Én még húztam Szepesi Attila-írást. Csak úgy mondom. Jó, Kosztolányit nem, de azért mégis. Úgy hozta az élet, hogy egy nagy magyar költőt azért igen. Illetve megtehettem volna. Egyszer meg is tettem, halált megvető bátorsággal kilőttem egy kötőszavát a világűrbe, nyilván ott kering azóta is. Azért tettem, hogy pont beférjen az adott helyre az újságban. Egyébként meg sosem kellett. Mert minek. Utólag már bevallhatom, hogy a Magyar Nemzet kulturális rovatvezetőjeként gyakran el sem olvastam, hogy mit írt, csak a deszkben, amikor már felkerült a levonat a falra.
Ha háború lesz, ezekre kell felkészülnünk
A mostani EP-választások után sokan fognak visszagondolni arra, hogy 2024. június 9-én elmulasztották életük legfontosabb jó döntését meghozni.