Politikai infantilizmus Strasbourgban

A néppárt centrista rókáinak bizonyára imponál a liberális centrista fruska hozsannája, de az most az ő szorult helyzetükben úgy hiá­nyozhatott nekik, mint púp a hátukra.

Strasbourg, 2019. július 16. Cseh Katalin, a Momentum képviselõje az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén Strasbourgban 2019. július 16-án. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Donáth Anna, a Momentum európai parlamenti képviselője azzal próbálta megcáfolni Orbán Viktor kijelentését, miszerint „egyértelmű kapcsolat van az illegális migráció és a koronavírusjárvány között”, hogy Magyarországon „nem a koronavírus és az illegális migráció között, hanem a koronavírus és a lezüllesztett egészségügy között van kapcsolat”.

Donáth egy szövegértést vizsgáló iskolai kompetenciamérésen rosszul teljesítene. A kormányfő ugyanis egyáltalán nem arról beszélt, hogy Magyarországon Iránból illegálisan bevándorlók miatt jelent volna meg a koronavírus, hanem azzal érvelt, amit Donáth elhallgatott, hogy „számos bevándorló Iránból vagy Iránon keresztül érkezik, amely a fertőzés egyik gócpontja”.

Magyarán a kapcsolat az, ami józan ésszel belátható, de amit Donáth nem képes megérteni, hogy azok az illegális migránsok, akik Iránból, az egyik gócpontból érkeznek, potenciális veszélyt jelentenek Európára. Ennek belátásához legalább annyit illene tudni, hogy sok ország van, ahová az Iránból legálisan beutazók hordták magukkal a vírust, ezért megszakították a légi közlekedést Iránnal, beutazási tilalmat rendeltek el onnan vagy éppen lezárták az Iránnál közös határt.

Donáth szociális kompetenciájával is nagy baj van, de nemcsak azért, mert az illegális migrációban Orbántól függetlenül nem lát járványügyi fenyegetést, hanem azért is, mert ezek szerint a humanitárius szervezetek által évek óta hangoztatott ténnyel sem mer szembenézni: a nagyon rossz egészségi állapotuk és az ellátás hiánya miatt a migránsok és a menekülttáborok lakói fokozottabban vannak kitéve betegségeknek és járványoknak. A nagy kérdés tehát az, hogy a liberális képviselő lát-e járványügyi problémát abban, ha Európa határai megnyílnának a migránsok tíz- és százezrei előtt.

A gyermekkori kompetenciahiányok, ha megmaradnak, megágyaznak a felnőttkori politikai infantilizmusnak, amelynek egy más változatát Cseh Katalin, a Momentum másik európai parlamenti képviselője mutatta be: nyílt levélben kérte a jobbközép Európai Néppártot (EPP), hogy zárja ki soraiból Orbán Viktort.

Akciója nem mindennapi, mert a Momentum az Újítsuk meg Európát nevű rivális liberális frakció tagja, ezért a levél nyílt beavatkozás egy másik pártcsoport belügyeibe. A stilárisan egyébként jól megkomponált levél címe infantilis: „Kedves EPP: kérem, kérem, zárják ki Orbánt.” A szóismétlés inkább hangzik úgy, mintha azt írná magyarul, hogy „légyszi, légyszi”.

A gyerekes, komoly politikushoz méltatlan esdeklés még az Orbán-ellenes néppártiaknak is kínos lehet: egy személyt, Orbán Viktort nem tudnak kizárni, mert a néppártnak csak tagpártjai vannak. Cseh ráadásul rá is erősít a politikai naiva szerepére annak hangsúlyozásával, hogy ő újdonász, aki első ciklusát tölti a parlamentben, de amióta először betette a lábát az épületbe, csodálja az ott uralkodó tiszteletteljes, centrista és konszenzuskereső kultúrát.

Cseh vagy túl sokat hallgatta a Vidéki lány vagyok című klasszikust Eszményi Viktóriától („Egy lány vagyok csupán a sok közül / Ki vidékről a városba került”), vagy totális hatása alá került szerénységének, aki ötszörös világbajnokként az amerikai kosárzsenit, LeBron Jamest az alábbi szövegű transzparenssel lepte meg a pálya széléről: „LeBron! Én csak egy lány vagyok Bajáról, Magyarországról, nem is kellene itt lennem! Te inspirálsz engem! Köszönöm!” Cseh Katalintól a Fidesz gyermekded mószerolása sem áll távol: egy budapesti fórumuk során egy erkélyről palackkal dobták meg őket Orbán Viktor erőszakra ösztönző gyűlöletbeszédének hatására.

