Mindannyian hallottunk már életünkben olyan sztorit, amelyben valakinek azt mondták: nincsen már szabad szoba, pedig akadt volna, vagy azt felelték neki – torz vigyorral az arcon –, zártkörű rendezvény van folyamatban, holott egyszerűen csak nem látták szívesen. Mindenki eldöntheti, elegánsnak tartja-e az ilyen módszert – mi a markánsan elutasító álláspontra helyezkednénk.
Trócsányi Lászlónak az Európai Parlament jogi bizottsága – amelynek elnöke (nem vicc!) egy liberális angol tanítónő – tegnap másodjára is értésére adta: a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda korábbi kormányzati megbízásai miatt összeférhetetlenség áll fent a biztosjelöltsége kapcsán, ezért nem kerülhet sor további meghallgatására.
Nincs szükség röntgenszemre, hogy átlásson ezen az ember: Trócsányit nem azért meszelték el – 12:9 arányban, politikai választóvonalak mentén –, mert ügyvédi irodája dolgozott a magyar kormánynak, hanem azért, mert Orbán Viktor embere, sőt volt igazságügy-miniszterként a kormány kulcsembere volt.
El lehetett verni rajta a port Magyarország a Brüsszelétől eltérő migrációs politikájáért, az egyes külföldi sajtótermékekben és szervezetekben internálásként beállított jogi határzárért, a magyar jogban bekövetkezett és az említett fórumokon diktatórikusként bemutatott átalakulásokért. Vagy bármiért, amit a brüsszeli tekintetes karok és rendek – élükön a jogban pallérozott angol tanítónővel – az Orbán-kormányok elmúlt kilenc éve alatt kifogásolni méltóztattak.
Mert kifogásolni persze lehet: nekünk is vannak sérelmeink az EU-val szemben, valóban voltak éles viták, sőt feloldhatatlan ellentétek Brüsszel és Magyarország között – elég csak a migrációs válságot vagy a nemzeti szuverenitást említeni. Más lapra tartozik viszont, hogy e sérelmeket egy uniós szervezet kiterjeszti-e egy biztosjelölt elbírálására is.
Mégpedig anélkül, hogy Trócsányit – mint az EU bővítéséért (értsd: a Nyugat-Balkánért) felelős biztosjelöltet – az EP külügyi bizottsága ma szakmailag meghallgathatta volna. Nem tévedhetünk nagyot, amikor azt állítjuk: egy szegedi jogászprofesszor, korábbi diplomata, kétszeres nagykövet különösebb felkészülés nélkül is többet tud a Nyugat-Balkánról, mint néhány nyugati EP-képviselő, akinek Bosznia vagy Macedónia két amőba a vaktérképen.