Csodafegyver nélkül marad az ellenzék?

Míg 2019-ben a civil szervezetek voltak a baloldali pártok trójai falovai, Talabér Krisztián politológus szerint az ellenzéknek ezúttal ilyesfajta „csodafegyver” nélkül kell abszolválnia a jövő évi önkormányzati választásokat. A Nézőpont Intézet elemzője továbbá kiemelte: hamis narratívának tartja, hogy az új jogszabályi környezet stratégiaváltásra kényszeríti a kormányellenes erőket. A módosítás kritikája sokkal inkább egy előkommunikáció, amivel egy potenciális 2024-es ellenzéki választási kudarc megmagyarázását készítik elő.

20230222 budapest fovarosi kozgyules havran zoltan magyar nmezet Fotó: Havran Zoltán

Az elmúlt évek során a baloldali pártok és az egyes civil szervezetek teljes összefonódásának lehetünk tanúi, amely további lehetőségeket, kiskapukat jelent a baloldalnak arra, hogy egy-egy civil szervezet álcája mögé bújva szerezzen szimpatizánsokat.

A Nézőpont Intézet elemzője szerint a baloldali pártok és a „civilek” együttműködése egy politikai termék, a két közösségnek azonos az identitása. Ez a fajta taktika jellemezte a 2019-es önkormányzati választásokat is, amikor a balliberális erők sok helyen a pártlogók eldobásával civil álcába bújtak. A jelöltjeik előéletét megvizsgálva azonban rendszerint kiderült, hogy valamelyik politikai szervezetnek tagjai vagy szoros kapcsolatot ápolnak velük. 

Talabér Krisztián lapunk kérdésére példaként említette Pikó Andrást, a VIII. kerület polgármesterét, aki „civil”, pártszínezet nélküli jelöltként indult Józsefvárosban, az akkori teljes baloldali politikai hálózat pedig – a Jobbik kivételével – beállt mögé. De hasonló taktikát alkalmazott az ellenzék a megyei jogú városok jelentős részében – egyebek mellett Dunaújvárosban, Egerben, Békéscsabán, Miskolcon és Salgótarjánban is –, ahol a politikusok egy újonnan létrehozott egyesület neve alatt vagy vegyítve pártlogókkal együtt indultak a helyhatósági választásokon. Szeged polgármestere, Botka László is az Összefogás Szegedért Egyesület név alatt indult, nem MSZP-s színekben. Sőt Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is többször szóvá tette, hogy a 2024-es budapesti főpolgármester-választáson le kell dobni a pártlogókat a kampányról – részletezte a politológus.

 A Nézőpont Intézet elemzője szerint az „álcivilség” egyik fő oka az volt, hogy a baloldali pártlogók 2019-re már olyan népszerűtlenek lettek, hogy a kormányellenes szavazók egy jelentős részét inkább elbizonytalanította. Így a már sokszor leszerepelt ellenzéki pártok új szavazók bevonására alkalmatlanok voltak, a siker érdekében tehát az ellenzéknek stratégiát kellett váltania. Éppen ezért egy, Nyugaton már kipróbált taktikát kezdtek hazánkban is tesztelgetni, ami 2019-ben részleges sikert hozott számukra.

Az elmúlt négy évben viszont – folytatta – rendszerint kiderültek ezekről a frissen létrehozott civil egyesületekről, hogy valójában a korábbi baloldali elit újracsomagolt változatai. A stratégiaváltás ereje 2023-ra így már elszállt, az ellenzéknek pedig ilyesfajta »csodafegyver« nélkül kell abszolválnia a jövő évi önkormányzati választásokat

 – mutatott rá. Arra, hogy befolyásolja-e az ellenzék esélyeit a választási törvény módosítása, Talabér Krisztián úgy fogalmazott: az ellenzék stratégiá­ja alapvetően az együttműködés (az erről szóló tárgyalások már hónapok óta zajlanak), amelynek formája a közös indulás, így ezen a téren a választási törvény módosítása a taktikájukon nem változtat. 

– Hamis narratívának tartom, hogy az új jogszabályi környezet stratégiaváltásra kényszeríti a kormányellenes erőket. A módosítás kritikája sokkal inkább egy előkommunikáció, amivel egy potenciális 2024-es ellenzéki választási kudarc megmagyarázását készítik elő. 

A jelenlegi közvélemény-kutatások alapján ugyanis jó esély van arra, hogy az ellenzék a 2019-es helyzethez képest jelentős pozíciókat veszít – rögzítette az elemző.

Borítókép: Pikó András (Fotó: Havran Zoltán)