Az ellentmondást azóta sem sikerült feloldani, mert hazai és külföldi piaci elemzők – még a manapság etalonnak számító londoniak – is úgy vélik, hogy indokolatlan a Standard and Poor’s lépése. A magyar államháztartási adatok a válsághoz és az uniós átlaghoz képest rendezettek, az adósságunk csökken, a költségvetési hiány is a megszabott határ alá fér. Mi végre hát a nagy aggodalom? És pont az uniós csúcstalálkozó idejére időzítve? Miután Finnország kivételével már az egész euróövezetet leminősítették az elmúlt évben, egyeseket visszaesőként többszörösen is, a történet már a szórakoztatóipari kategóriába lépett. Ide minősítették magukat a hitelminősítők. Különösen az S&P, amely nem is olyan régen még 2000 milliárd dollárral számolta el az amerikai államadósságot, és amelynek nyakába perek sokaságát akasztották a válság alatti minősíthetetlen működéséért.
Mert ugyan mihez képest romlott volna a magyar állampapírok besorolása? A gazdasági teljesítményünk zuhant volna tegnapról mára? Esetleg érkezett bármilyen új információ a magyar gazdaság állapotával kapcsolatban? Ugyan már! A leminősítés indoklásában mindössze annyi szerepel, hogy a probléma az „unortodox” gazdaságpolitika, pontosabban azok „a kivételes lépések, amelyek a pénzügyi szektort érintik”, és amelyekkel a kormány három százalék alá viszi a hiány szintjét.
Helyben vagyunk. Megkaptuk a választ a bankadó meghosszabbítására és a tranzakciós illeték emelésére. Ezért vettek el tőlünk egy pluszpontot, így kerültünk a BB+ helyett a BB kategóriába. Ami állítólag nagy csapásnak számít, de a reakciókból úgy tűnik, nem nagyon rázta meg a lakosságot, hogy néhány amerikai szerint a magyarok péntektől kevesebbet érnek. A forint sem pánikolt, és a jóslatokkal ellentétben semmiféle pénzügyi összeomlásra nem került sor. Mert ami az S&P olvasatában unortodox, vagyis a bankokra nézve kedvezőtlen gazdaságpolitika, az valójában patrióta: azaz megpróbálja a válság okozta terheket igazságosabban, a pénzügyi szektort is bevonva szétteríteni.
Magyarországra ez ugyanúgy érvényes, mint a múlt héten szintén leminősített Franciaországra. Francois Hollande azzal húzta ki a gyufát a nagy hatalmú Moody’s hitelminősítőnél, hogy van mersze válságadót kivetni a nagyvállalatokra, és nem csak a lakossággal fizettet. Az indoklás ebben az esetben is nevetséges: eszerint az egyik probléma a franciákkal, hogy „nincs központi bankjuk”. Érdekes, hogy a Moody’s-nak csak az euró bevezetése után több mint egy évtizeddel tűnt fel, hogy a közös valutát érintő monetáris politikát már régóta az Európai Központi Bank viszi, de nem ám csak a franciáknál, hanem az egész euróövezetben. Ha ez újdonság egy hitelminősítőnek, akkor ugorjanak át a tengerentúlról ide, az öreg kontinensre tájékozódni!
Az S&P hazánkat leminősítő lépése pedig valószínűleg hasonlóan szórakoztató perceket hoz majd ma az Országgyűlésben. Már látom, amint szólásra emelkedik a hajhúzós Józsa István (MSZP), hogy elmondja, lám, milyen káros a matolcsyzmus, aztán jöhet a bajuszpödrő Vágó Gábor, aki vudugazdaságpolitikázhat, végül megadhatja a kegyelemdöfést a jobbikos Volner János, hogy csak ők ismerik igazán a válságkezelés receptjét, mert a többiek csak a nemzetromboláshoz értenek.
Mondom, mulatságos lesz.
Szabó Anna
