Csokonai Vitéz Mihály tehetsége már fiatalon megmutatkozott. Tanárai, pártfogói a jövő értelmiségi nagyját látták benne: nem kellett csalatkozniuk. Noha Csokonai mindösszesen 31 évet élt, a felvilágosodás kori magyar irodalom megkerülhetetlen vezéregyéniségeként tartható számon, aki nemcsak kiválóan tájékozott, hanem makacs és kitartó is volt, aki a szerény körülmények között is képes volt a legmagasabb színvonalú költeményeket létrehozni.
Apja halála után elszegényedett a családja. A gyenge fizikumú ifjú tehetség a Debreceni Református Kollégiumban tudta a tudását kibontakoztatni, ahol kortársait megszégyenítő szellemi magaslatokba emelkedett. Nyelvtudásával otthonosan tájékozódott a kor filozófiai és irodalmi irányaiban. Nemcsak ismerte, hanem alkotott is a felvilágosodás sokszínű világában.
Művelt fiatalemberré, alkotó művésszé vált.
Ezeknek az első, diákkori műveknek témái, motívumai gyakorta vissza-visszatértek az érett férfiú költészetében is.
Alig tizennyolc évesen – Homérosz költeménye alapján – megírta a Békaegérharc című művét. Nemcsak fordított, hanem valóban alkotott, újjáértelmezett. A Békaegér harc komikus részeit az akkori politikai viszonyok alapján alkotta meg. Nem sokkal később Mozart Varázsfuvolájának változatát kezdte megírni Boszorkánysíp néven.
Ekkortól datálható az is, hogy a fiatal tehetségre Kazinczy Ferenc is felfigyelt.
Versei nemcsak sokszínűek, de azok kulturális mélységei is szédítők. Egyes udvarlási motívumai a reneszánsz virágénekekig vezethetők vissza. Az életigenlés, a rokokó képhalmozásaival bámulatosan egyedivé tette a hazai szerelmi irodalom ezen ágát. Érzékenység, intimitás, szentimentalizmus köszön vissza műveiben.
Érzelemközpontúsága révén kereste a megverselhető boldogságot, de mindezek mellett a felvilágosodás súlyossága, borongóssága is érződik művein.
Filozófiai versek tucatjai vallanak a kor nagy gondolatairól, amelyeken a francia felvilágosodás vezéralakjai, Voltaire és Rousseau hatásai is visszaköszönnek.
Csokonai Vitéz Mihály tanultsága és kiművelt intellektusa ellenére sem élt példás életet, nem volt sem „mintatanuló”, sem „mintatanár”. Habár a Debreceni Református Kollégiumban mint ifjú tanár oktathatott, a különböző kisebb-nagyobb kihágások következményeit nem kerülhette el.
Miután Budán a Vérmező szélén megjelent a magyar jakobinus mozgalom tagjainak kivégzésén, Debrecenben úgy ítélték meg, hogy ez a politikai tett nem egyeztethető össze a független kollégium elvárásaival, így megváltak a fiatal költőtől.
Egy ideig Pozsonyban adott ki folyóiratot, de annak sikertelensége után továbbállt. A Somogy vármegyei Csurgón, a Református Gimnáziumban tanított pár hónapig. S noha csupán kilenc diák tanult az egész iskolában, Csokonai lelkesen vetette bele magát a munkába, tankönyveket és színdarabot írt a fiataloknak. Itt alkotta meg Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című vígjátékát, amelyet többször színpadra is állítottak.
Írásainak többségét halála után jelentették meg. A több mint kétszáz éves Csokonai-költemények némileg nyelvi nehézségeket jelentenek a ma emberének, de egyetemes üzentei kortalanok, megéri a vesződséget, hogy megismerjük egy felvilágosodás kori magyar lángelme gondolatait és érzéseit.
Borítókép: Jankó János: Csokonai a lakodalomban, 1869 (Forrás: Wikipedia.com)
