1944. március 19-én esős vasárnap virradt Magyarországra. A második világháború utolsó előtti évében járunk; a többség reményeire igaz lehetett, amiről Abád Ervin esztéta írt emlékiratában: „A nehezén már túl vagyunk.” A lakosság éppen lezárta a március 15-i ünnepeket, és Kossuth Lajos halálának évfordulóját készült megülni 20-án. Nagyszabású rendezvényeket szerveztek; Horthy Miklós kormányzónak például honvéddíszzászlóalj kíséretében kellett volna koszorúznia a Parlament előtt, míg Kállay Miklós miniszterelnök nagy beszédre készült, amelyben hazánk szuverenitása mellett kívánt hitet tenni.
H. G. Wells nem ilyen unióra gondolt
Az Európai Egyesült Államok hagymázas vízióját kergető politikusok egymásra licitálnak a háborús uszításban.