Orbán Viktor és a kitartás példája

Csoda történt: a piacvezető, liberális osztrák Die Presse című újságban Orbán Viktornak igaza volt és bocsánatkérést érdemel címmel jelent meg véleménycikk Christian Ortner tollából.

Prága, 2020. március 4. Orbán Viktor miniszterelnök a visegrádi országok (V4) kormányfõi csúcstalálkozóján tartott sajtótájékoztatón a prágai Straka Akadémián 2020. március 4-én. MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt

Az írás fő tétele: a 2015-ös magyar migrációs politikát bíráló nyugat-európai politikusoknak ideje volna bocsánatot kérniük Orbán Viktor miniszterelnöktől. Különösen Werner Faymann akkori osztrák kancellárnak, aki a magyar kormányt a Hitler-rezsimhez hasonlította a kerítés építése és a migránskérdés kezelése miatt, illetve Angela Merkelnek, aki ma már a külső határok védelme érdekében lép fel, de annak idején, amikor Orbán ugyanerről beszélt, arrogánsan leszólta és elutasította.

Természetesen örülnünk kell ennek, hiszen a közmondás szerint jobb későn, mint soha, s elégtételnek is tekintheti az Orbán-kormány és személy szerint a miniszterelnök ezt a cikket, azzal együtt, hogy az igazi elégtétel mégiscsak az lenne, amit a cikk írója is hangsúlyoz: a nyugati fősodratú politikusoknak, s az unió akkori – és részben mai – vezetőinek kellene egyértelművé tenniük, hogy amit ma tesznek és cselekednek, az már, ha még mindig lassan és akadozva is, de az Orbán-kormány kezdettől következetes, migrációt megállítani akaró politikáját követi.

Természetesen ne legyünk naivak, és ne gondoljuk azt, hogy mondjuk Frans Timmermans bizottsági alelnök vagy Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter, a zöldek, a liberálisok és a szocialisták, valamint a CDU liberálisai ne akarna továbbra is visszatérni a bevándorolásbarát, migránssimogató irányzathoz, s ne lenne továbbra is aktív az unióba már nagyon mélyen beivódott Soros-hálózat. Vagyis a migrációval kapcsolatos törésvonal mentén zajlik tovább a küzdelem az unión belül, de az kétségtelen, hogy egy lassú elmozdulás mégis megfigyelhető, különösen a görög határ menti válság következtében.

Mégis, mi lehet a tanulsága számunkra a Die Presse – mondjuk így – áttörést mutató cikkének?

Szerintem egyetlen nagyon fontos dolgot kell kiemelnünk, s ez elsősorban az emberi tartásra vonatkozik.

Orbán Viktor személyesen és a kormánya példát mutatott: a következetesség és a bátorság példáját, ami modellül szolgálhat minden, magát nemzetinek, kereszténynek, konzervatívnak tartó embernek. A miniszterelnök ugyanis már 2015 tavaszán eldöntötte, hogy a migrációtól meg kell védeni Európát és Magyarországot, mert az iszlám betelepedése a földrészünkre egyet jelent Európa végével. Ebben a célban eltökélt maradt akkor is, amikor mindenhonnan támadták az unión belül és kívül is az úgynevezett fősodratú, globalista és liberális körök, politikusoktól a médián keresztül a Soros-hálózatig.

Egy időben valóban fennállt annak a veszélye, hogy teljesen elszigetelődünk az unióban, mert eleinte bizony még az egyébként velünk egyetértő politikusok sem mertek támogató nyilatkozatokat tenni, félve a globalisták retorzióitól. Egy ideig egyedül álltunk a vártán, védve határainkat, tűrve az ellenünk irányuló kőkemény kritikákat, eljárásokat, megbélyegzéseket. Azután, kitartásunknak köszönhetően, a V4-ek határozottan mellénk álltak, majd később mások is, de ezt éppen azért merték megtenni, mert mi egyetlen pillanatig sem adtuk fel, s modellt adtunk a többi nemzetnek, hogy így is lehet.

Hogy is mondta Winston Churchill? „Soha, soha, soha ne add fel!” (Never, never, never give up)! Ezt tettük, illetve ezt tette az Orbán-kormány.

És ez példaértékű azoknak, akik ugyan nemzeti és konzervatív értékrendet vallanak, de még mindig félnek a globalista-liberális fősodortól, még mindig tartanak attól, hogy „ők ülnek a zsűriben”, ők osztják a pénzt, valójában tehát még mindig ők uralkodnak élet és halál felett. Tehát jobb, ha nem húzunk ujjat velük, végül úgyis ők győznek. Márpedig jelentem: ha az ember könnyen feladja a látszólagos túlerővel szemben a céljait, akkor nem is hitt bennük igazán.

Nagy örömmel és hangsúllyal kimondom nekik: már nem kell félni, már nem kell azt hinni, hogy még mindig a liberálisok ülnek a zsűriben. Egy rebellis ország rebellis miniszterelnöke és kormánya európai szinten mutatta meg, hogy át lehet törni a globalisták, brüsszeliták, sorosisták hálózatain, s meg lehet törni a megtörhetetlennek tűnő fölényüket.

A kormány példája legyen példa a nemzeti értékrendű egyéneknek is.