Lajos a rengetegben

– Elvtárs, segítsd a lebukottakat! – buggyant föl a bűnpártoló mozgalmi parancs Kunhalmi Ágnes hangján Kóros Lajos KISZ-es és MSZMP-s múltjából.

– Gyerünk, Lajos, ez a harc lesz a végső! – biztatta magát a nagy fejű munkásőr-karikatúra, azzal hatalmasra tátotta száját, és bevágtatott az előtte ágaskodó bizarr erdőbe. Férfiasan loholt, akárcsak Gurmai Zita italbolti sprinter. Hátulról már meg se lehetett különböztetni a tájtól, csak időnkénti felhorkanásai jelezték, hogy maga Kóros Lajos szeli át a vadont.

A holdvilágképű rémhírgyártó rutinosan galoppozott a sűrűben. Jóleső érzés volt ez neki. Nem először csörtetett a dorongok és fütykösök rengetegében. Otthon érezte itt magát. Tulajdonképpen soha életében nem is ismert más közeget, ezért kósza gondolatként sem suhant át meglehetős fején, hogy életmódja természetellenes.

Így történhetett meg, hogy Kóros Lajost egyáltalán nem zavarta a valóság, sem a becsület. Ebből kifolyólag időnként ellenállhatatlan szükségét érezte, hogy fenyegetőzzön, például minisztériumok felgyújtását helyezze kilátásba vagy uszításnak minősítse a gyöngyöspatai cigányok képzésének szorgalmazását. – Semmik vagyunk, s minden leszünk – zakatolt fejében a dallam.

Ebből fakadóan minden szomorú reggelen arra ébredt, hogy muszáj hazudnia valamit. „Bagoly kellett, kellett…”, ragadta el hasonlóan a leküzdhetetlen pszichopata vágy Csáth Géza Anyagyilkosság című novellájának Witman fiúit.

És mivel a hasonló a hasonlót vonzza, rátalált egy másik kóros hazudozóra, Németh Athinára, aki – bár egészségügyet közelről soha nem látott – magát mentőtisztnek kiadva a kórházakból elzavart és ezért elhunyt betegekről kitalált rémhírekkel riogatta a közvéleményt egy amatőr kisfilmben. A mesemondó és a kipróbált rendező percek alatt lebukott, de ez nem vette el Kóros Lajos kedvét az életvitelszerű hazudozástól.

– Föl, föl, te éhes proletár! – kurjantott bele a sötétbe, és rutinos, gyors mozdulatokkal percek alatt összetákolt egy sohasem létezett statisztikát, ami szerint a koronavírus vezető halálozási ok; apró szépséghiba, hogy a feldúlt bolsevik nagy lendületében a 2016-os adatok között matatott, ami azonnal közröhej tárgyává is tette, lévén négy évvel ezelőtt még nem volt 2020-as koronavírus-járvány.

A lebukás ezúttal is gyors volt, minek következtében a saját alombéliek is egyre többen, egyre hangosabban és egyre határozottabban javasoltak neki úti célt, tudniillik hogy hová menjen nagy sebességgel. Kóros Lajost azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy elmenjen a neki rendelt helyre.

– Elvtárs, segítsd a lebukottakat! – buggyant föl a bűnpártoló mozgalmi parancs Kunhalmi Ágnes hangján Kóros Lajos KISZ-es és MSZMP-s múltjából, egyben reménytelen jelenéből és jövőjéből is. Ez elszánttá tette. Már tudjuk, hogy soha nem fogja feladni. Számára nincs visszaút. Kapkodja a levegőt, el-elbotlik, de nincs kegyelem, hiába hahotázik rajta a világ, ő vihar tépte, koszlott vörös zászlócskáját görcsösen markolva tátott szájjal fut, rohan körbe-körbe a dorongok és fütykösök között, miközben újabb hazugságon töri a fejét.

A szerző újságíró