Potyó Imre: dokumentarista képet bárki tud készíteni

A Börzsöny déli oldalán húzódó Szén-patak völgye az egyik legérdekesebb területe a hegyvonulatnak. A Királyréthez közeli meder mentén a madarak már januártól fészkelődnek, a reggeli és esti órák a cinege trillázásától és a füttyöngető csuszka énekétől hangosak. Februárban a tavasz legelső hírnökeként kezdi fészkét építeni a holló is – írja a Szabad Föld.

Forrás: szabadfold.hu2021. 02. 21. 12:12
Potyó Imre természetfotós Forrás: szabadfold.hu
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Vigyázat, csúszós! Most átlépünk ezen a vizes fatörzsön a túlsó partra. Ilyenkor, télen gumicsizmában jövök ki, ha beleesnék a patakba… bár nem fordult még elő. Rengeteg képet készítek ebben a völgyben. Három őshonos rák él Magyarországon, ezek közül a folyami és a kecskerák inkább a Dunában vagy lejjebb lévő tavakban, a kövi rák viszont a szennyeződéstől mentes hegyvidéki patakok lakója – magyarázza Potyó Imre.

Körülöttünk az élő, lélegző téli erdő. Avar zajol a lábunk alatt.

– A kövi rákot sokáig figyeltem, és törtem a fejem, hogyan is lehetne megfotózni. Nem csak a patakban mozogva – felülről, abban nincs semmi különös, hiszen dokumentarista képet bárki tud készíteni. Hanem megkomponálva, amikor éjjel együtt mozognak a csillagokkal.

Többször kijöttem tökéletesíteni a témát felszereléssel. Nem ment egyik pillanatról a másikra. Végül úgy oldottam meg, hogy az objektívet akvá­riumba tettem, ami félig kilógott a patakvízből.

Sétálva tanulható a természet. Közben a fotós figyel, s ha megakad valamin a tekintete, visszatér géppel is. Egy témánál 7-8 fotósalkalom szükséges ahhoz, hogy olyan kép készüljön róla, aminél már nehezebb jobbat lőni. Sokszor elég egy kör a Királyréti tanösvényen, vagy fel a Várhegy kilátóhoz, esetleg le a föld alá, az egykori vasércbányák egyikébe – ezeken a helyszíneken kivételes együttállásokra lehet bukkanni. Példának okáért a bányában Imre újabban egy kis patkósdenevér és egy lepke, a vörös csipkésbagoly hibernálódását figyeli napok óta és jár vissza fotózni.

Csodálatos világ ez! Az, aki nem mozgolódik a természetben, a kövi rákról sem hallott. Az átlagember így van a dunavirággal is. Ennek persze az is oka, hogy példányai hosszú idő után 2012-ben jelentek meg újból Magyarországon. Azon a nyáron tömegesen rajzottak a tahi hídon.

Potyó Imre, az
Fotó: szabadfold.hu

Imre akkor az Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetben dolgozott, ahová tucatjával érkeztek a telefonok, az emberek a hidat elárasztó ismeretlen rovarokról számoltak be. A kérészek fénycsapdába kerültek, a közvilágítás áldozatai lettek. A problémát a tudósoknak sikerült orvosolniuk, ezután kezdte Imre megszállottan fotózni az apró rovarokat. Barátai épp Horvátországba mentek nyaralni, ő inkább a tahitótfalui kérészrajzást választotta. Nem bánta meg.

– Fölmentem a hídra, belekerültem egy több száz­ezres csóvába, mindenemet ellepték, lepetéztek a hajamba, objektívet kellett cserélnem, a barátom milliós új gépe megzakkant. Csak később derült ki, hogy szerencsére nem lett komoly baja. A rajzás július végétől szeptemberig tart, köszönhetően annak, hogy javult a Duna vízminősége, modernizálódtak a szennyvíztisztítók, a rovarok táplálékbázisa is diverzifikáltabb lett, felszaporodtak a különféle kovaalgák. Persze nem minden évben van nagy rajzás, a magas vízállás megzavarhatja őket.

Az erdei élménybeszámolót egy harsány tavaszi hírnök, a csuszka füttyöngetése szakítja félbe… A du­na­virágról készült sorozat mindenesetre díjat hozott. Egy orosz természetfotós-világpályázaton például első helyezést ért el, de nyert fődíjat is. A világ legjelentősebb megmérettetésén, a Wildlife Photographer of the Yea­ren pedig két dunavirágos fotója is bekerült a legjobbak közé, így Londonban, majd 60 világvárosban lettek kiállítva a képek. Ezért is fotóz! Szálljon a természet varázslata minél messzebbre – véli az alkotó.

A gödi lakhelyű fiatalember persze helyzeti előnyben van. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Királyréti Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpontban dolgozik, az ország egyik legvadregényesebb munkahelyén. A környezetkutató munkája ugyanaz, mint a hobbija: természetismereti túrákat tart, videókat, fotókat készít a nemzeti parknak, gyűjti a témákat a tematikus előadásokhoz.

Menjünk le a bányába is! – javasolja. A XVII. században komoly ércbányászat folyt a Börzsönyben, a II. világháborúig jelentős gazdasági tevékenység zajlott. Azután így maradtak ezek az aknák, amelyeket meghódítottak a denevérek, szalamandrák, lepkék. A tavalyi szezonban egy hegyi billegető költözött be a bányába, ami nagyon ritka, inkább gyökerek közé, híd alá építi a fészkét.

Beljebb pedig denevérek lógnak, telelnek hetek óta. Európában több mint ötven denevérfajt tartanak számon, ebből 28 él Magyarországon is, igazi denevér-nagyhatalom vagyunk. Közülük több mint tíz fajt mutattak ki ezekben a bányákban. Ha beljebb megyünk, 17 patkós denevér hibernálódik egymás mellett.

– Sokszor visszajöttem fotózni őket. Egyik alkalommal hosszú ideig álltam alattuk. Egyszer csak rám csöppent a pára az egyik közönséges denevérről. Mondtam magamban viccelődve, most már biztos megkaptam a veszettséget meg a koronavírust is – mentem, és lemostam a patakban, ahová meg a vaddisznók járnak. Persze nem lett bajom – mesélte nevetve Imre.

A teljes cikk ITT olvasható tovább.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.