A rendszerváltás utáni ötvenhatos megemlékezések között nem csak a 2006-os gyurcsányi vérfürdő számít rendhagyónak – Göncz Árpád 1992-es Kossuth téri „beszédét” is idesorolhatjuk. Elemezni sajnos nem áll módunkban, merthogy a szónoklat – elmaradt. Az államfő annyit nem mondott, hogy mukk.
Amikor a műsorvezető felkonferálta a köztársasági elnököt, az Országház előtti tömeg fergeteges füttykoncerttel és „Patkány! Patkány!” bekiáltásokkal válaszolt. Még akkor sem csendesedett el, amikor Göncz Árpád a mikrofonhoz lépett.
Talán tíz másodpercig állt a tömeggel szemközt, majd sarkon fordult és feldúltan távozott.
Az ország „Árpi bácsiját”, „nagypapáját” kifütyülte, lepatkányozta a megemlékező tömeg.
Az Esti Egyenleg – az SZDSZ ellenzéki híradója – úgy tálalta a történteket, hogy szervezett szkinhedcsoportok, neonáci tüntetők akadályozták meg az államfő ünnepi felszólalását. A tudósítást „szerkesztő” Bánó András buzgalmában odáig ment, hogy „részleteket” is bevágott a fütyülő, kiabáló bőrfejűekről. Mint hamarosan kiderült, nemes egyszerűséggel meghamisította az eredeti anyagot.
Arról nem esett szó, hogy Göncz Árpád ismerői, egykori ötvenhatos rabtársai patkányoztak.
