainak biztosítása. Egyes szélsőségesek azonban új ötlettel álltak elő: a bizonytalan fiatalokat ezentúl nevezzük transzneműnek, és ne a nemük szerinti identitásuk megerősítésén, hanem az „átmeneti identitásuk” konzerválásán dolgozzanak az orvosok.

Persze szerintük nem csak kamaszkorban lehet transznemű valaki, sokszor kisgyerekeket vagy idősebbeket próbálnak férfiból nővé vagy épp fordítva átalakítani.

Ahogy Hazony is fogalmazott, ki kell állnunk a konzervatív értékek mellett, ami Magyarországon a keresztény kultúrához való ragaszkodást jelenti. Ez nem a kötelező templomba járás, nem is az államvallás bevezetése.

Csupán annyiról van szó, hogy az állam bátorítja a hagyományos értékek érvényre jutását, és a saját döntéseiben elsősorban a keresztény szempontokat veszi számításba. Ha nem így jár el, akkor a liberalizmus győz, ami nem baj akkor, ha az ember liberális.

Konzervatívként azonban a konzervativizmus győzelméért kell dolgoznunk. Nem a dogma, hanem a nemzet és annak tagjai érdekében. A normalitás, a teremtett világ védelmében.

A szerző az Alapjogokért Központ munkatársa