A pártvezér-politikus Gyurcsány Ferenc mellett létezik egy Parnasszusra igyekvő Gyurcsány Ferenc is. Tavaly bújt elő a habzóborászból az alanyi költő. Egyik első zsengéjében arról szavalt, hogy a DK-híveknek „dolguk” van. „Érteni, elfogadni emberi létünk egyediségét, az egyes ember megismételhetetlenségét, ezért az élet mindenekfelettiségét, küzdeni azzal, azokkal, akik ezt irgalmasság helyett az kisajátító önzés magán-, vagy közéleti útjára lépnek.” Hogy miként áll ez az irgalmasság–önzés mérkőzés, arról maga a költő-hadvezér számol be időről időre közösségi oldalán. Minap például ekképp: „Mi vigyázunk egymásra. […] Nem hagyunk egyetlen embert se hátra. […] Aki megtámad bennünket, azzal megküzdünk. […] A Demokratikus Koalíció minden magyar polgárra vigyázni fog.” Stb.

Szép gondolatok, ám a kritikus olvasó Ferenc poétán is talál fogást. „Mindenkire vigyázni akartok? Ettől tartunk – írja egyikük. – Annak idején Recsken és Hortobágyon is vigyáztatok ránk… Pár éve Feri azt ígérte, »a kóbor kutyákat befogjuk, és telepre visszük«. Na, kösz szépen…” Más azzal nincs kibékülve, hogy alkotónk munkáiban sok a „vendégszöveg”, egyik-másik szinte plágium: Ezt a »Nem hagyunk egyetlen embert se hátra« passzust Orbántól csórta Fletó; az eredeti úgy szólt: »Senkit sem hagyunk az út szélén«. Nagyon gáz. „Nekem már az a 2006-os lózung is gáz volt, amelyben így festette le magát az akkor éppen országló Láriferi: »Van egy ország. Van egy ember. Van egy program.« Évtizedekkel korábban egy másik veszélyes szélhámos már mondott valami hasonlót – Egy nép, egy birodalom, egy vezér –, annak se lett jó vége.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke (Fotó: MTI/Kovács Attila)