Nagymama Ferrarival

Sokmilliárdos brókerbotrányok, maffiaügyek, korrupció, pénzmosás, terrorizmus finanszírozása, lefoglalt villák, szállodák, hajók, luxus­autók, műtárgyak, versenylovak, komplett áruraktárak, arany, gyémánt és ezermilliók kriptovalutában. E fogalmak és ügyek egytől egyig a Nemzeti Nyomozó Iroda Vagyon-visszaszerzési Hivatalához kötődnek. Tapasztalatuk, hogy a bűnözőknek sokkal jobban fáj a vagyonvesztés, mint a szabadságuk korlátozása.

Hosszú ideig az volt a szervezett bűnözés ellen küzdő rendőrnyomozók számára az elsődleges cél, hogy az ügyeket vádemelési javaslattal zárják le. A törvénytelenül szerzett vagyon elvonása, a sértettek későbbi kártalanítása az indokoltnál kevesebb figyelmet kapott. Mindez nem a rendőrök nemtörődömsége, sokkal inkább az, hogy a nyomozati szervek nem igazán voltak képesek felderíteni és lefoglalni a pénzmosással kifehérített, nemzetközi céghálók bonyolult rendszerében eltüntetett, strómanok nevére átjátszott, ilyen-olyan szigeteki offshore számlákon bújtatott bűnözői vagyonokat.

Módosult „lelkigyakorlat”

A helyzet alapjaiban változott meg akkor, amikor 2015-ben hazánk – európai uniós elvárást teljesítve – megalapította a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodáján belül a Vagyon-visszaszerzési Hivatalt (VVH). Az új szervezet működésének már a második évében 13, 2018-ban közel hét-, 2019-ben csaknem négy-, 2020-ban pedig majdnem hatmilliárd forintot szerzett vissza bűnözőktől.

– Ma már tudjuk, hogy a bűnözőknek sokkal jobban fáj a vagyonvesztés, mint az esetleges szabadságvesztés, különösen ha szabadlábra kerülve nem élvezhetik tovább törvénytelenül szerzett, de ügyesen eltitkolt vagyonukat. Az ilyen emberek nem fognak jó útra térni, ha aránylag kicsi a vagyonvesztés kockázata. Ha viszont elvonjuk tőlük a törvénytelenül szerzett javakat, az már fáj. Meggyőződésem, hogy a szervezett bűnözést csak ezen a módon lehet megfékezni – foglalja össze Tóth Zsolt rendőr alezredes, főosztályvezető, a Vagyon-visszaszerzési Hivatal első embere.

A hivatal a budai hegyvidéken, ősfás környezetben, a jezsuita szerzetesrend egykori lelkigyakorlatos házában, a Manrézában működik. Az 1926 után épült impozáns főépületet 1950-ben a kommunisták államosították (a szerzeteseket kiebrudalták, sokukat koncepciós perekben elítélték), az épületegyüttes pedig a határőrség használatába került és maradt 2008-ig. Az állam 2017-ben újíttatta fel, ezt követően költözhetett ide a Nemzeti Nyomozó Iroda, amelynek része a Vagyon-visszaszerzési Hivatal.

Az e falak közt jelenleg folyó „lelkigyakorlat” egyáltalán nem a bűnök bocsánatáról, sokkal inkább a bűnök leleplezéséről, a világi törvények igazságának szolgálatáról szól. Ők a bűnüldözési piramis csúcsán állva a legsúlyosabb, legbonyolultabb, főként a nemzetközi alvilághoz, a fehérgalléros bűnözőkhöz kötődő esetekben járnak el. Olyan ügyekben, amelyek felderítése meghaladja minden más nyomozó szerv felkészültségét. Például amikor a gengszterek a dark neten, illegális szerverszolgáltatásokat igénybe véve kriptovalutában rejtik el pénzüket, vagy amikor azt kell jogilag bizonyítani, hogy a kilencvenéves nagymama valójában csak strómanként birtokolja a hatvanmilliós Ferrarit. Az alapeljárásokat folytató nyomozó szervekkel együttműködve ők járnak el korrupciós és lakásmaffiaügyekben az illegálisan megszerzett vagyonok elvonásában is.

