Rasszista támadások a német statisztikákban

A német hatóságok gyakran szélsőjobboldali támadásként könyvelik el a muszlimok vagy arabok által elkövetett antiszemita támadásokat – írta a csalóka statisztika kapcsán a Neokohn.hu című hírportál.

2019. 06. 22. 8:00
null
Chemnitz, 2018. szeptember 7. Késeléses gyilkosság miatt tiltakoznak tüntetők Chemnitzben 2018. szeptember 7-én. Augusztus 26-ra virradóra egy iraki és egy szíriai bevándorló agyonszúrt egy 35 éves német férfit a szászországi városban, azóta többször tüntettek a bűncselekményt elítélők és az őket rasszistáknak megbélyegző csoportok. (MTI/EPA/Franz Fischer) Fotó: FRANZ FISCHER
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bejárta a haladó sajtót a hír, hogy Németországban a zsidók elleni támadások mögött az esetek kilencven százalékában a szélsőjobb áll. A beszámolók diadalmasan kidobolják, örömittasan eldalolják, győzedelmesen a világba, helyesebben a fideszes olvasók arcába ordítják az igazságot: lám-lám, ilyen ez a csúnya nemzetieskedés, látjátok mucsaiak, idevezet a jobboldali eszmékkel való túlzott kacérkodás, ez lesz, amikor az emberek agyát elborítja az idegengyűlölet: zsidókat támadnak meg szélsőjobboldaliak.

Ez ugye már eleve nevetésre ingereli a jobboldali sajtómunkásokat, mert ez idáig a lakájpropagandistáknak gúnyolt újságírók úgy értesültek, hogy a Soros Györgyöt ábrázoló plakátok miatt tombol Magyarországon a legsötétebb vészkorszakot idéző antiszemitizmus, mindazonáltal a legutóbbi információink szerint a fent nevezett spekuláns arcát megjelenítő fényképekből egyetlenegy sem található Angela Merkel országában, úgyhogy valami másnak kell lennie a háttérben. Arról nem is beszélve, hogy Soros Györgyön és az általa fizetett politikusokon és újságírókon kívül senki sem állította, hogy az úgynevezett Soros-plakátok akár egyetlen betűvel is a galamblelkű spekuláns származására utaltak volna. Legkevésbé a magyar kormány.

Talán még emlékeznek arra olvasóink, mikor 2015 nyarán egyre-másra érkeztek a hírek a menekültszállásokon kitört tömegverekedésekről. Szírek az afgánokkal, pakisztániak a bangladesiekkel, az irakiak meg gyakorlatilag mindenkivel összeugrottak, ha úgy érezték, sandán pislantott valaki valakire az ebédlőben. Ilyenkor aztán előkerültek az asztallábak, repültek a székek, villantak a kések, és addig tartott a bunyó, amíg meg nem jelentek a rohamrendőrök rendet tenni.

A migránsokért rajongó liberális újságírók a tömegverekedésekről szóló beszámolókat hallva azonnal elkezdték bizonygatni, hogy a szíriai polgárháború miatt olyan ingerültek, meg traumatizáltak a szegény aleppói bangladesiek, a damaszkuszi afgánokról nem is beszélve, a műszaki határzár pedig már csak hab volt a tortán, az utolsó előtti csepp a pohárban, az utolsó meg hogy a Keletinél a buta magyarok nem halal módon elkészített sertésmentes ételekkel kínálták őket. Így teljesen érthető, hogy labilis idegállapotba kerültek a Földet megkerülő menekülő menekültek.

De mindezek az ellentétek egy csapásra megszűntek, ha Izrael állam került szóba. Olyankor a muzulmán hangadók zavartalanul, a békétlenség legkisebb jele nélkül, szinte egy emberként fejezték ki abbeli véleményüket, hogy egyrészt Allah hatalmas, másrészt a zsidók keressenek másik országot maguknak, de igazából akkor valósulna meg a világbéke, ha az összes izraelita szépen eltűnne a föld színéről.

És itt érünk el a zsidókról és a szélsőjobboldaliakról szóló hírhez. Az átlagolvasónak a híradás hallatán most a bakancsban és bomberdzsekiben masírozó szkinhedek képe jelenik meg a fejé­ben. Ami, a haladó újságírók legnagyobb bánatára, olyan messze van a valóságtól, mint az a bizonyos magyar kisváros Jeruzsálemtől. Ugyanis az a helyzet, hogy Németországban a muszlimok által elkövetett antiszemita indíttatású támadásokat egész egyszerűen nem tartják nyilván. A német hatóságok gyakran szélsőjobboldali támadásként könyvelik el a muszlimok vagy arabok által elkövetett antiszemita támadásokat – írta a csalóka statisztika kapcsán a hét elején a Neokohn.hu című hírportál.

A cikk szerint e módszer miatt lehetséges, hogy a német belügyminisztérium adatai szerint az országban 2018-ban regisztrált 1800 antiszemita atrocitás kilencven százalékát a szélsőjobboldal követi el. Daniel Poensgen német kutató szerint az a probléma, hogy az antiszemitizmusról szóló hivatalos német statisztika elavult módszereket alkalmaz, amelyek hagyományosan a szélsőjobboldali antiszemitizmussal szembeni fellépésre lettek kialakítva.

Veszprémy László Bernát, a Neokohn főszerkesztő-helyettesének meglátása szerint az a gond a német kormány antiszemita támadások elkövetőit leíró rendszerével, hogy az iszlámot sehol nem említik meg, tehát egy iszlamista vagy „palesztinpárti” nézeteket valló muszlim vagy arab elkövető legalább három kategóriába kerülhet: jobboldali (nacionalista), idegen (szekuláris) vagy vallásos. Úgy látja, ennek eredménye, hogy jelenleg lényegé­ben bármilyen antiszemita támadást automatikusan a szélsőjobboldalhoz sorolnak Németországban, elsősorban a meghatározási rendszer miatt.

Ugye, hogy így már egészen más fényben látszik az alaphírünk? Annyira, hogy a független-objektív sajtó be sem számolt róla. Furcsa? Ugyan, a legkevésbé sem. Papírforma.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.