Kormányfői kórházvizitek

Az ellenzék olyan kérdésekben osztja az észt, amelyekben sokszor megbukott, méghozzá csúnyán.

– Orbán Viktor egyszemélyes száguldó ellenőrként rohangál végig az országon, ahelyett, hogy ülne és körmölne. Neki nem az a dolga, hogy bemenjen különböző kórházakba, zavarja ott a gyógyító tevékenységet – ezeket a DK-s Vadai Ágnes mondta az egyik televízióban. De miért is baj, hogy a miniszterelnök a kórházakat járja? Hiszen a „körmölés” – ahogy Vadai fogalmaz – folyamatos: az elsők között hozták meg az egészség- és gazdaságvédelmi intézkedéseket, naponta jelentenek be újabb és újabb könnyítéseket, hogy a lehetőségek keretein belül segítsék a rászorulókat, és életben tartsák a gazdaságot. Nem megszorításokkal operálnak, mint ahogy a baloldali kormányok tették például a 2008-as válság idején, bár eleinte azt mondogatták, hogy nem lesz baj, „minket csak a válság szele fog érinteni”, és legyintettek. Ám a legatyásított, gyenge lábakon álló magyar gazdaság és ország végül elbukott. Azután 25 milliárd dolláros keretösszegben eladósították az országot.

A balos feketelevesből minden magyar ember szép nagy kanállal merhetett, mert az az egész gazdaságot és társadalmat megrázta. A kormányfői pozíciót és a megszorítások stafétabotját a bukott miniszterelnöktől Bajnai Gordon vette át. Csak néhány kiragadott példa az intézkedéseikből: csökkentették a táppénzt, befagyasztották a családi pótlékot, megrövidítették a gyes és a gyed idejét, kivégezték a lakástámogatási rendszert, fokozatosan kivezették a gázár- és távhő-kompenzációt. És elvették a 13. havi nyugdíjat!

Az Orbán-kormány sokat szidott unortodox lépései viszont a szakadék széléről rántották vissza Magyarországot. Emlékeznek még, hogy a görögökkel együtt emlegettek minket, mint a sor végén kullogókat? Aztán a gazdaságpolitikai lépések és a fegyelmezett pénzügypolitika révén utolsókból dobogósok lettünk, sok tekintetben elsők. Megszorítások nélkül úgy, hogy közben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a munkahely- és az otthonteremtés, a család- és a nemzetpolitika, hogy csak néhány fontos területet emeljek ki.

No de miért ne kereshetne fel kórházakat a miniszterelnök? Ez olyan, mint amikor egy új termék gyártásindításakor a cégvezető lemegy a műhelybe. Az ott dolgozók ezt pozitívumként szokták felfogni, ráadásul nyomatékosan érzik a feladat súlyát, személyes szerepük fontosságát. Persze a kormányfők is emberek, másként élik meg a kríziseket: 2006. augusztus 20-án hatalmas vihar csapott le az országra. Gyurcsány és kormánya a riasztás ellenére sem mondta le az állami tűzijáték megrendezését, mire a katasztrófában több ember meghalt, rengetegen megsérültek. Teljesen természetesnek vettem volna, ha Gyurcsány megjelenik a helyszínen. Nem tette. Ugye az nem lehetséges, hogy ne tájékoztatták volna? Ha így volt, az nagy baj, ha pedig tájékoztatták, és mégsem tett semmit, az égbekiáltó bűn. Végül nem lett politikai felelőse a tragédiának. Az áldozatok hozzátartozóinak pedig végül az Orbán-kabinet fizetett kártérítést.

Mindenki emlékszik a 2010. október 4-i ipari katasztrófára, amikor a Mal Zrt. tározójából kiömlő vörösiszap három települést öntött el, Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt: tíz ember meghalt, százötvenen megsérültek, több száz ház lakhatatlanná vált. Orbán Viktor akkor is a helyszínre látogatott, és ígéretet tett az újjáépítésre, amit le is vezényelt. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogyha baloldali kormány van hatalmon – főleg, ha Gyurcsány –, akkor a „csináljuk meg!”-en túl mi is történt volna: a mérnökök még mindig a házak alapraj­zait skiccelnék.