Munkájuk speciális szaktudással rendelkező nyomozókat kíván. A valutákba, értékpapírokba rejtett vagyonok felkutatásához, az áramoltatott pénz útvonalának felderítéséhez pénzügyi, befektetési és informatikai ismeretekkel kell rendelkezniük, sőt otthonosan kell mozogniuk a kriptovaluták nehezen átlátható világában is. Csak kriptovalutából eddig 3,5 milliárd forint értékű bitcoint és 12 egyéb fajtát foglaltak le. Olyan rendőrökre is szükség van, akik ha akció során festményekkel, porcelánokkal, szőnyegekkel, ékszerekkel és drágakövekkel, befektetési aranytömbökkel találkoznak, képesek egy értékbecsüs szaktudásával azonosítani ezeket, emellett értékbecslésükkel támogatni tudják pénzügyi elemző kollégáik munkáját is. Az ugyanis nem volna életszerű és gazdaságos, hogy minden egyes helyszínen külsős szakértők legyenek jelen egy-egy rajtaütésnél, ahol előfordul fegyveres ellenállás is (hősi halottjai is vannak az egységnek). Tóth Zsolt alezredes például ingatlanszakértői ismereteket is szerzett a rendőri mellé.

– Nagyon nehéz ilyen magasan képzett, a pénzügyi, informatikai, jogi, szakértői szférában tízszeres fizetésért is kelendő szakembereket rendőrtiszteknek megnyerni. Ezzel a problémával egyébként más országok hasonló egységei is küzdenek, és nagyon eltérő megoldásokkal próbálják megtartani a jól képzett kollégákat. Ma öt-hatmilliárd forintnyi vagyon visszaszerzésére vagyunk képesek évente. Emellett a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal közös új feladatkörünk a jogerősen elítélt bűnözők által az állami költségvetésbe be nem fizetett további több milliárd forint visszaszerzése. Azt gondolom, hogy a VVH valamennyi tevékenysége – leszámítva a bűncselekmények elkövetőit – a társadalom által is szerethető és támogatható feladatkör, hiszen a sértettek kártalanítására, illetve az állami költségvetés számára foglaljuk le a bűnözők vagyonát.

Fedett módszerekkel is

A hivatal négy osztályból áll: nemzetközi, gazdasági elemző, vagyonfelderítési, valamint nyomozó osztályokból. Közülük a nemzetközi osztály a világ mintegy kétszáz hasonló feladatú nyomozószervezetével áll kapcsolatban, és az a feladata, hogy amikor külföldi nyomozások szálai Magyarországra vezetnek, ők gyorsan reagálva felfejtsék a szálakat, azonosítsák és őrizetbe vegyék a gyanúsítottakat, lefoglalják a bizonyítékokat és a vagyonelemeket.

Erre példa az a nemzetközi maffiaügy, amelynek végén sikerült rács mögé juttatni a teljes bűnbandát, a vagyonukat pedig le tudták foglalni.

A milánói pénzügyőrség több éve folytatott nyomozást egy Marokkóból, Líbiából és Magyarországról irányított, pénzmosásra szakosodott nemzetközi bűnszervezet ellen. Fegyver- és kábítószer-kereskedelemből, illetve illegális migrációból származó, nagy összegű készpénz szállítását és elosztását végezték az Európai Unió területén belül és azon kívül is. A nyomozók mintegy 15 millió euró összegű készpénz mozgását dokumentálták. Az egyik szervező egy Magyarországon élő szír volt, míg fia futárként vett részt a táskás pénz szállításában. A VVH az olaszok kérésére kapcsolódott be az eljárásba.

Napokon belül elfogták a szervezet Magyarországon élő tagjait, akiket kiadtak az olasz hatóságoknak, vagyonelemeiket (ingatlanok, számlapénzek, ékszerek, üzletrészek, járművek, készpénz) pedig felkutatták, lefoglalták és zár alá vették.

