Politikai pedofília és klímavédelem

A zöldekre állítólag a nyugati középosztály diplomás választópolgárai szavaztak. A szellemi visszafejlődés sajátos megnyilvánulásaként.

A klímaváltozásról, leánykori nevén a globális felmelegedésről igen sok szó esett az elmúlt három-négy évtizedben. Sokan emlékeznek még azokra a környezetvédelmi világkonferenciákra, amelyeken az üvegházhatású gázok kibocsátásához köthető nemzetközi megállapodásokat éppen a legnagyobb szén-dioxid-emissziót produkáló országok nem írták alá. Sőt az előírt határokat meghaladó gyengén fejlett országok kvótáit megvásárolhatták a legjelentősebb túllépéseket elkövető gazdaságilag fejlett magállamok. Így az eladó és a vevő egyaránt megszabadult az engedélyezett szintek fölött kibocsátott mennyiségektől. Papíron. Mindezt nemzetközileg szabályozott egyezmények alapján. Az utóbbi években ezekről a kvótákról igen keveset hallottunk. A migrációs válsággal kapcsolatos kötelező, felülről nyitott, határidő nélküli és az unió országai között arányosan elosztandó bevándorlókra vonatkozó kvótákról annál inkább.

Ezért egy kicsit meglepő volt, hogy az európai parlamenti választások kampányában a régi, lassan megszűnő oldtimer szociáldemokrata és liberális pártok politikusainak zöldbe öltözött utódai egy klímaapokaliptikus víziót vázoltak fel a választópolgárok számára. A környezeti katasztrófa veszélye jóval félelemkeltőbb az Európába folyamatosan érkező migránsok áradatánál, és az átlagállampolgár igen kevés ismerettel bír a klímaváltozás okairól. Ezért sokan hajlamosak azokra szavazni, akik ennek megakadályozását ígérik. Így lehetett a közvéleményt mesterségesen megosztani két olyan kérdésben, amelyek összetartoznak egymással. Hiszen a súlyosan károsult környezet növeli és felgyorsítja a migrációs folyamatokat.

A nyugat-európai zöldpártok emblematikus figurájává vált az a Greta Thunberg, aki 2018-ban, alig tizenévesen valakiknek a sugallatára klímavédelmi mozgalmat indított, amely futótűzként terjedt a fiatalok körében. Ez a kislány már beszédet mondott az Euró­pai Parlamentben, Nobel-békedíjra is javasolták. Ehhez a politikai pedofília kategóriájába tartozó jelenséghez a fősodratú liberális elit rezzenéstelen arccal asszisztál.

Európa új liberálisai választási programjukban teljesíthetetlen követelményekkel álltak elő: alig húsz-harminc éven belül a fosszilis, tehát szén-dioxid-emisszióval járó energiaforrások felhasználásának és az atomenergia előállításának teljes leállítását, a megújuló energiaforrások – szél- és geotermikus energia – kizárólagos alkalmazását szükségleteink fedezésére. Ez utóbbiak előállítása rendkívül költséges, ideális természeti adottságokat igényel, hatékonyságuk pedig jóval gyengébb a hagyományos energiaforrásokhoz képest. A zöldekre állítólag a nyugati középosztály diplomás választópolgárai szavaztak. A szellemi visszafejlődés sajátos megnyilvánulásaként. Hogy is mondta Hofi Géza? „Ne csüggedjünk, elvtársak!”