Cseh ezzel a Momentum hazai harci módszerét importálja Strasbourgba; bárki elmebajos tesz valamit, annak konkréten és személy szerint Orbán Viktor az oka. A Momentum még arra is képes volt, hogy a magyargyűlölő román ultranacionalisták úzvölgyi őrjöngését is rálőcsölje: „A magyar kormány már Európa más országainak közéletét is mérgezi, leckét adva uszító nacionalizmusból.” És most képzeljük el, amint Cseh Katalinnak a szélsőbaloldali Judith Sargentini és Daniel Cohn-Bendit által jó ideje trenírozott mérsékelt konzervatív barátainál a palackdobálás miatt telik be a pohár.

A néppárt centrista rókáinak bizonyára imponál a liberális centrista fruska hozsannája, de az most az ő szorult helyzetükben úgy hiá­nyozhatott nekik, mint púp a hátukra. Cseh Katalin ugyanis úgy szólt róluk, mintha a néppárt politikailag és ideológiailag egy homogén centrista egységet képezne, és csak az lenne a baj, hogy akaratgyengék Orbán Viktor kizárásához, ezért egy fiatal és romlatlan liberálisnak kell homlokcsókkal politikai ihletet plántálni beléjük.

A néppárt azonban nem csak centristákból és Orbán Viktorból áll, és Orbán éppen a tagolt és megosztott néppártnak írt memorandumot, amelyben pont azt a problémát helyezte a középpontba, amit Cseh a rivális pozíciójában magától értetődőnek tekint: „Politikai ellenfeleinkkel szemben nem kínálunk vonzó alternatívát, az ő témáikat és az ő álláspontjaikat tekintjük viszonyítási pontnak. Egy centrista, a keresztény jobboldalról baloldali irányba csúszó pártszövetség lettünk. A választók szemében lassan megkülönböztethetetlenné válunk a liberális, zöld, szocialista baloldaltól. Olyan benyomást keltünk, mintha a kormányzatokban való részvételt szolgáló kompromisszumok váltak volna politikánk lényegévé.”

Cseh Katalin személyében liberális elefántbébi tört be a néppárti porcelánboltba, mert nem képes felfogni, hogy a centristáknak már nem Orbán Viktor kizárása a fő probléma, hanem az, hogy már alig tudják védeni az Orbán által markánsan bírált politikai irányvonalukat. De lehet, hogy Cseh álnaiv politikai altruizmusa mögött a néppárt feldarabolódásának politikai érdeke húzódik meg: a meglévő ellentétek mélyítésével akar éket verni a néppártba.

Cseh a szélsőjobboldaliak közé sorolta Matteo Salvinit, csakhogy ő a néppártban befolyásos Silvio Berlusconi szövetségese, akit Berlusconi jobbközép politikusnak tart, és felvetette, hogy Salvini pártját fel kellene venni a néppártba. Cseh nem említette azokat a néppártiakat, akik egyetértenek a Fidesszel vagy legalábbis nem akarják kizárni a pártot. De mivel egészen véletlenül Donáth Anna is a néppárt „belső ellenfelének” titulálta a Fideszt nemrég, úgy lenne logikus, hogy őket is zárják ki.

Cseh akár lobbizhatna a Momentum szövetségesének, a Jobbiknak, hogy a néppárt vegye fel a szélsőjobboldali Fidesz helyébe, mert a Jobbik saját szélsőségeseinek kizárásával már maximálisan bizonyította centrista konszenzuskészségét. A Momentum két progresszív képviselője még a negyedikes történelemkönyvből is felolvashat a néppárt centristáinak arról, hogy a magyar progressziónak hogyan sikerült a kisgazdapártot megtisztíttatnia minden jobboldalitól és konzervatívtól 1949 előtt, a köztársaság és a demokrácia megmentése érdekében.

A szerző politológus