Persze az ilyen figuráknál jóval intelligensebb ellenfelekkel is fel kell tudniuk venni a kesztyűt.

A gazdasági elemző osztály feladata, hogy vagyonelemek informatikai, revizori feltérképezésével támogassa a lefoglalást. Vagyoni profilokat alkotnak, gazdasági vagy befektetési elemzések módszerével megállapítják például, hogy egy adott cég felett ténylegesen ki diszponál, felkutatják a kiterjesztett vagyonelkobzás alanyait (például a családtagok javait), akikhez menekíthették a vagyont. Ez utóbbiban játszik szerepet a vagyonfelderítési osztály is. Ők a társszervek (például rendőrség, NAV, ügyészi nyomozók, valamennyi vádhatóság) nyomozásait is segítik azzal, hogy fedett módszerekkel hírszerzői tevékenységet végeznek. A negyedik részleg a nyomozó osztály, amely kifejezetten a vagyon-visszaszerzési eljárások lefolytatására szakosodott, de például a pénzmosás, illetve a terrorizmus finanszírozása bűntettének gyanúja esetén is ők járnak el. Az ő érdemük annak a terrorizmusfinanszírozási ügynek a felgöngyölítése is, amelyben egy kurd nemzetiségű, de török és iráni állampolgárságú házaspár volt az elkövető, és akiket azóta a legfőbb ügyész kezdeményezésére el is ítélt a bíróság. A házaspár egy terrorszervezet katonai kiképzésében vett részt, majd Irakban végeztek a terrorszervezetnek logisztikai tevékenységet, hogy aztán a röszkei tranzitzónában adjanak be menedékkérelmet.

Nem cél az értékvesztés

A legjellemzőbb vagyon-visszaszerzési ügyekre példa egy Magyarországon működő japán vállalat esete. A magyarországi részleg vezetőjét az anyacég ál-vezérigazgatója hitelesnek látszó fejléces levélben utasította arra, hogy nyolc különböző hongkongi számlára utaljon összesen 4,5 milliárd forintnak megfelelő eurót és amerikai dollárt. A részlegvezető végre is hajtotta az utalásokat, majd mire felismerte a csalást, már négymilliárd forintnyi összeg került ázsiai számlákra. Egy hajszálon – meg a VVH, a NAV Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Irodája és a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ gyors fellépésén – múlott, hogy a hongkongi társszervek mozgósításával végül a teljes összeget sikerült zároltatni, még mielőtt a bűnszervezet tagjai hozzáférhettek volna.

Fontos kérdés, hogy mi lesz a lefoglalt vagyonnal, amelynek értékét elvileg meg kell őrizni a bírósági eljárás végéig. A főosztályvezető példaként említi azt az esetet, amikor egy kamion tojást foglaltak le, amely néhány napon belül megzápul, tehát azonnal értékesíteni kell. Ilyen esetben a hivatal felajánlja megváltásra annak, akitől lefoglalták, majd ha erre nem hajlandó, akkor a hatóság hirdeti meg eladásra.

Bonyolultabb a helyzet értékpapír esetében, mert ott egyáltalán nem mindegy, milyen árfolyamon értékesítik. Ha a lefoglalt vagyon például egy szálloda vagy irodaház, akkor azt az állam szempontjából célszerűbb tovább üzemeltetni mindaddig, amíg jogerős ítélet nem születik a sorsáról. Mindezekhez szakemberek kellenek. Magyarországon a lefoglalt vagyon kezelésének rendszere még kialakulóban van, azonban az azt a jövőben működtető NAV már dolgozik a szervezet felépítésén.

A parancsnok szerint ebben a francia vagy holland mintát volna érdemes követni, mert ott önálló vagyonkezelő iroda gondoskodik a lefoglalt vagyonelemek értéken tartásáról, a működtetéséről vagy értékesítéséről. A lefoglalt vagyon értékvesztése ugyanis a majdani bírói ítélettől függetlenül senkinek sem érdeke: sem a kártérítésre számító áldozatnak, sem az államnak.