Tények, hazugságok és a nyilvánosság

A fősodratú balliberális média a hatalmi rosszallás, a nyílt zsarolás kiszolgálója.

Az elmaradó hirdetési bevételeket muszáj pótolni Fotó: MTI/Róka László

Az internet politikai fórumai, a blogok és főképp a Facebook tömeges használata jócskán megkönnyítik az álhírek (fake news), a szemérmetlen hazugságok és a kiforgatott állítások terjesztését. Méghozzá sokkal hatékonyabban, mint a nyomtatott sajtó, amit meg kell vásárolni, többnyire nem olcsón, míg a világháló néhány kattintással elérhető.

Kormányok, pártok és civilnek álcázott politikai szervezetek a lehetőségeket alaposan ki is használják. Az Egyesült Államokban régi gyakorlat, hogy kampányidőszakokban sok ezer alkalmazottat ültetnek a számítógépek elé, hogy az ellenfelet lejárató anyagokat terjesszenek. Évekig húzódó bűnügyi és jogi eljárást vont maga után állítólagos orosz hekkerek beavatkozása Donald Trump és Hillary Clinton küzdelmébe – előbbi javára –, míg kiderült, az egésznek a negyede sem valós, illetve hogy az internetes befolyásolást az összes nagyhatalom alkalmazza.

Magyarország jobbközép, nemzeti szellemű vezetése gyakorlatilag megválasztása óta támadásoknak van kitéve – de nem kizárólag ők. A közel-keleti „arab tavasz” maga is egy politikai marketingkifejezés, ugyanígy a „színes forradalmak”, amelyek kívülről-belülről megcsinált felfordulások Ukrajnában, Macedóniában, Szerbiában, Bulgáriában, tavaly Csehországban, nálunk évről évre ismétlődően, bármiféle gazdasági vagy kulturális intézkedésről van szó. Ezek legutóbbi esete a SZFE-n augusztus elején szervezett „egyetemfoglaló” tanácskozás, amely a szervezők szándéka ellenére kitudódott. Vagyis az internet bőven alkalmas a tájékoztatásra, a közönséges uszításra és az elhallgatásra is. A hamisítás a járványhelyzetet sem kíméli, beleértve a gyermeteg, könnyen leleplezhető állításokat. A lényeg a sulykolás, mindaddig, míg a hazugságra fény derül, majd jöhetnek az újabbak. Ezek Sztálin és Goebbels óta ismert módszerek, amelyek a tájékozatlanságra, illetve a felületességre, a romboló ösztönökre és az előítéletességre alapoznak.

Ezek kirívó példája a nem létező iraki tömegpusztító fegyverek legendája, amelybe Tony Blair brit miniszterelnök ugyan belebukott, de a háború addigra véget ért, több millió áldozattal. Az Egyesült Államok és a Nyugat által erőteljesen ösztönzött szíriai polgárháború halottak és menekültek százezreivel járt. Akkor kezdődött a migrációs válság, amely ugyancsak egy irányított akciósorozatnak köszönhető, miközben mindkét kontinenst egyaránt sújtja. Szervezői ennek ellenére a csillagokat is lehazudják az égről, illetve a következményeket bagatellizálják. A forrongó térségek lázadói hol forradalmárok, hol terroristák, attól függően, melyik nagyhatalom vagy multinacionális cég érdekeit szolgálják. Némely politikusok, gazdasági csúcsvezetők és zsoldos hírlapíróik az orosz–német Északi Áramlat 2 gázvezetékkel is úgy játszanak, ahogy a megrendelőik diktálják.

A YouTube, a Facebook, a Google, a Twitter és más gigafórumok akkora bejegyzés- és hírözönt generálnak, amellyel nemhogy a sajtó, de a rádió és a tévé sem vetekedhet. Csakhogy nehéz a búzát az ocsútól elválasztani, kivált, ha az olvasó híján van az elemi józanságnak és a tisztánlátásnak. Netán beidegződései rabja vagy olyannyira érzelemvezérelt, ami bármiféle mérlegelést kizár. A gyűlölködést a nemzetközi tartalomszolgáltatók mindinkább algoritmusokkal próbálják szűrni, csakhogy azok sem tévedhetetlenek. Így aztán örökös napirenden van a médiaszabadság kérdése, jó és rossz értelemben egyaránt. Az érintettek cenzúrát ordítanak, a gigacégek mosakodnak, noha elfogultságuk aligha kérdéses. A Twitter Donald Trump elnök néhány bejegyzését is törölte, azok „rasszizmusára” hivatkozva.

