Óvatosan jósolgatnék, hogy mi várható idén. Valószínűsíthető, hogy Orbán Viktor belátta, a migrációs tematikából már minden létező belpolitikai hasznot kifacsart, így annak napirenden tartása mellett már látszanak az új irány körvonalai. Jóléti intézkedések, béremelések, adókönnyítések, nyugdíjasoknak tett gesztusok várhatók idén is, amihez persze jól jönne a tavalyinál lényegesen nagyobb gazdasági növekedés. Az új hatalompárti média nyomása alatt álló ellenzéknek erre is tekintettel kell manővereznie, egymással a külön meccseit megvívnia, majd kihívóként fellépnie. Utóbbi esetében a kormányképesség érzete a kulcs, amit a baloldal vissza-, a Jobbik megszerezni igyekszik.
Évek óta kettősség jellemzi a társadalmat: a biztos pártválasztók körében első a Fidesz, miközben a társadalomban minimum enyhe többségben vannak a kormánnyal elégedetlenek, a bizonytalanok aránya pedig masszívan magas. Lenne tehát keresnivalója az ellenzéknek, de kereslet és kínálat sehogyan sem találkozik. Az év kérdése, hogy ebben történik-e fordulat. Visszatérve az államfő üzenetéhez, feltételezem, van kereslet a háborús lelkületű kormányzást és a mindent tagadó ellenzékiséget meghaladó, hiteles politikára.
