Már nincs szent hely

Rablás a templomban, síri csönd a médiában.

Forrás: belgradeforme.com

Szerbiában újabb vörös vonalat léptek át a migránsok. Ahogy arról a nova.rs tudósít, ketten, fiatalok, „bátrak“ betértek a Belgrád központjában lévő Alekszandar Nevszki templomba, természetesen nem imára. Bizonyára kitalálják, mi okból jártak ott, hisz sejtik, hogy nem is adakozni szerettek volna a szegényekért, vagy éppen a pünkösd vasárnapot, a Szentlélek eljövetelét ünnepelni. Ellenkezőleg, értékeket, pénzt és mobiltelefonokat lopni, főként idősektől, gátlástalanul, mindenki szeme láttára. Egyik nyugdíjas hívőnek például a táskáját vitték el, amelyikben a röviddel azelőtt felvett nyugdíja volt.

A két istentelen betolakodó közül az egyiket a hívőknek sikerült legyűrniük, a másik azonban elmenekült, de hála a pap gyors reakciójának, aki értesítette a rendőrséget, őt is elfogták.

A hírt közlő nova.rs cikke alatt sorjáznak a nem kimondottan migránspárti bejegyzések, amelyek legtöbbje a kialakult helyzet miatti elkeseredettséget tükrözi. Íme, egy a sok közül: „Úgy látom, minden nap történnie kellene egy ilyen esetnek, hogy végre felébredjünk…“ – amiben talán még igaza is lehetne a bejegyzőnek, ha nem ez volna déli szomszédainknál a valóság, az, hogy lassan valóban minden nap történik olyan agresszió Szerbia területén, amelyet migránsok egyénileg vagy hordába verődve követnek el.

A fenti csak egy, a hódítók mindennapjait bemutató eset, amiben nem is az a szomorú, hogy megtörtént, és talán már az sem meglepő, hogy egy templomban a hívőkre rontottak rá, hiszen láttunk, hallottunk már ennél cifrábbat, igaz, kissé távolabbról. Néhány ezer kilométerre keletre a nem muszlim vallásúaknak továbbra is, nap mint nap az életükért küzdenek. De nyugatabbra tekintve is a legkisebb gond az, hogy kereszteket szerelnek le önként a keresztény gyökerűek, nehogy sértsék az új hódítók érzékenységét. Mindez nem újság, egyhangúan lapozunk tovább egy ilyen hír láttán, kapcsolunk tovább, ha szól róla a tévé.

De tegyük fel a kérdést, ez az eset más-e? Nekünk más-e? Más-e az, ha már Nándorfehérvárat veszi be ismét, vagy a határmenti, magyarnak lassan sajnos csak nevében nevezhető falvakat semmisíti meg az iszlám? Más-e az, ha már délvidéki magyar udvarokban sétálnak, erőszakoskodnak, fenyegetőznek a jövevények, ha lerabolják a termést?

Nagyon más! Más még akkor is, ha ingerküszöbünk megváltozott. És más, mert alig tudunk róla, mert újságírók többsége hallgat. Tudósítanak Amerikából, ha Trump haját megfújja a szél, tudjuk, mi történik Moszkvában és Berlinben, Kim Dzsong Unról is ismert még azt is, ha két hete nem tüsszentett.

Ami szomszédunkban történik, az viszont mintha tabunak számítana. A migránsok egy-egy erőszakos cselekedete – pedig naponta megtörténik – már-már alig kap publicitást. Ez azért kimondottan vészjósló, mert az európai népek, nemzetek, közösségek, elveszítették egészséges önvédelmi reflexeiket, ami most talán a legsúlyosabb következményekkel Európa előszobájában, a Balkánon fenyeget. Mert mi történt egykoron, amikor még a harmadik faluban járt ember világlátottnak számított? Ha egy bálba a szomszéd falu legényei leánynézőbe jöttek, s vették a bátorságot, hogy ennek tanújelét is adják, őket a helybéli legények úgy verték ki a határba, hogy máskor ne legyen kedvük nézelődni. És, ha így történt, egy ideig nem is jöttek!

Ennek fényében igen érdekes a nyilvánosságra került adat, amely szerint csak az elmúlt héten(!) egy falunyi betolakodót kapcsoltak le biztonsági szerveink itt, Magyarország területén.