Vannak pusztító médiadivatok, például a #metoo-mozgalom kritikátlan támogatása, egy Greta Thunberg nevű „környezettudatos” svéd kislány egekbe emelése, az Antifa-horda és a Black Lives Matter-lázongás reklámozása. Ijesztőek, ha a tiltakozásnak kezdetben valós okai is vannak, mert egy idő után féktelen anarchiához, rágalomhadjárathoz és gyilkos indulatokhoz vezetnek. A szervezőknek nem a társadalmi egyenlőség kivívása a céljuk – maguk is tudják: az máról holnapra lehetetlen –, hanem a parttalan uszítás.

Ahol az ellenzék (demokratikus választások nyomán) kiszorul a hatalomból, minden eszközt megengedhetőnek tart. Beleértve a tények és mutatószámok meghamisítását, vonatkozzanak a kultúrára, az életszínvonalra, a munkanélküliségre, a lélegeztetőgépekre, a kórházi kapacitásokra, a védekezést szolgáló törvényekre, akármire.

Csakhogy egy idő után a visszacsapás sem várat magára. Az internet előnye a kiterjedt akciórádiusz, a gyorsaság és a lelepleződés hasonló sebessége. A közvéleményt formálni sokféleképp lehetséges, de leginkább a kezdeményezéssel, amely oda-vissza hat. Ezt nevezik a politika tematizálásának, amelyben a hazai balliberális oldal egyre gyöngébb. Merthogy az emberek még mindig inkább hisznek a saját tapasztalataiknak, mint a képernyőnek. Így aztán a fake news portálok, a módszeres félretájékoztatással és az ordas hazugságokkal tűzdelt felületek az online versenyből (is) kezdenek kiszorulni. Ugyanakkor az interneten sorra alakulnak csoportok, amelyek célja, hogy a nemzetközi és hazai politikai helyzetet színvonalas elemzésekkel, tényszerű összehasonlítással, a felmerült problémákat tartalmas válaszokkal magyarázzák. Egy ilyen (zárt) magyar csoport az Alternat, amely volt nagykövetekből, külügyi főtisztviselőkből, stratégiai és biztonságpolitikai elemzőkből áll.

Az Alternat tagjai egy tucat idegen nyelven írnak, olvasnak és beszélnek. Ez teszi lehetővé, hogy a nemzetközi sajtó hamis állításait cáfolják, azokra olvasói levelekben válaszoljanak, s ha kell, az érintett lapoknak és hírügynökségeknek cikkeket, elemzéseket fogalmazzanak. Tájékozódnak és dolgoznak, bármiféle támogatás nélkül, saját kezdeményezésük alapján. Ez tekinthető valóban civil törekvésnek, amely az objektivitás, a szakmai tapasztalat, Magyarország és a külföld alapos ismeretén alapul. Segít azoknak, akik a médiát Laokoón kígyóiként fojtogató hamis hírek özönéből próbálnak kiszabadulni. Merthogy kevesekhez jutnak el az idegen nyelvű írások, netán nem tudnak csehül, szlovákul, franciául, lengyelül, németül, olaszul, románul vagy oroszul.

Az Európai Parlament hajlamos összemosni Oroszországot az Iszlám Állammal, Magyarországot és Lengyelországot nem európai diktatúrákkal, Matteo Salvinit Mussolinivel és így tovább. Az oknyomozó írások pár évtizede még a vietnami My Lai-i mészárlást, a tömeges indiai vegyi mérgezést és a Watergate-botrányt leplezték le, de manapság politikai furkósbotként suhognak. Egy ideje a fősodratú balliberális média a hatalmi rosszallás, esetenként a nyílt zsarolás kiszolgálója. Ami nem más, mint a hidegháború folytatása, puhább, soft power eszközökkel.

Ezért érdemes sokfelé tájékozódni és fellépni a világhálóra, itthon és külföldön egyaránt. Nem lenne jó átengedni a többnyire Budapestről küldözgetett hamis szövegeket, kivált nem a bőségesen honorált, lejáratásra szánt „független” véleményeket. Valódi újságírók örülnek a civil, nem hivatalos beszámolóknak, amelyeket a személyes tapasztalat igazol. Akkor is, ha az alternatív média egyelőre inkább kísérleti terepnek tekinthető. Levelezzünk hát külhoni magyar és nem magyar barátainkkal is, hogy segítsük tisztánlátásukat, és a hazai valóságnak, nemzeti és nemzetközi céljainknak támogatókat szerezzünk!

A szerző író