Emlékezhetünk a 2013-as árvízre is, amit a szakemberek az évszázad árvizének tartottak. Nos, akkor is gumicsizmát húzott Orbán, kapott is hideget-meleget érte balról. De láss csodát: egyetlen emberéletbe sem került a katasztrófa, ha jól emlékszem, még egy sufnit sem vitt el a víz. E kronológia alapján jó előjel, ha Orbán Viktor az egészségügyi intézményeket látogatja. Például a kiskunhalasi járványkórházat, amelyet két és fél hét alatt (!) építettek fel. Az ellenzéknek semmi sem drága: most jönnek elő az egészségügyi dolgozók bérének megduplázási ötletével, ami finoman fogalmazva nem igazán elegáns. Félreértés ne essék, köszönet és hála az orvosoknak, az ápolóknak, és a bérüket valóban tovább kell emelni – ha majd egyszer véget ér ez az őrület. Beszédes, hogy ők most mégsem állnak elő bérfejlesztési igénnyel, hanem teszik értünk a dolgukat.

A DK alelnöke azért is könnyeket ejtett a műsorban, mert szerinte nincs elég maszk. Ha nemcsak nézné, de hallaná is az operatív törzs vagy a külgazdasági és külügyminiszter bejelentéseit, esetleg a valóságról is beszámoló híradásokat is hallgatna, akkor tudhatná, hogy folyamatosan érkeznek a szállítmányok. Nem az általuk hőn áhított Euró­pai Egyesült Államok fővárosából, Brüsszelből, hanem Kínából. Ennyit a keleti nyitás fontosságáról és sikeréről. Mindezt diplomáciai eszközökkel éri el a magyar kormány, olyan időszakban, amikor amúgy szabad rablás folyik az egészségügyi és higié­niás eszközök globális kereskedelmében. Volt rá példa, hogy egy állam által megvásárolt lélegeztetőkészülékeket egy ázsiai ország repterén éppen pakolták egy repülő gyomrába, amikor megjelentek egy másik állam ügynökei, és háromszoros árért átpakoltatták saját gépükbe a szállítmányt.

Vadai a stúdióbeszélgetésben az egyenruhásokat is megtalálta. Bár elmondása szerint nagy tisztelettel viseltet irántuk, mégis zavarja, hogy a tájékoztatókon több egyenruhást lát, mint fehér köpenyest. Ő a honvédelmi és rendészeti bizottság alelnöke, tehát pontosan tudja, hogy részben miért egyenruhások tájékoztatnak és felelnek a kérdésekre. Ha tudja, és ennek ellenére ezt mondja, akkor az minősíti őt, ha nem tudja, akkor pedig az.

A katonák egyébként kiveszik a részüket a védekezésből. Nagy szerencse, hogy nem a baloldal van hatalmon, mert akkor nem lenne kit kivezényelni a határra, a gátakra vagy bevetni a Covid-19 elleni védekezésben. A baloldali-liberális kormányok a regnálásuk alatt ugyanis lefegyverezték a Magyar Honvédséget: szélnek eresztették a katonákat, felszámolták a laktanyákat, elkótyavetyélték a hadieszközöket. 2010-re tizenhét (!) tartalékos katonánk maradt, ma kilencezren vannak, és az évtized végére húszezer fő a cél. A hivatásos állomány létszámát pedig harmincezerre tervezik emelni, miközben a Zrínyi 2026 programra 3500 milliárd forint jut.

Nem az a baj, hogy az ellenzéknek más a véleménye, hanem az, hogy jelen helyzetben is minden eszközzel gáncsolja a kormányzati döntéseket, valamint olyan kérdésekben osztja az észt, amelyekben sokszor megbukott, méghozzá csúnyán. Hogy a kormányfő meglátogat-e egy újabb kórházat vagy sem, az pedig az ő döntése. Én mindenesetre várom.

A szerző újságíró